Új félév az egyetemen

Csodálatos lesz,most esett le.Mire gondosan felvettem a tárgyaimat,ami 8,és kezdtem örülni,hogy lazább lesz a félévem,benyögték,hogy kell 3 kreditnyi kötelezően szabadon választott tárgy.Ja és persze a görgetett tárgyak.Ja meg terepgyakorlat.

Most így összesítve 12 tárgyam lesz, 10 vizsga minimum,s mindez 34 kreditért fog menni.Én nem akarom minden időmet a tanulásra szánni,de pedig az lesz.Meg akarom csinálni az összes tárgyamat.Túl  kell teljesítenem magamat.

Igazából  már izgatja a fantáziám a sok tantárgy. Kellemes lesz,amikor 3 napon át reggel 8-tól délután 4-5-ig lesznek FOLYAMATOSAN óráim. Valaki azt mondja,ez jó órarend.Szerintem pedig a jó órarend fogalma nem létezik.Úgy szar,ahogy van.Ha lyukas,ha szétszórt,ha tömbös,a sűrű,ha nem. Szóval az érdeklődésem úgy 2-3 hét alatt lelankad,a hónap végére kitapasztalom,hova nem érdemes bejárni,és csinálom a szabadidőt.Aztán jobb esetben csak október közepétől ZH dömping lesz egészen decemberig.Mindegy is,sötét lesz és hideg kinn,ez az idő alkalmas a tanulásra.Majd túlélem valahogy,
És még én akarok pasizni,magamra nem lesz időm basszus....

Amúgy olyan vicces,hogy ma pl. nem tudtam eldönteni,hogy Petrucci miatt olvadok el,vagy attól,hogy róla mindig a jó barátom jut eszembe.Petrucci egy isten.Ez tény.FEZEN óta tudom.Ő az én gitártanárom példaképe.Ráadásul valamennyire hasonlítanak is.

Furcsán érzem magam múlt szombat óta.Akkor K.,az ex- gitártanárom és manapság pedig a bizalmasom elhívott a koncertjükre.Progresszív metált játszanak.Ő írja a dalokat.
Utánuk még volt 4 banda.Ezt az egész koncertet K.szervezte,szóval eléggé elfoglalt volt,folyamatosan futkozott,mint pók a falon.

Csak nekem volt furcsa a helyzet,mert amikor eddig találkoztunk,csak rám figyelt,Most meg hirtelen ott volt minden barátja,ismerőse,sőt még a családját is láttam.Olyan emberek,akikről eddig csak mesélt,és én úgy éreztem,hogy valamelyest ismerem őket.

Azért én is bebiztosítottam magam,2 barátnőmmel mentem,de őszintén szólva szívesebben lettem volna Vele.

És kialakult bennem az a rettenetes érzés: a féltékenység.
Nyugtalan voltam,egyszerűen nem voltam képes szem elől téveszteni a pasit. Frusztrált az egész helyzet,hogy csak kerülgetjük egymást,mint két vadállat az arénában.
 De aztán mikor lenyugodtam,rájöttem,hogy  Ő arany ember,és igazából nagyon is figyelt rám.

Többször is odajött hozzám pár szó erejéig,de aztán sietnie kellett tovább.Meg mikor elment mellettem,2 alkalommal is megbökte a vállamat jelzésképpen.Most mondhatnám,hogy nem édes?:D XD DE igyekszem nem olvadozni,mert még megbánom!

Volt egy olyan furcsa szituációnk,hogy én a koncertteremben álltam barátnőim mellett,s csak bambultam ki a fejemből.Ő pedig szembe jött velem,aztán rám nézett,majd hirtelen lesütötte a szemét,de azon nyomban visszanézett rám,s én elmosolyodtam.Nem tudom,mi volt ez.Érdemes egyáltalán elmélkedni ilyeneken? Azóta az est óta nem tudok másra gondolni,csak Rá.

A különleges hatása az egész helyzetnek,hogy végre írtam egy verset(korábbi bejegyzés). Ilyen nagyon rég nem volt.K. ihletet adott! !!!!!!!!Számomra ez maga a felszabadulás,a gyönyör.Nekem lételemem a versírás,csak valahogy egy éve elapadt,s most ő felszabadított.

Hogy fokozzam a feszültséget,a Herceg vasárnap nálunk járt,fél perc erejéig láttam,mikor lehívtam tesómat hozzá.Hidegen hagyott,egyszerűen nem érdekelt.Benn is maradtam a házban,aztán rá 2 napra meg rám írt Fészbúkon,bő 2 órát beszélgettünk. Soha még nem társalogtam vele ennyit. Vicces volt,elnevetgéltem, de igazán nem volt rám hatással úgy,mint korábban.

Szerda reggel pedig K-val álmodtam.Olyan valóságos volt és jó.Éreztem a testemen,ahogy hozzám simul,mikor megöleltük egymást....

Jövő héten találkozunk.Ha addig nem nyugszom le,akkor ez már talán egy komolyabb érzelem.Nem  csak valami pár hetes hóbort.Reménykedem.:)

Kivirágzok

Jöjj,s hozz új dalt lelkembe
Igaz dalt,új reményt
Vess sugarat szívembe
Hozd el nékem a fényt

S ha megfogod a kezem
A vers új rímeket terem
Megint egész lesz a sor,a szó,
Minden,mi papírra való

Tán Rád vártam e rideg télben
Rímtelenül,meddőségben.
Kivirágzom,tavasz lettem
Maradjunk hát, csak mi ketten.

Hát ez van,nem életem legjobb verse,de így egy év után neki is örülök.Huhh,nagyon jól esik verset írni.Végre.Újra.

Valahogy másképp történt meg

Most eszem az utolsó babapiskótámat.Megeszem,és ezzel elpusztítom a bennem kialakult csalódást,a keserűséget.
Bajba kerültem,mert hagytam magam beetetni.Meggyengültem.Basszuskulcs,miért nem mehet valami simán ezen a rohadt világon? És miért kell csalódni abban,aki egy biztos pont volt az életemben?(Hiába múlnak az évek,ez megy velem folyamatosan.)Annyira biztos pont,hogy készen álltam arra is,hogy több is kialakuljon köztünk..De sajnos minden jel arra utal,hogy tévedtem.Azaz újra megpróbáltam bízni,s megint csalódtam.Ilyenkor tesz úgy az ember fia,mint az a bizonyos mimóza növényke.( Amúgy most nem a Hercegről van szó,ő most itt volt nálunk,rá se bagóztam...meguntam.)

Egész éjjel ezen agyaltam,hogy konkrétan akkor mi is történt(és mi nem),ma is folyton ez nyomasztott.Aztán elmentem aludni,és úgy ébredtem fel,hogy elég ebből a szarakodásból.Senkinek nincs joga tönkretenni az életem.Azért születtünk,hogy boldogok legyünk,és nem meghajolni mások akarata előtt.Viszont ezen gondolatom  magával vonzza,hogy a bizalmamat elnyerni ezentúl kurva nehéz lesz. Bárki legyen az.
Ahogy egyre több csalódás éri az embert,rájön,hogy csakis önmaga,akiben teljes mértékben megbízhat.Mert önmagát nem veri át.Jobb esetben.