Épp most megy a Klub rádióban a Madách társulattal készült riportsorozat.
Jó hallgatni a színészeket önmagukként,nem szerepbe álcázva. Természetesen Vajk is megszólalt.Vajkban ég a közlési vágy,nagy az igénye az emberekkel való kommunikációra.( Ahogyan nekem is!)
Azt gondolom,hogy minden művészeti irány alkalmas az önkifejezésre.De nem is biztos,hogy csak a művészet területén kell keresni a lehetőséget rá,mert ezer és ezer módja van annak,hogy megosszuk a gondolatainkat. Pl. egy kutatónak egy tudományos cikk, Vajknak a színház,nekem a vers...
Azt is mondta,hogy a siker = a pengeélen táncolással,és az egyik siker gerjeszti a másikat,és nem szabad "beleülni".Az egyik legmegfogóbb gondolata pedig az volt,hogy szerinte a katolikus vallásban a gyónás csupán egy placebo.Merész és jól megfogalmazott gondolatnak tartom.Végül gyorsan hozzátette,hogy persze fenn áll a lehetősége annak,hogy valakinek tényleg erre van szüksége.Okos ember ő,gondolkodó.:)
2012. október 13., szombat
2012. október 12., péntek
7 év 24 óra
Ha egyszer véletlenül híres ember lennék,ezt a címet adhatnám az életrajzi regényemnek,bár túl sematikus,szóval biztosan elvetném. De most nem erről van szó,hanem egy,azaz kettő,az életemet nagyban meghatározó eseményről.
Menjünk kicsit vissza az időben: 2005. november 12. Bécs,Planet Music. Ha jól dereng,az volt életem első koncertje,az akkor még számomra a mindent jelentő The Rasmussal. Még emlékszem rá,hogy hogyan éltem meg az egészet,emlékszem az előttem álló 2 méteres osztrák-török lány hajának intenzív tuttifrutti illatára,amitől majdnem elájultam.Emlékszem a levegőtlenségre,és hogy a negyedik sorból a koncert végére a 8.-ba sodródtunk G.-vel,emlékszem a Deep Insgiht finn előzenekar dobosának látványos produkciójára,a varjútollra,ami a kocsiban maradt, az általunk festett Moi! feliratos finn zászló mellett,mert nem akartam bevinni,mert annyira tökéletlen az a zászló,hogy égő lett volna.
Ja és persze az est fénypontja,amikor Lauri hátat fordított nekünk,és fél percen át lefagyva,tenyeremet a tátott szám elé tartva próbáltam összeszedni a gondolataim,ugyanis a világ lehető legtökéletesebb hátsófertályát volt lehetőségem megpillantani.Magamon is meglepődtem,hiszen azelőtt egyáltalán nem foglalkoztam ezzel a kérdéskörrel.:D A koncert végén pedig nagyjából 40 cm választott el,hogy elkapjam Aki dobverőjét...bár akkor sem tulajdonítottam ezeknek a tárgyaknak túl nagy jelentőséget,szóval nem volt nagy törés az életemben,hogy más kaparintotta meg.
Hamarosan pedig eljön a nap,amikor a 7 év és egy nap múltán megismétlődik a "találkozás" rajongó és zenész között.Az összefüggést felismerve egyre izgatottabb vagyok!A legeslegnagyszerűbb pedig az lenne,hogy G.-vel mennénk megint.Fura,hogy ezt már nosztalgiának nevezik.Fura,hogy vagyok már annyi éves,hogy 7 év távlatában konkrét emlékekkel álljak elő,hogy egyáltalán van miről mesélnem.
Menjünk kicsit vissza az időben: 2005. november 12. Bécs,Planet Music. Ha jól dereng,az volt életem első koncertje,az akkor még számomra a mindent jelentő The Rasmussal. Még emlékszem rá,hogy hogyan éltem meg az egészet,emlékszem az előttem álló 2 méteres osztrák-török lány hajának intenzív tuttifrutti illatára,amitől majdnem elájultam.Emlékszem a levegőtlenségre,és hogy a negyedik sorból a koncert végére a 8.-ba sodródtunk G.-vel,emlékszem a Deep Insgiht finn előzenekar dobosának látványos produkciójára,a varjútollra,ami a kocsiban maradt, az általunk festett Moi! feliratos finn zászló mellett,mert nem akartam bevinni,mert annyira tökéletlen az a zászló,hogy égő lett volna.
Ja és persze az est fénypontja,amikor Lauri hátat fordított nekünk,és fél percen át lefagyva,tenyeremet a tátott szám elé tartva próbáltam összeszedni a gondolataim,ugyanis a világ lehető legtökéletesebb hátsófertályát volt lehetőségem megpillantani.Magamon is meglepődtem,hiszen azelőtt egyáltalán nem foglalkoztam ezzel a kérdéskörrel.:D A koncert végén pedig nagyjából 40 cm választott el,hogy elkapjam Aki dobverőjét...bár akkor sem tulajdonítottam ezeknek a tárgyaknak túl nagy jelentőséget,szóval nem volt nagy törés az életemben,hogy más kaparintotta meg.
Hamarosan pedig eljön a nap,amikor a 7 év és egy nap múltán megismétlődik a "találkozás" rajongó és zenész között.Az összefüggést felismerve egyre izgatottabb vagyok!A legeslegnagyszerűbb pedig az lenne,hogy G.-vel mennénk megint.Fura,hogy ezt már nosztalgiának nevezik.Fura,hogy vagyok már annyi éves,hogy 7 év távlatában konkrét emlékekkel álljak elő,hogy egyáltalán van miről mesélnem.
2012. október 11., csütörtök
2012. október 9., kedd
Furcsa ez a város
Vagyis én már megszoktam,de ma is sikerült újra meglepnie!
Amint sétálgattam az utcán,néhány nadrág volt kiakasztva egy "Vissza a gatyámat!" felirattal.
Az MTV indít egy új tinisorozatot (vagy mégsem) ugyanezzel a címmel,és úgy észleltem,ez egy promóciónak szánt megnyilvánulás volt részükről.
R.-el elmentünk az Allee felé,ugyanis elhatároztam,hogy megszerzem magamnak a koncertjegyet.
A Vásárcsarnok és a bevásárlóközpont között kirakodóárusok vannak,aztán mi nézelődtünk picikét.Találtunk egy raszta-standot,ami engem mindig elvarázsol,és csak élveztük a színkavalkádot,a ganja-mintájú mindenséget és a reggae-t. Az árus sehol nem volt,de hirtelen felbukkant a hátunk mögül ,és megkérdezte,mit szeretnénk,amit kedvesen lereagáltam.Erre odaáll mellém a forma,ad egy nagy puszit,és jól megölel.Ez kéész!:D Nagyon meglepődtem,de szerintem ő is.Szóval elmondhatom,hogy már kaptam egy igazi "négercsókot".:D
Ezután Allee-ban a Rasmus koncertjegy lelőhely felé vettük az irányt,ahol hozzájuttattam magam azon a bizonyos eseményen való részvételt lehetővé tevő papírtermékhez.Nagyjából sejtem,mit várhatok tőlük,ismerem őket és nem vagyok elvakult,de inkább elmegyek az ő koncertjükre,mint a Mary Poppinsra.:D Ez így van rendjén,hisz ők az én szívem csücskei,akiket már rég nem csak a zenéjük miatt szeretek.
Amint sétálgattam az utcán,néhány nadrág volt kiakasztva egy "Vissza a gatyámat!" felirattal.
Az MTV indít egy új tinisorozatot (vagy mégsem) ugyanezzel a címmel,és úgy észleltem,ez egy promóciónak szánt megnyilvánulás volt részükről.
R.-el elmentünk az Allee felé,ugyanis elhatároztam,hogy megszerzem magamnak a koncertjegyet.
A Vásárcsarnok és a bevásárlóközpont között kirakodóárusok vannak,aztán mi nézelődtünk picikét.Találtunk egy raszta-standot,ami engem mindig elvarázsol,és csak élveztük a színkavalkádot,a ganja-mintájú mindenséget és a reggae-t. Az árus sehol nem volt,de hirtelen felbukkant a hátunk mögül ,és megkérdezte,mit szeretnénk,amit kedvesen lereagáltam.Erre odaáll mellém a forma,ad egy nagy puszit,és jól megölel.Ez kéész!:D Nagyon meglepődtem,de szerintem ő is.Szóval elmondhatom,hogy már kaptam egy igazi "négercsókot".:D
Ezután Allee-ban a Rasmus koncertjegy lelőhely felé vettük az irányt,ahol hozzájuttattam magam azon a bizonyos eseményen való részvételt lehetővé tevő papírtermékhez.Nagyjából sejtem,mit várhatok tőlük,ismerem őket és nem vagyok elvakult,de inkább elmegyek az ő koncertjükre,mint a Mary Poppinsra.:D Ez így van rendjén,hisz ők az én szívem csücskei,akiket már rég nem csak a zenéjük miatt szeretek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)