Pesti hétvége, betegen:
Ma főztem magamnak, de ez nagyon nem finom.
Nem tudok főzni, az az igazság.:D
Mondjuk otthon kotyvasztva minden finomabb. Talán mert azt szeretettel készítem a családnak, de itt magamnak csak kényszerből.
Bekapcsolódtunk egy verseny szervezésébe, ahol a nyeremények az én felelősségi köröm alá tartoztak.
Pénteken, hang nélkül- mert ugye nekem is most kellett lebetegednem - koordinálhattam kb. 15 embert. Örültem, hogy végre kiszakadhatok az unalmas irodai hétköznapokból, és annak ellenére, hogy már három napja ostromolt az influenza, vagy bármi, igazán oda tudtam tenni magam. Szóval sikeres volt, a segítőim is jól fogadták azt, hogy együtt dolgozunk, megfelelő volt a kommunikáció, a logisztika, minden, sőt az utolsó pillanatban egy nem várt akadályt is át kellett hidalni.
Nem tudom, hogy a főnököm értékelni fogja-e ezt, bár nem is számít. Magamnak bizonyítottam, és ez nekem most elég.
A főnököm szava számomra már nem sokat ér, mióta rájöttem, hogy hazudozik.Elég komoly dolgokról kamuzik, ami nagy teher számomra, mert ez alapján nem csak a saját maga hírével, hanem az egész egységünk jó hírével játszadozik. Ami sokkal súlyosabb vétség, minthogy reggel nem érek be 8-ra.
Egy kis idő után rájöttem, hogy minden sallang ellenére - mert ugye jól eladta magát- én magasabban képzett vagyok, mint ő. Következő alkalommal olyan munkahelyet kell találnom, ahol a felettesem emberileg és erkölcsileg is feddhetetlen, ja és magas érzelmi intelligenciával rendelkezik. Ezt kérem Joulupukkitól, ha már egyszer kívánhat az ember. :)
Szombaton haza akartam utazni, de úgy döntöttem, hogy nem viszem haza a vírust, látva, hogy lakótársam sem bír kikeveredni belőle lassan 3. hete. Kicsit neheztelek rá, mert úgy jött vissza betegszabiról, hogy nem gyógyult meg. Ésszerűtlen döntés volt így visszajönnie, és még velem is kiszúrt, mert elb@szta az egész hetem, hétvégém azzal, hogy megfertőzött.
Nem akarok többé lakótársas kecóba költözni, csak hátráltat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése