I want more,more,more

Az a helyzet,hogy ez MOCSKOSUL JÓ LETT! :D:D

Rockusztik- Rebel Yell

Az eredeti dal nem tetszett,és nem is az én korosztályom zenéje,de a Rockusztikus változatba másodjára hallgatva úgy beleszerettem,hogy nem bírom kikapcsolni.  Bassszus,és nem voltam ott. De majd legközelebb! Ezt a bulit nem akarom megúszni,kell nekem,akár egy falat kenyér...
Olyan érzésem támadt,mintha Peti teljesen azonosulna a dallal. Olyan,mintha visszarepítene a 80-as évekbe (amikor még tervben sem voltam),és az ő tolmácsolásában tökéletesen át tudom érezni ezt a zenét.
Még,még, méééég!:D

Két lábbal az a földön?

            Ez egy kemény hét volt a lelkemnek.Szembesülök a valósággal,tudatosítom,vagy tudatosítják bennem a tévhiteimet,amik boldoggá tettek és segítették túlélni ezeket az átkozottul szürke és monoton hétköznapokat.
           De én megszűnök létezni,ha nem szerethetem azt,akit a szívem kiválasztott. Nekem folyton szeretnem kell, lüktetni és hagyni a pozitív érzéseket keringeni ebben a bonyolult rendszerben,amit embernek hívnak. És a legjobb lenne,ha a magam  rendszerét összekapcsolhatnám máséval,hogy nagyobb térben tudjon keringeni ez az temérdek energia,és megismerhessem a másik rendszer hatásait,elemeit, és kialakulna egy szimbiózis,ami sokkal felszabadultabb,mint önmagunkba bezárva lenni.

           Ezen a héten elbúcsúztam két, az életemre nagy hatással lévő személytől. Előbb gyermekkorom kedvenc zenekarának énekesétől,majd két napra rá az imádott tündérkutyámtól.
A kutyusom egyéniség volt,számomra szent és sérthetetlen.Ő volt az én Kincsem,akinek bármikor énekelhettem,szavalhattam monológokat a jelenlegi lélekállapotomról,akinek feltettem a kérdéseim,és ő figyelt,és habár nem is beszéddel,de segített a válaszra lelni.Ő volt az,aki a némaságban odasomfordált a kezem alá,leült mellém,és bámultunk egy irányba,s kérte és hagyta,hogy simogassam. Ő volt az,aki megyógyított ,amikor napokon át legyengülve feküdtem az ágyban,szédültem,talpra állni nem tudtam.De ő megjelent,odajött hozzám,majd amikor a szobámból lassan elindult,felkeltem,és követtem.Miatta szedtem össze magam,hogy vele legyek.Ő volt az a kuytus,akit pici unokahugi először megismert és megszeretett.Sosem feledem a szép kis barna szemeit,a karmocskáinak kopogását, a nyárestéket,amikor kint bámultam a csillagokat,és ő ott volt velem... csodálatos ebecske volt,több,mint 10 évet adott nekünk,vigyázott ránk,szeretett minket,de már beteg volt.
Kiskutyám,ég Veled!

Peti vs Lauri

Avagy a magyar "imádottam" és a finn beloved one közti összefüggések. Párszor már belegondoltam hogy kettejük közt van némi hasonlóság. Például  mindketten harmincas éveik elején járnak,kiemelkedően vidám,vicces,őrült=lökött és kreatív emberek,szerintem nagyon jóképűek,mindketten szeretnek groteszk fotókat csinálni magukról,.rendellenesen mozogni,pláne kamera előtt :D...rockerek,énekesek, saját stúdiót üzemeltetnek, hazájukban elismert előadók,dalszöveget,zenét írnak, és mindketten a bandájuk mellett önálló projektet is készítenek. Párhuzam köztük a Voice is,bár Lauri a finneknél az ítélők közt ücsörgött,Peti meg ugye versenyzőként   indult. Továbbá mindketten szeretik az Apocalypticát.
Különbségek: Egyértelmű,hogy Peti sokkal jobban énekel élőben,mint Lauri.  Az egyikük finn, másikuk magyar. Ez fontos. A hajuk sem egyforma,de mindegyik jó!:D Úgy hiszem,Lauri egy fokkal őrültebb( ennek tán a hideg éghajlat,a sok hal és Múminok lehetnek az okai:):) ),mint a magyar kedvenc énekesem. E következtetést az alábbi linkre kattintva be is tudom bizonyítani. Lauri She's a bomb official. Ez a leggázabb dolog,amit valaha csinált. Peti legalább nem égeti le magát, de Lintu nem ismer határokat.Ahogy idősödik,úgy lesz egyre gátlástalanabb. Amúgy nagyon vicces a videó,s közben borzalmas.A zenével együtt.:D

Ahol a szél zúg, a nap nevet...

Kedves Cipő,én így búcsúzom el Tőled:

Vers Bódi László 'Cipő' emlékére

Némaság fon koszorút hajamba

Sok száraz,fekete virággal

Most csak ő vág bele szavamba

érted rebegő,könnyes imákkal.

Születő vers,egy fájdalmas ének

Nincs már helye itt a reménynek

De mit adtál, a hangok,az évek

Mindig büszkén Rólad mesélnek.

Ahogy lehunytad a szemedet,

Még az eső is eleredt

A fény útját borús felleg állja

A kék ég a Te jöttödet várja.

Mert most úgy akarod,mi elengedünk

S mert Te így tennél,énekelünk.

A dalt,a verset,mit itt hagytál nekünk

Bárhol is vagy,mi nem feledünk!

2013. március 11.

Egyveleg

-Ha Kiss Tibi volnék a Quimbyből,akkor az egyik dalszövegem arról szólna,hogy hosszú a hajam,és szeretem a rockot,mert rocker vagyok,de nem zenész, és az én szélgépem a metró!
-Tegnap nem csináltam sok mindent,sütni akartam pizzás csigát.Azt se. Helyette elkezdtem énekelni,és gityózni, felénekeltem pár dalrészletet,illetve hozzáláttam a Messzi csillag című vers megzenésítéséhez.
-Pénteken,nőnapon randim volt egy kedves sráccal.Külsőre nem az esetem,viszont ideje volna már belátnom 21 évesen,hogy nem is oly fontos ez a tényező...Amúgy nagyon rendes,aranyos,kedves.A beszélgetés kicsit döcögős volt,de azért igyekeztem hozni a formám.Kaptam egy aprócska ajándékot is,egy picike fehér dobozt,nagyon szép mintával,s benne egy csoki rejtőzött.Nagyon megörültem,nem is számítottam rá.:)
-Pénteken este meglátogattam unokahúgomat és végre kibékültünk,most már hajlandó visszaadni azt a számomra nagyon kedves gyerekkori emlékemet,amit lenyúlt tőlem.Nagyon sokat játszottunk,és nagyon megkönnyebbültem,hogy már nem menekül előlem,hogy újra nyit felém.:)
-Holnap meló,jujj de izgi lesz!
-A Cipőnek szánt Schrott Peti-féle videóba úgy döntöttem,mégis beszállok. Eleinte nem akartam,mert nem szeretek szerepelni,sőt kameraképtelen az arcom,a hangom...aztán Péter írta,hogy kevesebb videó érkezett be mint várta,ezért annak is örül,ha éneklés nélküli egyszerű videóüzenetet küldünk.Ennek én is örültem.:D:D:D Szeretek énekelni,de azt egy profinak,vagy két profinak,sőt az egész világnak se kéne hallania...
   Aztán átgondoltam a helyzetet,és minden érv amellett szólt,hogy igenis meg kell tennem,mert:
1.Cipő,a Republic,és minden zenéjük nagy hatással vannak az életemre picike korom óta.Ráadásul nem telik el nap,hogy ne gondoljak rá,mi lehet vele.
2.Ezzel jót teszek.
3. Ugyanezt én is átéltem,amikor egyik barátnőmnek készítettem egy videómontázst a hozzá legközelebb álló emberekkel. Az felkért emberek nagy része,főleg a legjobb barátai még arra se voltak képesek,hogy visszaírjanak nekem,hogy bocsi,de nincs kedvem.Utána nem is mertek köszönni az utcán,pedig aztán nem is haragudtam.Csak csalódtam. De leginkább az esett rosszul,hogy azt a személyt nem becsülik,aki nagyon jó barátnak tartja őket...
    Szóval én arra jutottam,hogyha Petinek ezzel segítek,akkor örömmel megteszem. Mert nem ütközik akadályba,és mert van lehetőségem megtenni.Akkor meg miért ne? Olyan jó,ha valaki lelkes,és ő az.És ha már nekem kedvemet szegte a sok inaktív ember,legalább én ne legyek olyan,mint ők.:):)