Háromból kettő

Kikészültem.
Minden korszakomból van egy-egy nagyon jó barátnőm.
Az egyetemi leány elkelt, meg már várják az első gyerkőcöt.
Ma pedig megkérték egy másik leány kezét. Természetesen velük örülök.
De akkor is, agyfasz.

Ha a gimis legjobbom is elkel, akkor én el fogok menekülni a Holdra. Ez már bizonyos.
Amelyiknél gyerek lesz, azzal 3 éven át nem fogok beszélni.
Nem gonoszságból, csak önvédelemből.

Tudom, ez az élet rendje, hogy szerelem-házasság-gyerek, harmónia, gyarapodás, izé.

Magamnak viszont most azt kívánom, bárcsak atomtudós lennék, mert akkor én is dolgozhatnék egy nemes célért: megmenteni az embertől a Földet. Ezt most elnevezem Thanos-szindrómának.

De ha biológus lennék, akkor fajspecifikus vírusokon is dolgozhatnék. Az lenne az igazán célravezető.

Vannak őrült gondolataim, tudom. Vajon mikor lesz a 3. világháború?
Persze előbb Viktort kibasszák az Unióból. Úgy 2 éven belül. Magyarországon az éhínség és szegénység miatt, mert bedől az iparunk és a mezőgazdaságunk, végre polgárháború lesz.

Visszatérve a valóságba, amit most ki kell beszélnem magamból, mert ezt a zavarodottságot nem érti most senki... asszisztálok persze mindenkinek, aki el akarja az életét szúrni...de érdemes előrelátónak lennem abban is, az én életem hogyan csúszik félre.

A lyányok mindegyike férjhez megy a következő 4 évben. Nekem lesz néhány félresiklott kapcsolatom mindenféle zakkant férfival, keresve bennük valamit, amit sokáig nem fogok megtalálni. Aztán 35 éves korom után majd a sors megver valami istenátkával, és hozzá megyek feleségül, mert már mindenki csesztetni fog, hogy kezdenem kéne valamit az életemmel. Persze az is lehet, hogy nem fog sokáig elviselni egy ilyen ember sem, így pár év házasság után elválnak útjaink. Gyermek nem lesz semmilyen frigyből, valamiféle egészségügyi problémára, korra, hitelre, vagy az aktuális divat színére fogva. A családban én leszek a soha fel-nem-növő nagynéni, aki egy helyben toporog karrier és minden egyéb szempontból.
Egy olyan felesleges élet leszek, mint ma megannyi elfeledett, elszáradt, a függetlenség mámorától megszédült nő. Remélem, a szerveim azért megmenthetik még olyasvalaki életét, aki többet ki tud hozni magából, mint én. Szeretni fogok mindenkit, csak egy valakit nem: magamat. Utálni fogom az életem, de sosem fogom beismerni, hogy elszúrtam. Mert függetlenség.