Első benyomásra is szimpatikus embernek tűnt,csendes és nyugodt volt.Nem cseszegeti a diákjait,mint mások.Gyakran poénkodik is,csak egy csomóan nem veszik észre,mert beleágyazza az előadásba. Én mindig nevetek rajta.Normális hangnemben beszél,mint felnőtt a felnőttel. (Azért a legtöbb tanár általában lekezelő.)Egyébként is fiatalabb az átlag életkornál az oktatók között.)
Az idő során kiderült,hogy nem egy mindennapos,egyszerű ember ő.Hallottam,hogy táncol meg harcművészkedik is,de nem sejtettem,hogy ennyire komolyan. A Facebookon rákerestem-mert miért ne-,bár nem reméltem,hogy tanárként felpakolja magát.De ő ennél sokkal lazább. Szóval voltak fenn képek,láttam őket videón is.A feleségével tangózik,gyakran fellépnek.Többet nem is tudok,nem is érdekel. De az a tangó olyan szenvedélyes! Sugárzik róluk,hogy összeillenek,és imádják egymást. Olyan filmszerű.
Egy napon lehet regénybe foglalom...Már régóta tervezem,hogy írok egy regényt. Szerencsére sok ötletem van, sok sztorit elkezdtem már.De valahogy mindig elfogy az inspiráció. Az ő élete egy tökéletes regényalap lenne,persze cifrázva.
Most,hogy elkerültem Pestre,nincs sok időm elmélkedni újabb ötleteken. Ha mégis lesz időm alkotni,a valós életből fogok meríteni. A környezetem eléggé érdekes hozzá.:)
Korábban verseket is írtam,aztán összeismerkedtem egy "költővel". Úgy tűnt rendes,örültem is,hogy végre egy olyan közösségbe fogok kerülni,ahova tartozok. Aztán rájöttem,hogy nem tartozok oda. Ez közvetve úgy derült ki,hogy az a bizonyos "költő" hatalmas csalódást okozott. Többször találkoztunk,és rá kellett jönnöm,hogy csak ki akar használni. Annyira idegesítő jellem.Egoista.Nála egy beszélgetés az,hogy magáról dumál órákon át. Fényezi magát.Ez undorító.Igyekszem nem tudomásul venni,de sajnos akkora hatással volt rám,hogy az alkotói kedvem is elveszett.Hát ilyenek a művészek? Szerintem ő egy álnok replika. Belenéz a tükörbe,
és csodát lát,ámul-bámul,elkápráztatja önmagát. Pedig olyan,mint egy elhagyatott korhadt farönk. Üres és nyüves.
Talán még istennek is képzeli magát.De hogy költőnek??! Nem tudom milyen gyerekkori traumája lehetett,hogy ilyenné vált.
Félek tőle,és szánom is. Nem akarok többé hallani róla.
Visszatérve a geo tanárhoz: A geodézia a kedvenc tárgyam,persze nem miatta. Már az elején tudtam,hogy imádni fogom.Majdnem NYME-Geoinformatikai karra jelentkeztem.Szerintem csodálatos dolog ez a rendszer,ami a világűr és a Föld között alakult ki. :)