Látszólag elég jól elvagyok a kis álomvilágomban a rajongásommal, de...amint kivonjuk az egyenletből a napfényt és a hirtelen nagyon elfoglalttá vált barátokat, már elég szürke kép rajzolódik ki.
Mindegy, azért valahogy csak kibírom. De pont ilyenkor, ilyen borongós, hideg időben, a tél felé közeledve kellene összekucorodnia a lelkeknek egymás mellé. Remélem, nem fogom magányosnak érezni magam ezen a télen. Jobbnak kell lennie, mint az előzőnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése