Kiitos,kiitos my dear Rasmus!

Jó volt,ez.De tényleg. Köszönöm a Rasmusnak,hogy eljöttek,és adtak egy szép koncertet.A hibák abban a pár dalban elenyészőek voltak,és nem is volt hamis az esetek 80%-ban. Lejátszották a legjobb dalaik krémjét,és megleptek a Funky jammel,amit nagyon jó volt élőben hallani,egészen más,mint a stúdió albumon.A Liquid is lement,gyönyörű élmény. Lauri egy szál gitárral kezd,énekel...váh.
Közben furcsa érzés volt belegondolni abba,hogy ők ezt már milyen rég csinálják,és a régi dalaik,amiket  kölyökként írtak,milyen jól passzolnak még 2012-ben a 30-as éveikben járó érett férfiakhoz.Ez fantasztikus.

 Voltak lágyabb és keményebb dallamok,szerencsére a Black Rosesről nem sokat játszottak(Justify,Living in a world,Ghost of love) és ezek a jobbak.Mondjuk.A Hide from the sunról hirtelen a No fear, Keep your heart broken,Immortal,Sail away ugrik be.A régebbi albumokról elég sokat játszottak,és nekem ez volt a legnagyobb ajándék. First day of my life,In the shadows,Not like the other girls, In my life,F-f-f-falling. Ezekre buliztunk a legnagyobbat.Nem hiába,ez volt az ő karrierjük csúcspontja.Aztán  a Mysteria is jól szólt,bár féltem tőle egy csöppet.

A The Rasmus albumról az I'm a mess,It's your night mellett egyik nagy kedvencem is megszólalt: a Stranger. Ezalatt néha lehunytam a szemem,és úgy hallgattam őket.

Aranyosak voltak,amikor elkezdték mesélni,hogy elmentek az egyik budapesti fürdőbe,ami nagyon tetszett nekik.A közönség kiabálta nekik,hogy Széchényi fürdő...Rasmusék pedig próbálták kimondani,de nem sikerült...aztán azon agyaltak,hogy Budán vagy Pesten volt-e ez.Végül Eero megkérdezte,hogy ki jött Pestről,és azt mondta,hogy Pest is the best!
Jó volt látni,hogy semmit sem változtak,a mozgás, a grimaszok,a mosolygás...ugyanaz volt,mint régen.Sajnos Akiból és Pauliból nem sokat láttam,mert direkt Eero közelébe álltunk,hisz hét éve nem sikerült megtenni.Az első sor felejtős volt rajtam kívül álló okok miatt ....és ezért nem is éreztem olyan tökéletesnek az eseményt,mint amilyennek vártam.Mindemellett szerettem volna velük találkozni,beszélni,de ez szintén nem jött össze.Sajnos akkora nyomot hagyott bennem e néhány fontos momentum hiánya,hogy az örömömet beárnyékolja a koncert utolsó percétől fogva... azóta is űr van bennem,nem tudok őszintén mosolyogni,és még mindig bennem él az,hogy itt vannak a városban,és meg kell találnom őket...de tudom,hogy nincsenek.Azóta olyan nehéz szívvel járom az utamat,bármerre is megyek,hisz minden rájuk emlékeztet.Elvetemült vagyok,tudom.De úgy érzem,hogy ennek máshogy kellett volna történnie,és nem tudom mikor lesz legközelebb.Legszívesebben fognám magam,és utánuk mennék Grazba és végre odatenném magam az első sorba.

Ja amúgy megint majdnem elkaptam a dobverőt.:D

The Rasmus - Someone Else.

Ez az egyik legszebb Rasmus nóta.
Amúgy tegnap valóban nekivágtam az útnak,de evidens,hogy eredménytelenül.Mindegy,azért reménykedni szabad! Vicces volt,ahogy néhány ember megbámult engem.Pedig semmi speciális nem volt rajtam,maximum az elszánt és elvarázsolt tekintetem.:D Végigjártam a Váci utcát és a Duna partot,végül megáztam,aztán hazajöttem.:D

Itt vannak

Igen,Facsén írták,hogy Budapesten vannak már! Szenzációs,teljesen elérzékenyültem.Meg akarom őket találni.Beszélni akarok velük,kimenjek,vagy felesleges? Hol lehetnek? Pesten, Budán? Váci utca? Körút? Valami  szórakozóhely? Hol,hol,hol????? Bárcsak postolnának egy képet,és akkor én tudnám is. Találkozni akarok velük,életem ikonjaival....jajj. Nem bírom.:D

Night after night

       Nem rég értem haza P.barátom szülinapi bulijáról,ami kicsit nagyszabásúra sikeredett,de sebaj. Nagyjából 23-25-en voltunk,javarészt egymásnak ismeretlenek.Picit beszélgettem az emberekkel,nagyon aranyosak mindannyian.Valamiért sajnos mégis lapos volt a buli.A szülinaposon és barátnőjén, illetve 2-3 emberen kívül nem nagyon alkoholizált senki sem,ezért kicsit passzívak voltunk.Az a lényeg,hogy ott voltunk,és őt ünnepeltük.:) Mi egyik szaktársammal előbb leléptünk,és a búcsúzáskor az én drága jó és részeg P. barátom felkapott,és megpörgetett...nem is a váratlan szituációtól ijedtem meg,hanem attól féltem,hogy a végén még elesik,mert annyira K.O. volt.:D
      Szerencsére ez nem történt meg.Ám miután földet értek a lábaim,jött az egyik haverja,és szintén ugyanezt megcsinálta....de olyan hirtelen,hogy még tiltakozni sem volt időm...végül vele nagyot zuhantunk.Szerencsére matracra érkeztünk.Komikus volt az egész! Az utolsó mozzanat volt igazán aranyos: még a matracon próbáltuk belőni a jelenlegi helyzetünket a tudatunkban,amikor ő is és én amolyan félig ülő helyzetben összeérintettük a homlokunkat,és váltottunk pár szót,aztán nevetve felálltunk onnan.


     Péntek este egyetemi buli volt.Szokás szerint egy gondolatnyi kedvem sem volt hozzá,de az ígéret kötött,szóval néhány barátommal végül is elmentem.Első ízben találkoztam egyik elsős ismerősömmel,utána ráleltem egyik kedves szaktársamra,akivel megkerestük az én csapatomat.Jól éreztem magam,tele voltam energiával.A különböző kedves társaságok között mászkáltam el-vissza,aztán a Represent Cuba-ra táncoltunk egy jót KB-val,és a butábbnál butább zenékre artikuláltunk,ugráltunk és hülyéskedtünk vele,a kedves finn-mániás haverommal,és az ő újdonsült barátnőjével.Úgy láttam,a csajt kicsit sokkoltam az energiafelszabadulásommal.:D A többiek meg szerencsére hozzá vannak szokva. Az este Heaven street seven volt a fő attrakció.Fejembe vettem,hogy első sorban végig kell ezt tombolni R. barátnémmal.Többé-kevésbé összejött.
      Hirtelen megjelent a színen Gy.Z., a gólyatáboros pótbátyusom. A nyakába ugrottam,megszeretgettük egymást.Nagyon örültem neki.Néhány számot végigénekeltünk,táncoltunk,ugráltunk...megsimiztem a kopasz fejét...nagyon szeretem őt.Furcsa kapcsolat van köztünk,tényleg közel áll a testvéri szeretethez,bár évente max. 2-3 alkalommal, futólag találkozunk,nem is tartjuk a kapcsolatot.Viszont amikor megtaláljuk egymást,az nagyon jó,garantáltan mosolyra görbül a szám és örül a szívem. Miatta és a barátaim miatt ez volt életem legjobb HS7 koncertje.Ja és az énekes Villányi Portugiesert kortyolgatott a színpadon!:D
 A koncert után R. hazament a barátjával, én pedig egy picit még maradtam.Kicsit még finn mániás spanomékkal voltam,táncoltunk,elvoltunk.Akkor már nem hatott az alkohol,vettem egy kis bort..de az rettenetes volt.Az a tipikus helyzet állt fent amikor: a pia is rossz,a zene is hulladék,és az emberek is le vannak fáradva,de azért még ott vagyunk és táncolgatunk,míg bírjuk.

    Összességében ez az este amennyire nemkívánatos volt az életemben,annyira sok pozitívumot hozott.Tele volt meglepetésekkel,ajándékokkal: régen látott ismerősök,egy nagy puszi GY.Z.-től,egy jó HS7 koncert, egy új ismeretség...szóba álltam olyan szaktársammal,akivel eddig még sosem sikerült,helyre lett rakva néhány tévedés,pl.: én azt hittem,hogy KB-nek van barátnője,aztán kiderült,hogy nincs.Ez engem jócskán sokkolt,mert nekem ez a srác tetszik, csak elhessegettem a gondolatot. Mondjuk erről senkinek nem beszéltem,talán most sem fogok.Voltak olyan pillanatok az est folyamán,amikor azt akartam,hogy átöleljen,és én a vállára hajtsam a fejét. Vele el tudom képzelni magam,és tényleg jó volt,amikor táncoltunk...bár ezek szerint lehetett volna vadabb is a tánc .:D