Megvagy, te piszok!:D

Na, lezajlott a diplomaosztó. Annyira nem is volt félelmetes. De amikor ott ültem, akkor is azt hajtogattam magamban, hogy felesleges baromság az egész. Szerencsére annyira nem volt tökéletes az esemény szervezése sem, se a megvalósítás, hogy feszengjek. Sőt, az aranyos, de suta  HÖK elnök beszéde felettébb mókás volt, a rektor szószékról elrepülő beszéde is komikussá tette az "ünnepet", és akkor még nem is említettem a Díszterembe véletlenül betámolygó kínai turistákat. Végül kaptunk kesztyűt, el is hozhattuk. Azt hiszem kertészkedni befogom majd. Szép a diploma, legalább annak a desing-ját sikerült eltalálni. Jó volt egy-két szaktársat újra látni, sőt a fotósok közt pedig ott volt a gólyatáboros csoportvezetőm, Zoli, aki amolyan pártfogóm volt akkor, és mindig szeretettel gondolok vissza rá. Ami meglepetés volt számomra, hogy miután lezajlott az esemény, hirtelen ott termett előttem jó barátom, L., és Anyuja, akit nagyon szeretek. Aranyos kis asszony, és szerencsére kölcsönös a szimpátia.

Fejenként 3 vendéget lehetett meghívni, szüleimen kívül ezért párocskámat akartam invitálni, de ő aznap dolgozott, így az édesanyja jött el, aki sokat segített a szakdoli készítésekor. Azért az nem rossz érzés, hogy a saját szüleimen kívül két pótanyám is van, és büszkék rám.:))

A nagy sürgés-forgás és rektori meg dékáni kézfogás után sem érzem ennek az eseménynek a súlyát, sem a diplomám értékét. Nem baj, egyszer majd valamire jó lesz.

Közben készülök a HIM koncertre is...csak szolidan!

felkészülééés

Holnap dipiosztó. Azon gondolkodom, hogyha most nem vágom le a körmeim, akkor tuti beleakad az egyik valamibe, és vérezni fog, mert felszakad. Aztán összevérzem a fehér kesztyűt.:D Holnap jön a fodrász csajszi alkotni a fejemen. Remélem szép lesz az eredmény és gyors. Nyeeeh, korán kell kelnem, és még van egy órám éjfélig kitakarítani a lakást, bekenni a hajamat olíva olajjal, előre beragasztani a lábamon a cipő által veszélyeztetett pontokat, kitalálni a sminket. Utálom az ilyet. Mért nem hagytak csak besétálni lezser cuccban a diplomámért a TO-ra? Ja amúgy nem variálom túl a ruhát, bár általában 6 alternatívát találok ki. Melyek közül egyik sem tökéletes. De most csoda történt. Venni nem akartam ruhát külön erre az eseményre, felesleges pénzkidobás. Azt sem tudtam igazán, milyet kéne. Aztán Anyu elővett egyet a szekrény mélyéről, amit állítólag évekkel ezelőtt Keresztanyám adott nekem. Persze akkor kicsi voltam, és más volt az ízlésem, és nem is gondoltam volna, hogy mérnök leszek. Most úgy sejtem, megfelel. Egyszerű és elegáns, sötétkék miniruha, bársonyos anyaggal. Jó lesz ez. Legalább nem lesz melegem benne. Megláttam, felvettem, megfelelt, és ez csupán 5 percbe telt. Köszi Keresztanyu!

Continoom - A stíluskavalkád

Most tudtam meghallgatni teljes egészében a várt alkotást. Tegnap még a kis gagyi Samsungomból és mobilnetből kisajtoltam 2 percet, és közben volt időm gondolkodni  a dalról, megfogalmazni a véleményemet.

Első hallgatásra azt tudtam mondani, hogy ez a dal eléggé komplex, ezért részleteiben kell vizsgálni, és ez a dal részleteiben jó. Az elején az ének egy kicsit a Depeche Mode-ra emlékeztet, de érzem benne Peti Tűzmadaras mivoltát is. Nem egyszerű egy profi metál énekesnek levetkőzni a metálhoz illő éneklési technikákat, még akkor sem, ha a választott stílushoz nem biztos, hogy teljes mértékben passzol. Némelyik részletnél úgy éreztem, hogy az énekes hangja túl jó, túl tiszta, túl határozott/merev. Ez nem feltétlenül gond. Minden újdonságot el lehet fogadtatni, és ha továbbviszi Peti ezt a vonalat, a saját elképzeléseire hagyatkozva, úgy sejtem, meg fogja találni a közönség azon rétegét, amely úgy képes elfogadni a Continoomot, ahogy azt a művész úr megalkotta.


Néhányunknak talán zavaró lehet, hogy újszerű koncepciót kaptunk, hogy több stílus keveredik benne olyan módon, ahogy eddig nem igazán tapasztaltuk. Ezért könnyű azt mondani rá, hogy nem tetszik, vagy a hallgató éppen "rossz" jelzővel illeti. Véleményem szerint hiba lenne egy hallgatás után elítélni ezt az alkotást. Nem vagyok zenész, csak összehasonlítani tudok, vagy arra hagyatkozni, amit a saját érzékszerveimmel tapasztalok, és persze érzékelem, hogy vannak benne olyan részletek, amik talán egy kis módosítással jobban estek volna a "hallókészülékemnek".

Szimpatikus az alkotó részéről az a hozzáállás, hogy valami újat akar létrehozni, és hogy mer változtatni. Erre pedig szükség van. Én pedig nagyon is nyitott vagyok a változásra.
Amikor bekapcsolom a rádiót, és egyik csatornáról a másikra kell tekernem, mert szörnyűbbnél szörnyűbb tucatzenéket adnak le, majd inkább az áldott csend mellett maradok, mindig rájövök, hogy  kell a frissítés. Annyira lelketlen ez az egész zeneipar idehaza. Miért nem lehet jó zenét hallani a rádióban? Miért kell elfogadni a vinnyogást, az igénytelen szennyet? Egyáltalán: ha képzett emberek írnak és adnak elő zenét, miért nem írnak jót? Képesek lennének rá, nem? Félnek, hogy az emberek jól éreznék magukat tőle?

A videó képi világa nagyon tetszik, szerintem passzol a dallamvilághoz. Annak elemzését most kihagynám.
Most újra párhozamot tudok vonni a két, számomra legkedvesebb finn és magyar zenész közt.
Sokan nem tudják, hogy Lauri, a Rasmus énekese is szólókarrierbe kezdett. Részben neki köszönhető, hogy a Schroti által bemutatott Enlighten -t nem utasítom el élből. Rettenetesen nehéz volt elfogadni Lauri éles stílusváltását, de az idő múlásával megtaláltam magam abban a zenében is. Megtanultam nyitni az új felé. Ha sikerülne ez a metál és Tűzmadár rajongóinak, akkor talán könnyebben megkedvelik Continoomot.

Az összehasonlításhoz azt is hozzá kell tennem, hogy míg Lauri mögött minden dalhoz és kliphez emberek "tömege" állt sorban, hogy segítsék munkáját, addig Peti csaknem önállóan készítette el ezt. És tagadhatatlan, hogy színvonalas alkotás lett.

Visszatérve a furcsaságokra:
Régen is voltak különös jelenségek, mint például Galla Miklós zenei alkotásai, amik nem feltétlenül lettek széles körben kedveltek, mégis a maga nemében nagyot alkotott. Olyan, mint a GM49, (tudtommal) nincs több a világon, és szerintem ez már valamilyen jellegű sikerként könyvelhető el.

Ha a Continoom valami újnak a kezdete, ami jobb irányba tereli a hallgatóságot, akkor azt gondolom negatív bírálatlanak nincs helye. Kívánom, hogy Schrotinak teljesüljenek a formációhoz fűzött reményei,és kíváncsian várom a folytatást.