Keresés ebben a blogban

2023. november 5., vasárnap

Ifjú tehetségek - meg mi, harmincasok

Bevallom, 19 évesen nagyobb boomer voltam, mint most.
Hogy mi változott? Eltelt kicsit több, mint egy évtized és már csodálom a nálam fiatalabbakat.

Sok minden történt velem, sokat csiszolt rajtam az idő. S közben a családba pottyant egy csodás unokahúg, akivel kell tartanom a lépést és örömmel teszem.

A gondolataim annak apropóján születtek, hogy karácsonyi ajándékot kerestem a lánynak, aki nagy Ferrari drukker, azon belül persze nyilvánvaló, hogy egy lányt nem a gépek és teljesetímény, hanem a monacói versenyző, Charles Leclerc csillogó szeme ejthet rabul. 

Kerestem képeket az ajándékhoz, mert az útmutatás az volt, hogy legyen valami Ferraris, főleg Leclerc-es, de legyen rajta a másik ifjú tehetség is, Carlos Sainz Jr..

Persze, mindent a gyermek boldogsága érdekében!

Már két órája válogattam a képeket, és azt akartam, hogy valami pozitivitást sugározzanak, ha majd rájuk néz. Aztán egyszer csak megláttam ezeken a kedves arcokon azt, amit unokahugi láthat bennük: a huncut élettelteli tekintetet, és nem tudtam nem elnevetni magam, nagyfranc kölkök ezek!

És ekkor jöttem rá, hogy a világ generációt váltott, már nem nekem szól. Nekem ott vannak az öreg metalosok meg a Rasmusék. Múzeumi darabok, tehát már én is az vagyok. De nem bánom, mert jó érzéssel tölt el, hogy láthatom, mennyi érték és tehetség jön utánunk. Unakohúgom például épp még csak belépett a tini korszakba, de már aranyérmes sportoló. 

A Forma 1-ben személyes kedvencem a mindig mosolygó Lando Norris, aki szintén elképszetően fiatal, mindössze 23 éves.

Ezek a fiatalok valami egészen mást képviselnek, mint mi. 

S térjünk át most az országot foglalkoztató Azahriah jelenségre. A srác 21 éves és öröm látni, hogy akkora bombát robbantott a magyar közéletben, hogy csak kapkodják az emberek a fejüket.

Amit én láttam belőle: egy tinit kicsaptak a suliból, elkezdett egy Youtube csatornát, és a (kora)érett gondolataival, a kiváló meglátásaival, az alaposságával  és a határozott és reményt keltő értékrendjével sok emberhez eljutott.  Szerettem a csatornáját, mert mindig azt a benyomást keltette bennem, hogy tanulhatok tőle, hogy tud újat mondani, és sok esetben egyet is tudtam érteni az ő nézeteivel. Mondhatni, hogy ő egy hidat képzett a fiatalok és köztem. 

Nagyon üdítő jelenség volt Pule. És akkor csak úgy elkezdett gitározgatni. Ebből annyit vettem észre, hogy megemlítette néha videóiban, egy évvel később pedig Azahriaht bömböltettek a tinik a parkokban.

A zenéje nem nekem szól, de elmosolyodtam és arra gonoltam, hogyha a fiatalok őt veszik észre és követik, akkor az egy jó irány.

Úgy gondolom, hogy Azi népszerűségének titka az, hogy organikusan alakult ki. 

Azt látom, hogy Azi egy önmagát csiszoló gyémánt, a zenében nincs fő csapásiránya, folyamatosan tanul, együtt fejlődik a zenével, nem lehet tudni, hogy mi lesz a következő lépése. Szeretném látni majd, hogy pl. 5 vagy 10 év alatt mivé válik.

Ez a fiatal srác kísérletezik a magyar közönségen, és lehet, hogy a közönség alig várta már, hogy valaki végre kísérletezzen rajtuk! 

Mert az eddig elérhető, elcsépelt, tucat-jellegű zeneipari termékek unalmassá váltak.

Már régen tapasztaltunk valami újat. Mikor is volt? Talán amikor az MR2 Petőfi Rádió a fénykorát élte.