Az a helyzet,hogy....

https://www.youtube.com/watch?v=uFgYyJ6Pqg0



Sosem voltam egészség-, vagy sportmániás, de mindig mozogtam valamit, ami rövid idő után kellemes volt, és nem is igazán akartam egy-egy magolós vizsgaidőszakkal megszakítani. De akkor néha lemond pár dologról az ember. Hagyjuk is az okokat. Mesélek tovább. Legutoljára intenzívebb és rendszeres mozgást 2012 végéig végeztem, aztán jött a tavasz, a nyár, a szakmai gyakorlat napi 8 órában, vidéken. A kutyával persze futottam, kerékpároztam is eleget, nem is volt probléma. Aztán szeptembertől megint bevonultam, az egyetemi és a városi lét kombója újra leragasztott kicsiny székembe.

Talán októberben volt az első eset,hogy a jobb csípőm kicsit fájt egy-két alkalommal, ez így ment egészen februárig. Nem vagyok hipochonder,nem is mentem el dokihoz. Az ilyen dolgok mindig el szoktak múlni,mert egészséges vagyok, semmi problémám nincs, gondoltam.

Februárban egyre jobban és hosszabban,majd állandóan fájt, a csípőmből kisugárzó folyamatos,de még enyhe fájdalom miatt már nem éreztem olyan jól magam. Aztán úgy gondoltam,hogy mivel volt időm, elmegyek a dokihoz rákérdezni,ez vajh' mi lehet.

 Háziorvosom nem tudott hozzászólni, gyanakodtunk sérvre, ütődésre,megerőltetésre.Végül úgy döntött, elküld gerincröntgenre, amiből csak annyi derült ki, hogy gerincferdülésem van, bár ezt eddig is tudtam. Azt mondta az orvos, hogy ráadásul csavart gerincferdülés, amit a mai napig nem tudok pontosan definiálni. Mindegy is, kértem időpontot az ortopédiára. Nem paráztam rá egyébként semmire, úgy mentem oda, hogy úgyse itt fog kiderülni, mi a bajom, és még mindig hittem benne,hogy elmúlik.

Egyébként a gerincröntgen óta egyre jobban fájt, és folyamatosan. Olykor éreztem, hogy éles fájdalom nyilall a gerincembe úgy,hogy mozdulni se bírtam, és járni se, elég bicebóca módon húztam a lábam. Többször elbénította a fájdalom az egész combomat, esténként az ágyamban mozdulatlanul feküdtem, mert minden rezzenésre őrülten fájt. Volt olyan is,hogy a 2 és fél órás vonatút után nem bírtam hajlítani a jobb lábam. Ja és persze futni sem tudok.

Az ortopédiai vizsgálat alatt,ami márciusban történt, egyszer sem fájt semmim, nem nyilallt a gerincembe nyomás hatására fájdalom, még az ülőidegeknél sem. A doki azt mondta, hogy ez egy egyszerű derékfájdalom (kac-kac, ez már sérti a fájdalom manókat!!!), majd megmutatta a gerincröntgenem, és elmagyarázta, hogy bizonyos 2 csigolyám közt a rés szűkebb, mint a normális méret, és a porcot olyan helyzetbe kényszeríti, ami valamilyen ideget nyomhat, és ezért fájok. De ő is csak találgatott. Plusz a rengeteg ülés, tettem hozzá a diagnózishoz, mert az volt az alaphelyzetem, hogy jobb lábamat átvetve ültem, néha órákon át a gép előtt. Hogy miért? Mert kellett, és mert a fene se gondolta volna,hogy ez lesz a következménye.

Beutalt gerinctornára, de én úgy sejtem,hogy ez a magyarázat nem teljes,valami még van,amit sürgősen ki kell deríteni. Most úgy érzem magam, mint egy hadirokkant, a járásom olyan, mint egy 60 éves protzésises cipőficamosé, ha sokat ülök, az baj, 1-2 óra után már nem bírom, hiába nyújtózkodom, vagy mozgok a széken,ahogy a gyógytornász ajánlotta. A sok sétát sem bírom ( egy óra a limitem kb.), és ha mindez összejön, csak akkor nem érzem,hogy fáj,ha alszom.

Nem panaszáradatot szeretnék indítani, mert tisztában vagyok, hogy mindez az én hibám. Nem figyeltem magamra és most szívok,mint a torkosborz. Csak tudnám a valódi megoldást...én bármit megtennék, hogy ez elmúljon,és újra tudjak rendesen járni,ülni, futni.

Történelmi esemény és egyébségek

Nahát,szenzáció,szenzációóóóóóó!
 Pénteken,azaz  2014.03.28-án átadják a 4-es metrót! Tudtam,hogy Vele mehetek átvenni a diplomámat! Hisz ezért halasztottam el fél évvel!:D (Persze,hogy nem.) Tehát pénteken felkerekedünk, és jól megnézzük és lefotózzuk az állomásokat,míg tiszták.

Van körte teám. Imádom. Nem túl bizalomgerjesztő a színe negyed óra ázás után,de én most biztos, hogy nem fogok kimenni a konyhába kihalászni a filtert.

A felső sorok után rájöttem,hogy igenis lehet a semmiről beszélni. Mert ugyan Minka szétázott körtetája ki a fenét érdekel? 

Azt kéne leírnom,ami valóban foglalkoztat,csakhogy annak már a gondolata is bűn.
Például az,hogy legszívesebben megíratnám pénzért a szakdolgozatom mással,mert felesleges marhaság ez. Meg már akkor le is vizsgázhatna helyettem,én meg elmennék dolgozni.

Gyerekkori legjobb barátnőm kapott melót masszőrként Ausztriában.Tehát önellátó és önálló lesz. Jó messze tőlünk, szóval utolsó mentsváram is eltűnik. Lakótárs is talált munkát,ami nehéz, de remekül helyt áll és tapasztal,és napról napra több lesz tőle. Azt is hozzá kell tenni,hogy kényszerből teszik mindezt. Talán nincsenek is felkészülve erre.

Szerettem volna levelező szakra jelentkezni mesterképzésre, hogy dolgozhassak mellette, mert már úgy érzem, ez az a kor,amikor neki kell állni ténylegesen cselekedni. De sajnos többen is lebeszéltek róla. Hülye vagyok,mert hagyom magam. Otthon a fejemhez vágták,hogy képeznem kéne magam. Kitaláltam,hogy elvégzem a kutyakozmetikusi OKJ-t,ami eléggé keresett szakma, majd suli mellett kialakítok egy kis vállalkozást. Jött a reakció minden felől: Ááááá dehát azt nekem nem kéne csinálnom, mert milyen alja munka,meg gáz és mocskos,rühes állatokat suvickolok ki, meg plázacicák buta óhajait kellene megvalósítanom. Oké, ez is benne van,és alapban én is elítélem az allűröket, de ha mondjuk egészségügyi gondok miatt fordulnak hozzám a kutyával, máris értékesebb munkát végeznék.Azt hozzá kell tennem,hogy engem a kutyák szeretete motiválna e szakma kitanulásában. De pont azok nem támogatnak egy olyan második szakma megszerzésében, ami piacképes,nem úgy mint a nemlétező környezetgazdálkodási agrármérnök, akiknek számít a véleménye.

Ámen

Merengés egy városi életképen

Nyugati aluljáró,életkép:

    Két ember áll középen. Egy magas, 40-50 körüli,kicsit szakadt férfi, és egy alacsony,hasonló korú kövérkésebb,kissé ápolatlan nő. Kopott sötétbarna bőrkabátja és zsebre vágott keze már-már tökéletes kockaformát adott tömzsi felsőtestének. Közöttük másfél méter távolság. A férfi közömbös és csendes, a nő pedig rikácsolja, hogy kihívja a tisztiorvost a felette lakóhoz,mert árad a bűz tőle.

A nő nagyon nyugtalan volt. Elhaladtam mellettük,közben persze sok másik nem túl bizalomgerjesztő arcú embert kerülgettem. Volt egy kis elintéznivalóm,majd nagyjából 10 perc múlva ugyanott haladtam el,és a férfi a nővel ugyan olyan pózban és kedélyállapotban ácsorgott. Szóval még nem hívta a tisztiorvost.

Tehát az emberek ha nem a magánytól,akkor egymástól őrülnek meg. Nap mint nap rengeteg bosszúsággal találkozom,amikor kiteszem a lábam az utcára.Persze nem azért van bosszúság,mert én kint vagyok.

Az emberek nem tanultak meg toleránsak lenni, vagy éppen ráuntak, mert valaki kihasználta a  jóindulatukat.
Én sosem tolakodom, ha a sorban előttem 5- nél több ember áll,kivárom türelmesen. Nem szoktam anyázni,ha meglepetésszerűen elsurran mellettem egy bicajos. Persze az én türelmem is véges. Amikor sietek,  és járdaszélességben totyog vagy álldogál a nagy forgalomban néhány ember,azon ki tudok akadni. De akkor se lökök fel senkit.

Ma elmentem egy drogériába, összesen 2-en voltunk vásárlók. Amikor megkaptam a visszajárót, de még az egész összeg nem is volt a kezemben, egy nagy,buldózer szerű bunkó nő nem bírt volna ám 2 mp-t várni, jött,és meglökött,és kiverte a kezemből a pénzt a szumósokat is megszégyenítő karjával. Akár a hurrikán a könnyűszerkezetes házakat, "félresöpört". Nem szóltam,minek szóljak. De rosszul esett. Szóval ilyen emberek vannak.

Az a jó,hogy ezek már nem tudják felborítani a lelki egyensúlyom. Csak kémlelem őket,és elemezgetem az ok-okozatot.