House of bullshit

Úgy néz ki,  2020-ban két szülinapot fogok tartani.

Egy éve húzzák az agyunkat, hogy változások lesznek a szervezetben. Előbb azt mondták, ősszel valósul ez meg, aztán volt egy januári, és most egy jövő nyári időpont. Amikor közölték, hogy kéne még egy fél évet várni arra hogy jobb helyzetük legyen, az utolsó utáni csepp esett abba a bizonyos pohárba nálam. Nem szívesen engednek el, mert a nálam lévő ismeretekre a szervezetről és a látásmódra, amit képviselek, nagy szükségük van. Most jöttek rá az elmúlt másfél hónapban erre, de igazán akkor, amikor közöltem (újból), hogy nekem tovább kell lépnem.
(Köszönjék meg a gyökér előző főnökömnek, meg a többi asszisztálónak, hogy elvették a motivációm és kicsináltak.)
Hagytam néhány napot nekik, hogy előrukkolhassanak valamilyen visszautasíthatatlan ajánlattal, és akkor a HR-es el is kezdett nekem fűt, fát, csillagot az égről ígérgetni, de az egy órán át tartó bullshitből továbbra is csak egy a lényeg: nincs konkrétum. Csak várjak, és akkor jobb lesz. Valamilyen alternatív univerzumban élhetnek, hogy azt gondoják, ezt a végtelen várakozást le lehet nyomni bárkinek a torkán.

Megpróbálták aztán ugyanazt eljátszani, mint az előző főnök: húzni az időt, kerülni a szembesülést a tényekkel. Pénteken már zártam az irodát, és akkor rájöttem, hogy kurvára nem fogom elviselni, hogy még januárig húzzúk ezt az egészet. Mert hogy azt kérte a HR-es hogy a békés karácsonyi időszakban gondoljuk át mindannyian, és újra tárgyalunk jövőre. Minden porcikám tiltakozott ellene, ezért visszamentem irodába és kariajándékként otthagytam a felmondásom.

Velem ne játszanak többet.

Valószínűleg most szénné fognak szívatni, de az már elfér rajtam. Inkább, mint bizonytalan ideig ücsörögni a langyos f*sban.

Ámen.

My crazy crush

Ma nem igazodtam ki rajta. Együtt ebédeltünk, kettecskén. Ilyen még nem volt. Jeleztem is felé, hogy szabad útja van, mégis jött. Rövid szünetünk elején én még egészen zavarban voltam, alig tudtam értelmes gondolatokat kisajtolni magamból, aztán szerencsére ő elég beszédes, ezért hamar feloldódtam. Végül pasizós-csajozós témára lyukadtunk ki. Olyan volt, mintha utalt volna valamire, aztán mégse, de az is lehet, hogy nem sunnyogott, csak beszélt összevissza. Előbb azt mondta, hogy ő nem szereti, ha egy lány nyomul rá, ő küzdeni akar érte. Azt is mondta, nagyon szereti a szépet, de előfordult, hogy amikor megszerezte, már nem kellett neki. Elmeséltem neki, hogy én biztonsági játékos vagyok, azért rajongok sztárocskákért, mert ők elég elérhetetlenek ahhoz, hogy ne bántsanak. Ilyenkor általában megállapítják, hogy nem vagyok normális, ő viszont megértően állt a gondolathoz. Nagy egyetértésben kijelentettük, hogy egyikünk se vallana szerelmet valakinek. Végül kilyukadt oda, hogy igazából nem a külső a lényeg, mert a kisugárzás, az összekép az, amit megszeretsz egy emberben, miközben megismered. Valamiért aztán úgy érzékelte -tévesen- hogy nagyon lehangolt engem, és elkezdett szabadkozni és elnézést kért. Valójában csak ekkor kezdtem gyanakodni, hogy ezzel a beszélgetéssel talán valamiféle üzenetet próbált finoman közölni. Talán hogy engem nem tart szépnek, hogy fogjam vissza magam, és ne is ámítsam magam egyebekkel. Ennyire körmönfont lenne egy pasi?

Amúgy meg ő ólálkodik mindig körülöttem, és én csak kedves vagyok vele.

Nem volt a mondandója követezetes. Mondjuk én sem teljesen azt mondtam, amit valójában gondolok. Önvédelemből kell megtévesztenem. Mindig azt hangoztatom, hogy nem akarok bepasizni, nincs újabb felesleges 2-3 évem arra, hogy egy újabb szar kapcsolatot kiheverjek, és nem akarok alkalmazkodni, nagyon jó így nekem, blabla...ő is hasonlót tolt le, good life, bitches, utazások, munka=magánélet, blabla, de nem a lelkesedés és az elégedettség látszott az ábrázatán. Jó ez, de nem az igazi. 

Nem aggódom, úgyis csak játszunk, amit nagyon tudok élvezni. 

My crush

A héten nagyon aranyos volt. Előtte héten pedig ki nem állhattam. Ilyen ez. Hétfőn bejött hozzánk, és életében először használta a postakönyvet. Kérte, vegyük el a posta-szűzességét.:D Beleírt, de még hogyan! Ott nevettem rajta fél napig, meg javítgattam a marhaságait...:D
Nagyon leült az irodámban, időzni volt kedve. Megdícsértem az új szemüvegét, tényleg jó választás volt. Csak arra az egy dologra nem figyelt, amit a lelkére kötöttem. Aztán szemüveges beszélgetésünket félbeszakította valaki, de ő alig vette észre a finom jelzést, hogy most menni kell. Olyan kis sután reagálta le.:D Aznap valami sapka volt rajta egész nap. Fehér alapon kék csíkok, mint a pulcsija. Olyan volt benne, mint egy kisfiú.

Másnap reggel küldött egy videót, amit megnéztem, és hányingerem lett. Volt ilyen már a videóitól, mert úgy vágja össze a részleteket, hogy folyamatos imbolygásban van a kép, és én ezt valahogy nem bírom. Aztán minden bajom volt még, alig éltem, pedig menni kellett kiküldetésre autóval. Azt hittem, megalok a tudattól, hogy még az is mozog alattam...de végül letoltam a műszakot kis túlórával, 1 dl vízzel és 4 db barackos fornettivel. Azt beszéltük, hogy esetleg másnap ebédelhetünk együtt, de elfelejtette. Különösebben nem is számítottam rá, ezért nem vettem a szívemre, de olyan bocsánatkérő levelet kaptam, hogy csak pislogtam, benne minden fű és fa ígéretével.
Amit nyilván nem hiszek el neki.

Ma kértem tőle egy grafikai munkát és jó is lett volna az első, amit mutatott, nem igazán érdekelt, hogy most az tetszik vagy sem. Aztán kis idő múltán előrukkolt még 2 olyan csodával, ami kényeztetés volt a szépérzékemnek. Bevallom, kicsit el is érzékenyültem, hogy ennyi figyelmet fordított a kérésemre. Mondjuk lefizettem egy nutellás fánkkal előtte, szóval...:D

Ma is volt egy kedves húzása: éppen tartottam vissza az irodámba a folyosón, ahol ő telefonált. Rámosolyogtam, és ahogy mentem be az irodámba, követett. Olyan magától értetődő volt szavak nélkül is, hogy neki most velem kell tartania. Különös. Ha vendégem van, az a szokásom, hogy felülök az egyik asztalra. Ott lóbáltam a lábam és vigyorogtam rajta, ő pedig mint valami kutyus a territóriumában, úgy járkált, intézve az ügyeit. Kimondottan élveztem a helyzetet. Meg tudnám szokni. Amikor letette csak annyit mondott: bejöttem, de nem tudom miért! Nevettem rajta, nyilván bármikor jöhet, ami nálam nagy szó, mert kevés embert tudok megtűrni magam mellett.

Meg igazából szeretem, ha minden ok nélkül bejön hozzám és ottragad.

Jót beszélgettünk, maradt volna még a idők végezetig, de bejött a főnök. Ma valahogy mindenki engem talált meg a meséivel, egymásnak adták a kilincset a kollégák, aztán ő is visszajött. A fánkért.:D Ma szerettem őt. Remélem, tartja magát a héten.:D

Társkeresős tapasztalatok

- leírja, hogy sportos, sovány nőt akar maga mellé, neki pedig ott leng a tokája a 2. képen
- versben mondja el, hogy mennyire tetszem, amit udvariasan megköszönök, de egyúttal jelzem is, hogy nem szeretném folytatni az ismerkedést, erre ő lerasszistáz :D
- feltesz néhány évekel ezelőtti képet, de a mai elhízott állapot az utolsón van - vajon kinek akar hazudni, magának?
- a nő legyen ápolt, okos, sportos, jól főzzön, aztán szüljön, de ne merje a saját életét élni
- nem áll szóba olyan nővel, akinek férfi barátjai is vannak:D

Miért legyek más?

Mindig jelen van a nyomás - akár közvetlenül, vagy közvetve - hogy legyek másmilyen.

pl.:
- legyek edzettebb

- legyen kedvem a céges karácsonyi bulihoz

- fésüljem máshogy a hajam

- gondolkozzak valamiről másként

- ha valaki tetszik, akkor igyekezzek én is tetszeni neki

- legyek magasabb, feketébb, barnább, szőkébb

- viseljek másik színeket

- ne háborogjak, fogadjak el mindent, ahogy van

- ne legyek bizalmatlan

- ne legyek lelkes

- ne legyek őszinte

- ne hagyjam nyitva a fürdőszoba ajtaját

- keressek több pénzt

- legyen már férjem,házam,gyerekem 

- tegyem ezt +azt, mert úgy illik

- mosolyogjak többet

- tegyek úgy, mintha minden rendben lenne

- élvezzem az értelmetlen találozókat számomra érdektelen emberekkel

...

Tehát legyek teljesen más, mint ami vagyok. Hát emelem a kalapom és egyben szánom is azt, akinek ez sikerül. Legyek más, hogy mások érezzék magukat ettől jobban. Nem, ez nagyon nem tetszik többé, elegem lett.