Keresés ebben a blogban

2013. május 24., péntek

The day has come

Óóóóóó igen,ma először keveredtek a blogomra finnek! Yehúúú!:)

Már nem is akarom meghódítani a világot.

2013. május 23., csütörtök

Vattacukor

Az Eurovíziós Dalfesztivállal a látókörömbe került egy igencsak sármos férfiú. Nagyon örültem,amikor az északi népekért rajongó barátnőm is mélyen egyetértett velem abban,hogy az izlandi úriember,Eythór Ingi Gunnlaugsson egy "álompasi". Tényleg öröm látni az arcát. Ő az izlandi Schrott Peti számomra, tudniillik náluk Ingi játszotta Jézus Krisztust a JKSZ-ben,állítólag.:D Ha jobban megnézem,emlékeztet is valakire,akit nagyon szerettem.
 Éljenek a párhuzamok,a rockerek,meg a jó pasik.:D
Itt a dal,s egy kedves kép róla:




Kitaláltam a következő monumentális vágyamat,ami már-már a lehetetlenséget súrolja, (az én fantáziám már csak ilyen,földtől elrugaszkodott):

Hallani együtt énekelni Tony Kakkot,Schrotit,Ingit.
Ez rettentően brutális lenne. Sőt,még LaBriet is társítanám.
.

Reminds me of Suomi

A padlás - Fényév távolság
(...)

Egyszer ismeretlen távolba vágyom, 
máskor megriaszt egy álom,
hogy a hang, 
hogy a csend, 
hogy a fény, 
hogy a tűz,
már nem vigyáz e cseppnyi földre, 
s el kell mennünk mindörökre.


Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.


Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Hát itt ez a hely, 
amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet, 
amit sokszor nem nagyon értek még. 

Néha könnyebb lenne elmenekülni, 
tiszta fénybe merülni,
de a jel,ami hív,
de a hang,ami szól
még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszaérjek. 

(...)

Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…

Kakaós ital

Életemben most ittam először Dove kakaós italt,és csalódtam. Semmi extra,egyszerű kakaó.Többet vártam,mert a Dove csokik viszont elképesztően finomak.Választhattam volna mondjuk Mars kakaós-karamellás löttyöt is,de megnéztem az összetevőiket,és néhány tized eltéréssel tök ugyanaz a kettő. Szóval ez is megvolt.:D És nem iszok többé Dove kakaós italt.

2013. május 21., kedd

Hoppá!

Ma majdnem elmentem Puzsér-FAM estre,de rosszul lettem.Sajnos ezért nem találkozhattam A Rasztákkal,pedig ők különleges lények. De ami késik az...

Holnap reggel elkísérem Gabicot Éjjel-Nappal Budapest castingra. Kíméletlen őszinteséggel a tudtára adtam,hogy ez egy hülye ötlet. Baráti aggodalomból azt kívánom,hogy ne kerüljön be,mert evvel csak égetné magát. Persze ő ilyen,hajthatatlan.Valamit fejébe vesz,akkor nem hallgat másra,kipróbálja. Ezért hagyom is,hogy menjen a feje után,nem töröm le nagyon a kedvét,és megérzéseim szerint magától rá fog jönni,hogy ez nem neki való.:)

Litvánia. A kérdés: kész vagyok-e rá vagy sem?
Tegnap arra jutottam,hogy az itthoninál szürkébb élet nem lehet az ERasmusos.
Várjak a finn cég döntésére,vagy sem? Olyan rossz ez. Én a finnekhez akarok menni,máshova nem igazán.De ha ezt a litvánt visszamondanám,én lennék a világ legnagyobb idiótája. Át kell programoznom az agyam,a szívem. Ez olyan,mint amikor nagyon vársz valakire,de helyette folyton más jön.

2013. május 20., hétfő

gondolatok Budapestről

A mai napomon a Budai Várban sétálgattam.Kerestem a perspektívákat,a szépséget.Megleltem.Azért mentem,hogy újra részévé legyek a városnak,hogy újra rátaláljak.

Budapestet az ember vagy utálja,vagy imádja.
Ha nem vagy szerelmes ebbe a városba,akkor sosem fogod értékelni.



Addig csak egy folyót látsz,s nem a nagy múltú,mindenre emlékező Dunát. Addig csak épületeket látsz,amelyek egyformának tűnnek. Utakat, hidakat, melyek névtelenek,kőtömegek. De ha adsz ennek a gyönyörű helynek egy kis időt,hogy megmutassa valódi önmagát, nem szabadulsz a vágytól,hogy újra és újra láthasd,érezhesd.



A második képet a Lánchídon állva készítettem.
Ma értettem meg újra,hogy hogyan látja egy idegen ezeket az általam már jól ismert,megszokott épületeket. Csak egy díszlet, beton és kő eredménye . Csak falak,amelyekre évente 365 alkalommal napfény vetődik. Az idegen nem gondol bele abba,hogy a falak mögött mi folyik,hogy ott emberek laknak, hogy az egyik épületben óvoda, a másikban öregek otthona, a harmadikban pedig börtön működik.






















Dísz tér 11. Ez az a hely, ahogy Nagymama élt még gyerekként a Horthy korszakban.
Mesélte, hogy a belső udvarban laktak Anyukával,az ő testvérével és férjével,és egy cipész volt a szomszédjuk. Elmentem hát,felkerestem ezt az épületet,és nagy szerencsémre volt egy méretes lyuk a kapun,amin benézhettem az udvarba. Mesélte,hogy volt valahol (lehet Pesten) egy leányiskola, ahol az egyik nagyon magas rangú leány kelengyéjét kiállították érdekességként,és mindenki megnézte,mert ilyet nem sűrűn láthattak. Nagymama lakott egyszer a Váci utca egyik leágazó utcájában is,amit mára befalaztak.


2013. május 19., vasárnap

Lapozgatva...

Tök unalmas lehet a blogom.Még én sem olvasnám végig.:D Na mindegy,ez úgyis csak egy játszótér.

Csendes dühöngés

    Kissé elkeserített,hogy sok olyan ember,akit kedvelek, bizonyos dolgokról másként vélekedik,mint ahogy én. Persze ezt az eltérő értékrendek számlájára is írhatjuk,de akkor is rosszul esik,hogy ami nekem nyilvánvaló,azt ők áthelyezik egy másik valóságba,és tűzzel-vassal támadják a véleményem,holott ez a lépés teljesen felesleges.Mint korábban írtam,felesleges azon is tűnődni,hogy most ByeAlex jó-e vagy sem,hogy megérdemli-e vagy sem,hogy Malmöben lehetett. Na és persze szükségtelen erről beszélni,vitázni,említést tenni,ennek ellenére most így cselekszem
    Azért,mert én elfogadtam ezt a srácot olyannak,amilyen,és belopta magát a szívembe az egyszerűségével, a sorból való kilógásával,és azzal a kegyetlen őszinteséggel,ami a legtöbbünkből hiányzik,vagy csak akkor alkalmazzuk,ha sértegetni vágyunk valakit. Ő egy okos,művelt,jó lélekkel rendelkező hétköznapi ember,akinek lehet,hogy sokak szerint nem feltétlenül a zeneiparban van a helye( erről nem ítélkezem),mégis valamiért elképesztően szimpatikus.Ha nem ment volna EUvízióra,vajon akkor is ennyire megosztotta volna az országot?Ha nem ő ment volna,hanem pl.Gigi,vagy András,akkor őket egységesen támogatta volna az ország? Hát nem.Persze szeretnénk azt hinni,így utólag.

 Feltennék még néhány költői kérdést: Melyik az az ország,amelyik a legjobb előadóját küldi ki ide?( Például Románia,hm?) Melyik az,amelyik komolyan veszi ezt a giccsparádét? Van-e még olyan ember,aki naivan elhiszi,hogy itt a tehetség,a minőség számít? És ha rádöbben valaki,hogy hoppá,nem ezek az elsődleges szempontok,akkor elfogadja magyarként ezt a sapkás,suttogó filozófust,aki végül,mint a tündérmesékben előkelő helyen végez.De hiába papolok én bárkinek,érett felnőttnek,művelt tanárnak,barátnak, ha nem látják be,hogy ez az egész egy nagy kamu,egy politikai bohóckodás,és véresen komolyan veszik a dolgot,addig nem lesz nyugalom a téma körül,és hallgathatom,hogy "Botrányosan öltözködik!, Hamisan énekel!,Gagyi a dal!, Leégetjük magunkat Európa előtt!!" Komolyan gondolják,hogy ezzel égetjük magunkat,mi büszke magyarok?Ha így van,kit érdekel? Mit befolyásol? Az eredményt nem.Csak minket,magyarokat.Van miért egymásnak esni,van kit szidni...hagyjuk.:)