Pleasant

Olyan furcsa írni róla, de úgy érzem, hogy ennek is helye van a blogban.
Szóval a hosszú sötét idők után végre jól érzem magam. Már talán nem vagyok depressziós.
Örülök, hogy egész nap van mivel foglalkoznom, hogy dolgozhatok.
Ez hozzásegít a kiegyensúlyozottsághoz.Végre van mire törekedni.
Persze egy csomó minden van, amin változtatnék még, de most nagyon felemel, hogy végre jól érzem magam. Tényleg rám fért már.
Vissza kellett már térnie a csupa-mosoly Minkának.

Pihengetni alig van időm, folyton van valami program.
Ma például boxolni voltam.
Holnap meg ki tudja mi vár! És nem, ez nem panasz, ez örömmel tölt el!

Húsvétkor meglátogatom otthon maradt barátaim, és áprilissal csőstül jönnek a programok. Nekem ez kell, a mozgás, a pezsgés, a ténykedés.

Most épp nosztalgiázom, most épp arra gondolok, hogy ha egy kívánságom lehetne az életben, akkor az az lenne, hogy hadd teljesedjek ki a Rasmusban, a Rasmussal. Velük. Annyira várom a koncertet. Édes gyagya és csodálatos finnecskék. Olyan szuper, hogy ez az érzés nem változik.:D

Vissza akarok kapni mindent az élettől, amit valahogy elvesztettem az út során, de hozzám tartozik.
Vissza akarom kapni a motivációm, az életkedvem, az energiáim, és én most ezért dolgozom...