Missing link

Cafatokban hever a lelkem itt és amott. Rendet kéne raknom,kicserélni elavult elemeit a rendszernek újra,szebbre,frissebbre.

Örülnöm kéne tulajdonképpen most. Mert most már 1000 százalék,hogy Török Tomi és Schrott Peti,a két -számomra kiemelten fontos- magyar művész ,ez a két nagyszerű ember együtt fog munkálkodni a Jézus Krisztus Szupersztárban.Valóban örömmel tölt el,és szerintem ezt az örömöt ezen a világon csak én érezhetem,csak az enyém. Ráadásul mióta tudom,hogy mindketten jelentkeztek a castingra,a fejemben kialakult egy idilli kép,hogy együtt játszanak majd.S lám,ez már biztosan így is fog történni.

S örülnöm kéne,mert az a napi 8 óra,amit munkában töltök,még mindig értelmesebben megy el,mintha itthon ücsörögnék. Például ma is jól éreztem magam,mert tudtam,hogy hasznosat teszek. Ráadásul most már vannak olyan feladatok,amit konkrétan rám bíznak,és örömmel teszem meg,és ma is annyi dicséretet kaptam,hogy belepirultam már.:)

Úgy kéne éreznem,hogy az életem teljesen ki van töltve,mivel körülöttem van egy nagyszerű család,egy csodálatos kutyuska,barátok,emberek,akik figyelnek és számítanak rám,mégis...valami hiányzik.

Úgy jellemezném azt,amit most érzek,mint egy szépen elkészített ételt karakteres íz nélkül, mint egy tavat víztükör nélkül,mint a napsugarat a melegség érzése nélkül,gitárt hang nélkül...
és így nekem már nincs erőm,sem kedvem mosolyogni. Suhan mellettem az élet,mindkét oldalamon,s én csak egy pillanat vagyok nekik,ők pedig elmosódott csóva,és mire kinyújtanám kezem feléjük,már rég távol vannak...pedig úgy száguldanék már én is!

Valami,gyere és tedd teljessé az életem!:D

Meló

Hazaérve a munkahelyemről a következő látvány fogadott: Egy pár,manóméretű topánka volt lerúgva a fürdőszobában,az egyik talpon állt,a másik az oldalára dőlve.Aha.Szóval itt járt valaki,aki nem itt lakik,de otthon érzi magát nálunk,és nagyon kicsi.És ha nem ismerném,talán érzelgősködnék,hogy jajj de cuki,de mivel tudom,hogy egy kisördög,csak legyintek az egészre.

Ebédkor szintén meglepetés várt,csak egy másik ördögfióka jóvoltából.Jankám,édes kis ebem jelenlegi hobbija átültetni a cserepes növényeket. Bárhová,csak el a meghatározott helyéről. Lány kutya,szóval én elhiszem,hogy van érzéke a művészethez-bár a gitározást nem viseli-,de sajnos a mi ízlésünk még nem olyan fejlett,hogy megérthessük az ő posztmodern alkotásait.Pedig egy tájépítész veszett el benne.

Munkahelyen nagyon kutattam egy téma után megint,de szükségem volt némi segítségre,ezért beszabadultam a szakkönyvtárba.Nagyon érdekes hangulata van,fent van a padláson,nem használja senki,és csak nagyon régi könyveket találni ott,újakat már nem vásároltak sok-sok éve.Aztán nagyon le lettem szúrva,hogy ne bácsizzam a János bácsit.:D Jó,akkor nem hívom sehogy.Hozzá se szólok!:D Amúgy aranyos ember.:D

Az érettségit olvasgatva...

"De Flóra a napokban, amíg a választ várta, oly izgatott volt, oly pironkodó és meghatott, mint egy süldő leány, aki titokban
levelezést kezdett élete eszményével, a neves fővárosi moziszínésszel." /Márai Sándor/

Hú de ismerős szituáció,ismerős érzés...:D

Dzsízösz

Egy sokkolò hírt kaptam az imént: Schrott Peti fogja jàtszani az Iseumban a Jézus Krisztus Szupersztár főszerepét.Reakciòm a következő mòdon változott:Bakker.->Azta.Ez durva.->Hogy mi??!->Nincs bent Tomi,nem akarom megnézni.Nélküle nem lenne az igazi.->De benne kell,hogy legyen!!!!->Szòval Schroti szìnészkedni fog.Ùr Isten,ez de király!!!->Jézus szerepébe bùjik 33évesen...-> A két szenvedèlyem: a metàl és a szìnhàz összekapcsolòdik Schroti személyében.->Azt hiszem bűn lenne ezt kihagyni.->Legyen benne a Tomi is!!!!

Ennyit a tegnapi"nem ragszkodom semmihez" elhatàrozásomròl...Xd

Minka-kísérlet

Ohooo,biokémiát legyőztem,ma kaptam meg az eredményeket.Kemény menet volt,és még vár egy szóbelis rész,annak is mennie kell! De ami a legdurvább,hogy napok óta biokémia témájú (angol!!!) szakszövegeket olvasgatok,fordítok...önszorgalomból...asszem' meghibásodott a rendszerem.:D
De mostanában -nem tagadom- sokkal jobban esik,ha a fermentációról,oxidációról,szubsztrátokról, glikolízisről hallok,olvasok,beszélek,mint akármilyen hétköznapi vagy egyszerűbb témáról.

A mai naptól számítva pontosan 3 hónap múlva lesz eredménye annak a kísérletnek,ami tulajdonképpen az én elszólásomnak köszönhető. XD
Végre valami érdekes dolgot teszünk.Szépen kidolgoztuk,sok infót összeszedtünk hozzá,beindítottuk,most már csak várni kell...remélem sikerül a kísérlet,arra igazán büszke lennék.:)

Reggel

Az előbb keltem,de kicsit meg vagyok zuhanva a tegnap esti dolgok miatt,így kegyetlen gondolatok kezdtek motoszkálni a fejemben,de megszólalt az ébresztőm,ami szerintem az általam ismert dalok közül a legpozitívabb mondanivalójú finn alkotás: The Rasmus-Somewhere.
A ma reggelem kulcsmondatai:
"I thought I loved it,but my heart can't take it no more."
"For too long I've been the same,time to explore."
"Don't try to reach,I've gone somewhere."
" I"m sick and tired,and I just can't wait no more,I know it's gonna change."

 Mindig megment,mindig helyrehoz.De nem csak ez,hanem leginkább az,hogy vannak nekem igaz barátaim. A tegnap semmit sem ért volna Réka és Gábor nélkül.

Lecseréltem a csengőhangom valami átmenetire,és úgy döntöttem, nem veszem a szívemre a tegnap történteket,mondottakat,hallottakat, stb.stb. Csak nevetni kell rajta és elfelejteni,és mással foglalkozni. Új célt kell találnom,valami valósat,valami izgalmasat...élvezni ezt a várost,míg itt vagyok,de nem ragaszkodni semmihez annyira,mint eddig tettem: sem Budapesthez,sem a Madách Színházhoz,sem Schrotihoz,sem ....,sem senkihez és semmihez. Még mindig azt vallom,hogy nekem nem ezen a helyen lesz dolgom,én itt,a jelenben csak nyaralok,élvezem a pozitívumait a kornak,a helynek, de az igazán nagy feladatom valahol máshol vár...

Színházak éjszakája 2. felvonás

Hát ez...nem sikerült most a Madáchnak.Mi a Madách Medley-s programot néztük meg,ami olykor inkább katasztrófa volt,mint élmény.A tavalyi szintet rendesen alulmúlta a produkció.Elsőként egy kórus előadásában hallhattunk összemixelve( szép magyaros kifejezéssel)a színdarabokból. Ez még okés,egyszer meg lehet hallgatni,de nem különösebben élvezetes produkció.Aztán Tihanyi Ákossal elkezdte a közönség megtanulni a Mary Poppinsból a szuperfenofrenetikomaxikapitális- koreográfiát,ami aranyos volt,kedves dolog,talán a legszínesebb esemény is,de szerintem túl sokáig húzták a dolgot. A harmadik részben pop dalokat hallhattunk a Madách művészeinek előadásában. Ezt a szekciót Serbán Ati és Gallusz Niki mentette meg.A többi produkció esetében szerintem nem volt jó a dal,vagy az előadó kiválasztása.

Vicces volt,amikor Csonka András meglepetésvendégként megjelent a színen,és előadta a Ding-dong című dalát,de nekem ez nem illik bele a Madáchról alkotott képbe. Utána Mahó Andit kellett meghallgatni,akinek a hangja sajnos átlépi a fájdalomküszöbömet.Ilyenkor nehéz nyugton ülni,legszívesebben kimentem volna.Ehelyett olyan gondolatok keringtek a fejemben,mint: "Ezt vajon tényleg nem hallják az emberek,a közönség,a művészek,a Madáchosok ,hogy mennyire rossz?" Sokkal jobb hangú énekesek vannak,akik helyt tudnának állni a színházban.Miért kell ezt hallgatnunk? Amúgy figyeltem a közönség reakcióját,és ugyanezt olvastam le az arckifejezésekből,testbeszédből. Ezután Puskás Peti dalolászott bájosan, az ő hangja egyedi,szép,szóval meg lehetett hallgatni,csak a dalra én nem tudtam ráhangolódni. Láthattunk egy közös produkciót Polyák Lillától és Homonnay Zsolttól, akikről köztudott,hogy jók.Együtt is és külön is,de ez a dalválasztás melléfogás volt szerintem. Egy magyarba átültetett szöveget énekeltek,azt hiszem Eros Ramazotti valamelyik számát,de mint gyakran előfordul a fordításoknál,a szöveg túlságosan tömör volt...ezután láthattuk Gallusz Nikit,egyedül az ő általa előadott dalt nem ismertem,de elragadó volt,nagyszerű és szép.Élveztem. Örülök,hogy énekelt,és emelte az est  színvonalát,s ugyanígy vélekedem Serbán Attiláról. Maroon5-tól énekelte el a This love című dalt. Annak ellenére,hogy a Maroon5-t nem szívesen hallgatom,élveztem a dalt! Serbi hangjával még a sósav is vattacukorrá lesz...ráadásul a kisugárzása is olyan,ami felkelti az ember figyelmét.
Aztán jött újra Polyák Lilla az eurovíziós dalával,amiről szintén megvan a véleményem...ez amolyan elektronikus zene,és ő beleadott mindent,de valamiért nem érzem azt,hogy passzolna a művésznőhöz.Színtelen volt az egész. Végül egy gyönyörű koreográfiát láthattunk,hasonlóan szép zenére...sajnos csak ez az utolsó néhány perc idézte a tavalyi műsor igényességét,összehangoltságát,emelkedett hangulatát.