A jóból keveset adnak...

...szokták volt mondani! Istenem, hogy én milyen édes emberkével találkoztam Juhannus napján! Pici. Jó, én is az vagyok. De pasiból a pici, na az teljesen más minőség, mint nőből. A nőknek egyszerűbb kicsinek lenni. De nem is emiatt más. Az alacsony férfiakban van valami különleges, amit nem feltétlenül tudok körülírni. De ma reggel arra jöttem rá (újból), hogy akikért rajongok, mind alacsonyak.
Lauri, Aki Hakala, Vajk, Balázs, Taron Egerton...és akiket bevonzok, ők is alacsonyak. Ennek ellenére valahogy én mégis komfortosabban érzem magam, ha az illető 1-2 fejjel magasabb nálam.

A téglataxis

Hogy én mennyire imádtam első hallásra is ezt a dalt. 

Nem változott, még mindig az én dalom. :)

A fiók-költő kitekint

Még egy kicsit sertepertélek a magyar irodalom háza táján. Régen egyértelmű volt számomra, hogy költő leszek, hogy ez a hivatásom, a személyiségem sava-borsa. De pár éve már nem megy az írás, és az út, amin járok egész messze vitt a költészettől. Nagy hanyagság, hogy nem érdeklődtem a kortársak iránt. Talán mert mindig úgy éreztem, hogy a saját kis világommal egyedül vagyok és nem érthetjük meg egymást a többiekkel, hisz a költők olyan kelletlenül maguknak valók. No és persze azt is mérlegeltem, hogy a verseim nem annyira piacosak, ilyenből meg annyi van. 

Őszintén szólva fogalmam nincs, mi megy manapság az irodalmi szférában.

A tegnapi irodalmi est hatására azonban felmerült bennem a kérdés: lehetséges, hogy mégis ide tartozom? Ez lehet az, aminek annyira érzem a hiányát? Vajon itt találom meg újból a saját hangom?

Mindenesetre üdítő élmény volt a tegnapi Grecsó Krisztián - Szabó Balázs: Múzsasirató régi barátokkal közös est a Margó Irodalmi Fesztiválon, ahol dalpremiereknek is fültanúi lehettünk. Az egyik dalt rögzítettem is, de hogy ne érje szó a ház elejét, csupán ízelítőként egy kis részletet töltök fel ide. Hogy Te se maradj le a csodáról.😊

Grecsó - Szabó: Múzsasirató - Margó 2019

Grecsó Krisztián: 

MÚZSASIRATÓ

Ezen a hajnalon a múzsa
Megkapja a kegyelmet végre.
Rég nincs, ami fájjon, már unja:
A hajnali taxi a vége.

Nem fogy el, van emlékem elég,
És erőm, hogy enyém is legyen.
Annyi nőt megszeretni elég,
Mennyi magát szeretheti velem.

Ölelni tudok, de mert merek,
Mindig mindentől fájni fog.
Fehérvér, repedtfalú erek:
A kéj hát a halál. Rám vihog.

és még tartozik ehhez egy versszak,de csak várjátok ki, megéri.

Úgy bazsajgok a tegnapon. Aznap este nem csupán az előre megígért élménnyel gazdagodtam, hanem sokkal többel térhettem haza.

Egy találkozással, egy olyan tekintettel, ami az elmémbe égett, és sok-sok gondolatindító, motiváló érzéssel.