Minka nyugis alapjárata

Beatles,HIM,Coldplay,színházi felvételek,ezeket hallgatom...és annyira sok gondolat kevereg a fejemben. Elhanyagolom a finn mániám. Élem az életem.
Járok dolgozni ugyebár,de ez nem tesz tönkre.Sőt jó,hogy van egy rendszer az életemben,mindennap új feladatok jönnek,új arcokat is látok,új történeteket hallok,tanulok a szakmáról,az életről.De néha én tanítok.Például ma munkatársam kisfiának segítettem megírni a házit,és megbeszéltünk néhány dolgot az állatokról,és olyan jó érzés,amikor látod rajta,hogy ragyogó szemmel hallgatja azt,amit mondasz,mert érdekesnek találja,és kérdez,és végeláthatatlan a beszélgetés,ezzel pedig az információk átadása.

Bennem mindig volt egy ilyen hajlam: elmagyarázni valamit, megtanítani. Emlékszem, tán ötödikes voltam,és a 2-vel alattam járóknak hazafelé úton tanítottam hét napjait,vagy a hónapokat,már zavaros az emlékkép,de néhány nap múlva vidáman sorolták el nekem a megjegyzett szavakat,és megköszönték,hogy segítettem.:)

De például a sok 10 éves tapasztalattal rendelkező munkatársaknak is tudtam újat mondani,pl. a hulladék újrahasználásáról.Csak ők teljesen más világnézetűek, és néha nehéz megértetni velük,hogy ez miért jó.Hát legyen akkor ez azén keresztem.

Most egy laborban  dolgozom, nagyon kedves,gondoskodó és szeretetre méltó emberekkel.Jól érzem magam ott,szeretem a feladataim elvégezni. Mondjuk érdekes a környezetem,ugyanis csak nőkkel vagyok körülvéve.Mintha lenne 5 anyám és barátnőm. Azért furcsa,mert én mindig is a férfiak társaságágában tudtam jobban kibontakozni,és valahogy a baráti köröm is így alakult ki. Ezért amikor néhanapján betoppan a főnök,hogy megint valami átgondolatlan,meredek és földtől elrugaszkodott feladatot adjon, kicsit fellélegzek.Vele múltkor burkoltan levénasszonyoztuk a munkatársakat,persze csak csipkelődésből.Szóval van partner a hülyeséghez.:D:D:D Na meg van egy kedves fiatal agrármérnökünk is,aki ha megérkezik,mindig valami szívmelengetően vicceset mond nekem. Hát így élem a mindennapjaim. A férfiak nélkül hiányozna egy szín a világból.:)

Viszont van,ami kiakaszt. Folyton szól a rádió,ráadásul valami osztrák adó,és olyan borzasztó zenéket adnak. Adele-től a falra mászok,kijönnek a könnyeim és a falat kaparnám.Unalmas,és nem értem miért forog most körülötte a világ.Közel sem olyan jó,mint amekkora a füstje. Na meg vannak olyan ostoba zenék( zirka 97%),amiknek a címét hál'isten nem tudom,de ha meghallom, felteszem a fájdalmas kérdést: MIÉRT? De nem kapcsolom ki,inkább szóljon valami,minthogy néma csend honoljon,meg amúgy se az én hatáskörömbe tartozik a rádió.Ha rajtam múlna,metál szólna.Vagy egyszerűen csak jó zene.


Az utóbbi 2 napban kezdte átvenni a Schroti-rajongó lelkület felett az irányítást a józan ész,tehát a Minka -alapjárat. Néha kell ez is. Igazából reggel 8-tól délután fél5-ig normális ember vagyok,csak utána kalandozok el egy egészen más,színesebb világba,hogy azért nekem is jó legyen egy kicsikét.:)

Szóval tegnap végre jó idő lett,és elkezdtem kitisztítani édes elhunyt kutyám táljait,és akkor jöttem rá,hogy ez engem mennyire megvisel.Nincs, és ez szorongatja a szívem.Egy élet volt,egy valódi élőlény,aki képes volt szeretni,ragaszkodni,személyisége volt.És nincs már,hiába várom a kapuban. Aztán kijöttek a könnyeim,nem bírtam tovább.Mióta nincs,én nagyon magányos vagyok,de ez csak most tudatosult bennem igazán.

Szerettem,és hiányzik az életemből a szeretete.Az hiányzik,hogy gondoskodjak valakiről,hogy hazaérve a munkából néhány kedves szót intézhessek hozzá,megsimogathassam a buksiját,és amikor megetetem, boldoggá tegyen az,hogy most ő teletömte a hasát,és meg van elégedve. Nem tudom kibírni már sokáig ebecske nélkül,szükségem van rá.Ráadásul Güntit is egy héttel korábban adtam oda újdonsült gazdájának,mint terveztem,aminek persze nagyon örülök. Mégis hiányzik, bármennyire is furcsa ,hogy egy műanyag csibe ekkora szimbólummá vált. De azért így egész jól jönnek ki a dolgok.

Úgy döntöttem,hogy megsürgetem az új családtag hozzánk kerülését,ami ezen a pénteken esedékes. Ezen a pénteken lesz a Tűzmadár nagykoncert, amire nagyon készültem,és szívesen elmennék,viszont kompromisszumot kötöttem:  amennyiben pénteken már itthon lehet az ebecske nálunk,én lemondok a koncertről. Persze az volna a legjobb,ha tiszteletem tehetném a zenekar előtt,de most úgy gondolom,hogy ez a legjobb döntés,amit hozhattam. Minél előbb hozzánk kerül a kutyus a menhelyről,annál jobb lesz neki.Szívem szerint az összeset elhoznám,mert szeretetből kifogyhatatlan vagyok.:)

Végítélet

Na most jött el az a komoly és kegyetlen pillanat,amikor elkezdem leszoktatni magam a Schrotiért való rajongásról.Vajkinál is elkezdtem,nem vált be,csak az idő apasztotta a rajongás heves forrását valamelyest. Ez olyan dolog,mint a cigi.Az ember leszokik róla,és csak az emléke marad annak az érzéskomplexnek, amit a körülrajongott személye kivált belőle.Továbbá maradnak még szilánkok és jól berögzült, pozitív ingert keltő csekélységek,ami miatt mégis úgy emlékszünk vissza,hogy érdemes volt megtenni,amit tettünk,és érdemes volt az időnket erre fordítani. Az igazság az,hogy nem akarok leállni evvel a rajongással sem,de ez egy kút,s idővel tudom,hogy elapad. És félek a száraz időszakoktól,amikor hirtelen nem ad innom a kút.Inkább én szárítom ki,nehogy azt reméljem,hogy van benne még néhány csepp víz. Inkább tudjam,és fogadjam el,hogy nincs. Ohh..de ha nincs vizem a kedvenc kutacskámból,amit oly nagy szeretettel gondozok,én meghalok.