Csak most figyeltem fel arra igazán,hogy van ez a Nemzetközi The Rasmus Nap ( International The Rasmus Day ), és komolyan is gondolják. Mármint nem a banda( gondolom ). Elképzelésem sincs,ki találta ki,mikor,és miért éppen november 23-át jelölték ki,de szerintem ez nagyon...aranyos?..vagy tök jó?...nem is tudom,hisz végül is ez egy jó ötlet. Ezzel az eseménnyel együtt "ünnepeljük" ma a Rasmus fennállásának 18. évfordulóját.Bizony. A laikusoknak tátva marad a szája,és el sem akarják hinni,hogy ők már ilyen rég zenélnek.
Nos, csatlakozom a többiekhez: boldog The Rasmus Napot minden kedves rajongónak!:D
Keresés ebben a blogban
2012. november 23., péntek
2012. november 22., csütörtök
részlet
Ha létezik szerelem a világon,akkor ez az.-gondolta magában Hanna,és hátradőlt a székén.A szobában sötét volt,és ő a plafont bámulta,de annyira belefeledkezett gondolataiba,hogy észre sem vette,mennyi idő telt el. Ezek a gondolatok a szívét melengették,és ha eszébe jutottak,tudta,most érzi magát a lehető legjobban.
-Abba kell hagynom,s tennem a dolgomat.Nem,ez nem jó így.A vágyainknak élni nem éppen szerencsés dolog!-folytatta tovább elmélkedését.-Ha tovább csinálom ezt,elmúlik felettem az élet.De...hogy hagyjam abba,ha ez az életem?Bolond vagyok,és ha nem növöm ki ezt a hóbortot,a végén még kényszerzubbonyban végzem.Úgysem értik meg sosem,pedig úgy szeretném.Ha legalább egy ember lenne a világon,aki ugyanazt érzi,amit én,ugyanazt gondolja,és ugyanaz a célja: szeretni azt,ami talán sosem jön el,mégis örökké mosolyt varázsol az arcára.-Hanna valóban őrült volt a világ szemében,de olyan ártalmatlan,akár egy lepke,aki szabadnak született,és nem tűrte a korlátokat.Csak a vágyainak élt,a szíve által kitűzött célnak,és ezt senki sem vonhatta kétségbe.Ezt a lányt nem érdekelte a csillogás,a hírnév,a pénz,sem óriási luxusvillák,nem akart bántani senkit sem,csak haladni a célja felé.
-Abba kell hagynom,s tennem a dolgomat.Nem,ez nem jó így.A vágyainknak élni nem éppen szerencsés dolog!-folytatta tovább elmélkedését.-Ha tovább csinálom ezt,elmúlik felettem az élet.De...hogy hagyjam abba,ha ez az életem?Bolond vagyok,és ha nem növöm ki ezt a hóbortot,a végén még kényszerzubbonyban végzem.Úgysem értik meg sosem,pedig úgy szeretném.Ha legalább egy ember lenne a világon,aki ugyanazt érzi,amit én,ugyanazt gondolja,és ugyanaz a célja: szeretni azt,ami talán sosem jön el,mégis örökké mosolyt varázsol az arcára.-Hanna valóban őrült volt a világ szemében,de olyan ártalmatlan,akár egy lepke,aki szabadnak született,és nem tűrte a korlátokat.Csak a vágyainak élt,a szíve által kitűzött célnak,és ezt senki sem vonhatta kétségbe.Ezt a lányt nem érdekelte a csillogás,a hírnév,a pénz,sem óriási luxusvillák,nem akart bántani senkit sem,csak haladni a célja felé.
Milyen címet adjak neki?
Botond és Klára pesti fiatalok voltak. Az egyetemen ismerkedtek meg egy közös társaságban két szerelemkeltő koktél között.Jól emlékszem,egy októberi esős este volt,és a belváros egyik népszerű szórakozóhelyére indult el a társaság a Blaháról úgy este 7 körül. A lámpasorok és az autók lámpáinak fényében menetelt előre a sok zajongó,gondtalan,kissé slampos fiatal egészen szabálytalan sorokban,fel a Rákóczin.Kezükben himbálták a boros és vodkás üvegeket,amelyek egy-egy egymás egészségét firtató köszöntés közben össze-össze koccantak.
Hogy mi volt az ok az ünneplésre? Egy halom zárthelyi túlélése,2-3 elmúlt és közelgő születésnap,és felkészülés a még nem túl közeli vizsgaidőszakra.Na és persze az ismeretségi kör szélesítése,de legfőképp egy kellemes szórakozásra vágytak. A közösség motorja Xavér volt.Egy magas,vézna, sportos srác,aki a húszas évei elején járt. Arcvonásai határozottak voltak, de a szemébe lógó hóbortos hajfürtjei kisfiús bájt kölcsönöztek a tekintetének. Xavér számára nem létezett lehetetlen, harsány volt és minden lében két kanál,vezéregyéniség,mégis figyelmes barát.
Általában az ilyen összejöveteleket ő,vagy Marcell szervezte. Xavér a BME-n tanult, Marcell pedig az Óbudai Egyetemen,mégis valahogy egy helyre sodorta őket a sors. Marcell 22 éves volt,mellékállásban egy telefonszolgáltatónál dolgozott,de jobban szerette a munkáját,mint az egyetemet. Ő valamennyire visszafogottabb és érettebbnek tűnt,mint barátja,de ez sosem jelentett problémát.
A társaság elég vegyes volt, de nagy része már ismerte egymást. Többen jöttek az ELTE-ről és a Corvinusról is.
2012. november 20., kedd
2012. november 18., vasárnap
Napi pesti jelenet
Jövök fel az aluljáróból,meglátom az Edda plakátját: Pataki Attila ül egy chopperen,mögötte pedig a bandatagok vigyorognak. Elgondolkodtam rajta,hogy milyen komoly rockereknek néznek ki,és vajon milyen érzést kelt ez a plakát egy külföldiben,aztán elkezdtem teli képpel vigyorogni.Megyek fel a lépcsőn,szemben velem két 25-30 körüli férfi sétál üveggel a kezükben,de még nem részegen,leszólítanak:
-Mit hallgatsz?
-Mit hallgatsz?
-Ez csak fülvédő.- megálltam és kissé felemeltem a fülesem.Erre ledöbbentek,meglepődtek,és tanácstalanná váltak.
-Ez volt az évszázad tréfája!-mondta az egyik még mindig meglepetten és nevetve.
-Ja azt hittem,hogy valami jó zenét hallgatsz,és azért mosolyogsz ennyire!
-Én mindig mosolygok!
-Ez az igazán jó hozzáállás!-szólt az egyik teljes felüdüléssel.
-Mosolyogjatok ti is!-buzdítottam őket fogalmam nincs honnan jövő közvetlenséggel.
-Csak akkor fogunk,ha eljössz velünk borozni!-mondta a szebbik.Aztán szerintem látták az arcomon,hogy ezt nem kellett volna mondani,haboztam,hogy utasítsam el őket illedelmesen,majd az ők húztak ki a gondolataimból:
-De te nem is iszol alkoholt,ugye?
-Nem,csak ritkán! -feleltem nagy boldogan.
Végül szép estét kívántunk egymásnak,és tovább folytattuk ellenkező irányú útjainkat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)