Azok a bizonyos afterek

Amint jobban megfigyeltem ezt a klipet, tudtam, hogy én ilyesmit megéltem már...

A ZP-s afterek, a fesztiválok hajnalai, ahol furcsa figurák és kiégett magányos alakok maradnak csak talpon. Ez az a hangulat. Mi is csinálunk ilyeneket, csak nem ilyen király koreográfiával.:D

Nem hangzik túl jól

Most kaptam egy levelet, valójában még nem láttam, de egy citológiai vizsgálattal kapcsolatos.

A levélben állítólag az áll, hogy jelentkezzek kezelésre. De milyenre? Remélem, hogy ez csak egy formális levél, és a kezelés az mindennek a szinonimája. Mint például orvosi konzultáció a vérvételi leletemről.

Hm. Nem vagyok megijedve, hiszen most úgy érzem, nem történt velem semmi. Az átlag magyarhoz képest egészségi állapotom sokkal jobb. Családban nem nagyon volt rákos megbetegedés. És ha mégis lenne valami baj, akkor időben észrevették, kezelhető.

De ha mégis lenne valami, mik lennének a szcenáriók?

A) Magamba fordulok (Ennél jobban? 😝)

B) Elkezdem imádni az életem, és mindent megteszek azért, hogy kimaxoljam a lehetőségeim.

C) Mindenki nagyon fog sajnálni, aztán mindenki nagyon okos lesz, én meg lelépek El Caminozni. Vagy Finnországba túrázni. Vagy a Grand Canyonba.

D) Egyéb.

F) Megírom a végrendeletem, melyben az fog szerepelni, hogy ha kipurcanok, Finnországba azért földi maradványaimat vigyék el. A legjobb lenne, ha akkor, amikor fizikailag az egész Rasmus az országban tartózkodik. Ez csak nekem számítana, ez csak valami jelkép. Nem kell értenie senkinek.

Azt is megírnám, hogy a kutyám szent, és ő legyen legalább olyan fontos a családnak, amilyen én vagyok. Egyelőre ennyi.

Holnap vagy valamikor kiderül persze, hogy kár ezekért a szavakért, és folytathatom az életem és személyiségem fejlesztését. Ámen.

Cool:)

Írtam a Rasmus dobosának, és visszaírt. Fél órán belül. Milyen nagyon kedves tőle.:)

Yo-ho! Egy világsztár, aki játszott már a Metalicskával is!

Na jó, még nem érzem a súlyát ennek, de baszki, biztosan űr maradt volna bennem, ha mégsem válaszol a kérdésemre.

Ha ez megtörtént volna 8-10 éve, hát én a Chosen One-nak éreztem volna magam. Bár mondjuk volt egy olyan lehetőség, amikor a szigeten játszottak, hogy a rajongók kérdései közül válogattak a riporterek. Én fejenként kb. 3 kérdést írtam (12) emlékeim szerint, és ebből 4-5-öt feltettek, ami akkor igazi katarzist okozott. Alapos voltam, és megnéztem, rajtam kívül elég kevés embertől vettek elő több kérdést. Ahh.. azok a régi szép idők.:D:D:D:D

Legmélyebben

Remélem a következő bejegyzésem már vidám lesz. De ez még biztosan nem az.

Ma, vasárnap vártam, hogy együtt tudjunk tölteni egy egész napot a kedvesemmel. :)

Mert egész héten este 7 körül ért haza, 10-kor már aludt, pénteken nem is láttam, mert meló után ment az ismerőseivel hajnali egyig kártyázni. Szombaton elfoglalt volt a saját és a család ügyeivel. A ma pedig lehetett volna a minénk De nem. Délelőtt munkahelyi feladat teljesítése, utána haverokkal játék, utána anyuka kérése teljesítése, utána játék, utána meg házavató buli. Ahol éppen most nem vagyok, mert nem hozta meg hozzá a kedvem az egész napos vidámság. :)

Hát ez van. Ludas vagyok én is. Mert éppen nincs kedvem megfelelni senkinek. Hát, van ez így.

Mindig is tartottam tőle, hogy társfüggő leszek egy kapcsolattól. Így 3 év után is büszkén kijelenthetem, hogy nagy valószínűséggel nem lettem az. Csak az idő múlásával lett néhány igényem, mint pl. a fontossági sorrendben ne az utolsó legyek számára, legyenek saját közös döntéseink, legyenek közös élményeink az esti filmezéseken túl is, legyen közös, önálló életünk. Na ez valahogy eddig még nem jött össze. És elfáradok. Meg félek is, de nincs hova szaladnom. Sem támogatásért, sem útbaigazításért.

Tépi ez is a lelkem, meg az is, hogy miért nem sikerül nekem lábat vetni ezen a nagy kerek Budapesten. Meg hogy hova menjek. Maradjak, folytatni a vívódást, menjek haza, ahonnan menekültem eddig (nem a család miatt, hanem az ottani emberek végett), vagy van egy C opció is?

Márpedig kell lenni C opciónak. ÖNKÉNTESSÉG!!!!!! Somewhere. FAR-FAR away from here.

To find myself. Aha, ideje volna már. Mondjuk tegnap találkoztam egy 37 éves csajjal, aki még ennyi idősen sem találta meg a küldetését. Ennyi ideig azért én nem vacakolnék, ha lehet.