Cannot escape

Azon kattogok napok óta,mióta beszéltem G. barátnőmmel a versről,hogy elküldjem Schrott Péternek,vagy sem. Tényleg komoly dilemma, mert...igazából nem tudom,hogy fog reagálni rá. Hogy örül-e neki,ha kap ilyet,vagy hagyjam már békén...:D Áhh,de én olyan ember vagyok,hogyha valami örömet okoz,azt nem tartom magamban.Mert minek is?
         Tényleg meg vagyok kattanva,de ez olyan jó érzés. Most épp süteménykészítés kellős közepén lazítok egy cseppet...és tudjátok,az olyan kellemes,amikor elmerül az ember a boldog gondolataiban,és belegyúrja,belesüti a sütibe az érzéseit...aztán szép lesz a süti,és talán érződik is benne,hogy jó érzéssel készült. Formálgattam a gondolataim,miként is lehetne közölni vele,hogy tessék,ez a Tied,mert tök jó fej vagy...de... nem tudom hogyan volna helyes..áááh,csak a lányok tudnak mindent túlbonyolítani ennyire!:D
      Egyébként rájöttem,hogy minél több infót tudok meg róla,annál jobban tisztelem. Szóval most még lejátszok a sütés végéig egy meccset a tisztelettudó és a rajongó,boldogságban lubickoló gondolataim közt,aztán majd lesz,ami lesz!
És remélem a süti nem ég el...

szeretlek Budapest : )

A mozgólépcsőn,a metrón utazva mindig filozofálgatok egy keveset.
Ma éppen arra lyukadtam ki,hogy annak fájdalmas egy bizonyos dolog,hatás, aki ellenáll neki. Ilyenkor ezt a hatást erőszaknak nevezzük. Ez azért alakul ki,mert mi az adott dologról másként gondolkozunk.
Például rosszként,ördögtől valóként élem meg azt,hogy nekem most ki kell szakadnom fél évre szép Budapestből. Ez egy kényszer,hisz legszívesebben itt maradnék...DE rájöttem,hogy talán el tudom fogadni,csak mindennap emlékeztetnem kell magam arra,hogy van ennek sok jó oldala is,persze így is rettenetesen nehéz...vissza fogok járni az fix,én nem tudok ...vagyis nem akarok Budapest és a barátaim nélkül élni.
      Már közel jártam a lakáshoz,amikor elkezdtem felsorolgatni,hogy mi nem fog hiányozni Bp.-ből: agresszív emberek, indokolatlan lassúság, a kéregetők...ja meg a szemközti 2 óránként ordibálós nyanyus... ééééééés ennyi. Aztán minden egyes problémáról eszembe jutott sok-sok olyan dolog,amit jónak tartok a fővárosban: az érdekes emberek,mint pl. a tegnap látott csupasz lábbal,szandálban járkáló bácsi, vagy a véletlenszerű találkozások kedves ismerősökkel, az önállóság,a színház, a BKV,az,hogy minden karnyújtásnyira van, nem kell 30-50 vagy akármennyi km-t zötykölődnöm a buszon,hogy eljussak a célomig...hiányozni fog a tavaszi Budai Arbor képe, az,hogy lássam mindennap a Gellérthegyet,a hömpölygő Dunát, Margitszigetet, a Városligetet...hiányozni fog az is,amikor suli után néha végigmegyek a Madách mögötti utcában,hogy érezzem egy kicsit az ottaniak világát...
      Mindennap rímek szaladgálnak a fejemben,amiben dicsőítem ezt a várost, és addig fogom őket formálni,míg méltón kifejezik azt,amit érzek.

Tűzmadár - Csillagfény lyrics

Istenkém,most segíts.Nem bírok betelni vele.Ha tehetném,egész nap Péterrel beszélgetnék,arról,hogy ki ő,honnan jött,mit tett,mik a tervei, kérdezném a költészetéről,a gondolatairól,az érzéseiről, világnézetéről, és ezer meg ezer dologról csak úgy spontán. Annyira nyitott,közben mégis rejtélyes. Még a tündérmazsi Szente Vajk vidám bohóckodása sem tudja elterelni a gondolataim róla... ez a dal pedig annyira belemarkol a szívembe,hogy ihletet ad.

Lemond a pápa

Ma nem vagyok a topon,és igen, velem is előfordul néha.:)
Voltunk szakirányos órán,ahol kicsit lealázott,hogy valaki el tudta intézni azt a gyakot,ami nekem valahol megakadt. Öröm az ürömben,hogy az új szakirányos tanárunk a tanszékvezető ellentéte,és teljes mértékben támogatja a vidékfejlesztési irányultságú témákat. Az enyémhez is nagyon pozitívan állt hozzá, tanácsot is adott. Szimpatikusnak tűnik,és nem utolsó sorban nagyon képben van mindenféle szakirányhoz kapcsolódó témában.Végre!!! Viszont...már elment a kedvem,eltűnt a lelkesedésem...pedig ahhoz,hogy írjak,egy olyan téma kell,amit a magaménak érzek. Most a villámcsapásra várok,ami eljuttatja a tudatomig a tökéletes szakdoga témát.