Aki vagyok...

Amikor rossz kedvem van,mindig rájövök,hogy nincs szebb és jobb dolog a finnességen kívül,ami ilyen gyorsan boldoggá tud tenni.Minden más,aminek örülök,csak átmeneti hóbort. De ez az egy,a finn mánia,ez örök és biztos.Egy hete már csak az új Rasmust hallgatom,és úgy rendbe tudja vágni a lelkivilágom,mint 2 nagy pofon.
Annyira megnyugtat,és a legszebb,hogy pont jókor jött az album,a megfelelő szövegekkel.Ez az én drogom,a szenvedélyem.Tegnap este beszélgettem sok idő után az egyik finnemmel,és annyira kivirultam tőle.Egyszerűen vágyom azt a hangulatot,azt az életet,amit Suomi nyújthat.Hiába nem jártam még ott,tudom,hogy szeretném,imádnám.Ez a szerelem.Vakon bízom.Nekem ez jutott.Már 8 éve,hogy elkezdődött,aztán beleégett a személyiségembe.

Aki nem érzi,sose fog megérteni,de ennyi hadd járjon már nekem is ebben az üres világban.:)

Jó,hogy rájöttél

Végre leesett neki,hogy nem leszek senkije.Elvetemült.Egy éve is pont ez volt,de nem fogta fel,hogy nincs szükségem rá.Nem hagyott békén,pedig a jó modor keretein belül minden eszközzel tiltakoztam,és egy apró reménysugarat sem adtam neki.Egy ember,aki egoista,és kezd kiöregedni,kopaszodni,és majdnem kétszer annyi idős,mint én,azt akarja,hogy a "múzsája" legyek.Hányinger kerülget,ha rá gondolok.Nincs ennek az embernek reális önképe???Önimádó,ráadásul rettenetes verseket ír.De ő a világ közepének hiszi magát.Ezt persze az idióta embereknek köszönheti,akik nem hajlandóak megmondani neki az igazságot,hogy mindaz,amit csinál felér egy salakdombbal.Sőt,annyit se ér.Ez az ember nem a földön jár,ebben biztos vagyok.Itt van,ilyen korban,se családja,se élete,se barátja,csak az "elképzelt" karrierje van,meg az a sok jópofizó,aki azt gondolja,hogyha tartják vele a kapcsolatot,akkor a modern magyar irodalom részesei lehetnek.De nekem kéne elmondanom,hogy ez felér a nullával,vagy rájön egyszer saját maga?

Egyszer biztos rájön,de akkor kegyetlen lesz a felismerés.Belenéz a tükörbe,lát majd egy a végét járó,magányos,üres,megcsömörlött embert.Nem lesz,aki a betegségben ápolja,nem lesz,aki eltemesse.

Bennem ne keresse a fiatalságot,bennem ne keresse a szerelmet,mert nem leszek a Csinszkája.

Dream Theater - Beneath The Surface

Imádom ezt a dalt,és most jöttem rá,hogy a szövege tökéletesen tükrözi a jelenlegi gondolataimat.Egyszerűen gyönyörű.

Until one day you stopped caring,

and began to forget why you tried to be so close.

And you disappeared into the darkness,

and the darkness turned to pain,

and never went away,

until all that remained was buried 

deep beneath the surface.

I would scream just to be heard,

as if yelling at the stars.

I was bleeding just to feel. 

You would never say a word;

kept me reaching in the dark, 

always something to conceal.

Until one day I stopped caring,

and began to forget why I longed to be so close.

And I disappeared into the darkness,

and the darkness turned to pain,

and never went away, 

until all that remained was buried 

deep beneath the surface.

With no senses

Kisütött a nap,s a lány a fűben heverészett.Tavasz volt.Nagyon várta már,mert legbelül fel akart szabadulni a tél és a múlt nyomása alól.Gondolataiba mélyedt.Fáradt volt.
Megjelent egy árnyék fölötte.
-Leülhetek?
-Persze.
-Hogy érzel,hogy megtudtad?
-Rossz,szorít.Hiányzik.De nem éri meg emiatt aggódni.Továbblépett,nekem is meg kell tennem.
-Más az utatok,el kell fogadnod.

-Tudom,de olyan szépen indult.Most pedig,hogy már tisztán látok,olyan magányosnak érzem magam.Most halt meg a remény.Az én szőke hercegem mást csókol.Szerinted mégis milyen ebbe belegondolni,ezt érezni?Gyilkos.Napok óta élőhalottként járom az utam,ami a semmibe vezet.S ha valaha még látnám őt,nem tudnék megszólalni,csak nézném,mint egy tárgyat a kirakatban.Nagyon fáj.
Zavart vagyok,testem hideg,reszketek.Nem hittem volna,hogy ilyen rossz elveszteni egy barátot,aki ráadásul akarta is,hogy elszakadjunk.
-Szóval elárult,ezt érzed?
-Igen.Pedig én jó és hű voltam hozzá.Szerettem.Ő is engem,de megromlott ez az egész.El kell engednem.
De olyan rossz,hogy nélkülem révbe ért,hogy nem keres már,hogy talán eszébe sem jutok,pedig mennyi szép emlék köt össze minket.Azt hittem,ő feddhetetlen.
-Önző vagy,miért nem fogadod el,hogy nélküled is képes boldog lenni?
-Mert nekem szánta a sors.
-Azt csak hiszed,később belátod,ha túlteszed magad rajta,hogy ennek így kellett lennie.A te boldogságod másban lakozik.
-De kiben,mondd?Nem tudok már előre tekinteni.Fantáziátlanná tett és leépített.
-Ugyan,te erős vagy,és jó.Tudom,hogy vár rád valami szép,és hamarosan megtalál.
-Hazugság az egész.
-Buta kislány-mondta ő,és nevetett.

-Olyan vagyok,mint egy megkínzott vad,zavarodottan járkálva körbe-körbe egy ketrecben.
-Hát ne légy olyan.Nézz fel az égre: süt a nap.Vedd észre,hogy rajta kívül is van ember,és vannak barátaid.foglalkozz velük,és ne meséld be többé magadnak ezt bolond gondolatot,hogy ez a férfi volt a mindened.Nem volt az.

-De....

-Nem! Hova tűnt a vidámságod? Hova tűnt az üde tekinteted? Te nem függsz tőle.Amit elértél ,és el fogsz érni,azt mind magadnak köszönheted.

Hadd vigyorogjon,hadd szeressen mást,és engedd,hogy szeretve legyen.Ez jó neki.
-De nekem nem!!!!!!

-Dehogynem.Mindig bölcs akartál lenni,és a lehető legjobb döntéseket hozni,ugye?

-Igen,persze.
-Akkor itt az idő,hogy elfelejtsd ezt az egészet.Ami történt,megtörtént,és te hiába téped magad,ő ebből semmit se fog megérezni.Csak magadat roncsolod.Ne siránkozz,ne gondolj bele,hogy mi lett volna,ha...A sorsod akarta így.Meglátod,később kiderül,miért nem hagyta,hogy együtt legyél vele.