Valójában én intéztem úgy, hogy ő is ott legyen, mert évek óta nem láttam és nagyon kíváncsi voltam rá. Szerencsére a csapat minden tagja szívesen jött, és az est folyamán még csatlakozott hozzánk valaki.
Mivel ritkán találkozom velük, nagyon meglepődtem, hogy mennyire megváltozott az arcok rajzolata.
Már nem egy aranyos szöszke fiúcskát láttam magam előtt, hanem egy 30-as évei elején járó jó kiállású férfit.
Aki persze éppen olyan kis bolondos és számomra megfejthetetlen, mint régen. Nem volt hosszú, de mély nyomokat hagyott a közös múltunk. Mégis meglepődtem azon, hogy mennyire evidens volt az, hogy egymás mellett sétálunk, hogy egymás mellé ülünk, hogy belekóstol a boromba.
Talán meg is ijedtem a közvetlenségétől, nem mindig tudtam kezelni...végül már az asztal alatt összekulcsolva fogtuk le egymás lábát. Sokszor nem tudtam mire vélni, hogy miért keresi így, ennyire a kontaktot velem. Aztán szó esett, hogy elugrunk hozzá mindannyian ott folytatni az esetet, de végül mindenki szétszéledt, csak mi sétáltunk egy irányba a buszunkhoz. Ahol külön is kaptam egy invitálást, de a szívem mélyén nem éreztem helyénvalónak elfogadni.
