Magány a legszörnyűbb

Nem érzem jól magam.Magány fog körül,majdnem sírok.Pedig mindennap suliban vagyok.Most hétvégén itt maradok Pesten,de honvágyam van.Vagy mi.Szeretetre éhezem,meg akarok ölelni valakit.Krisztiánt már nem lehet.Ő elment.Lehet a szívemből is végleg kiszakadt.Ugye múlt héten eléggé nagy érzelemtöltet volt bennem,most meg üresnek érzem magam.Elhagyatottnak.

Hazamennék,megtehetem,de minek.Csak idegeskednek,veszekedés van.De olyan jó lenne,ha szeretet kapnék most legalább onnan.Magány magány magány.... őrjítő!!!!!!!!!!

Pedig a világ körülöttem van.Csak bennem nincs szeretet.Vissza akarom kapni magam.Mit tegyek?
Nagyon hiányzik valami...

Szeretek én mindent,ami ....

"....nem akar közel jönni hozzám,
csak úgy néz messziről,
és én is nézem, amíg ideér,
és abban a percben kezdődik el az,
amitől félek, és félsz."



Na igen.Pont az kell szeretnem mindig,aki nem  akar közel jönni... vagy a fene se tudja.Nem tudok kiigazodni K-n.De lehet csak én stresszelem túl a helyzetet.De tegnap este egyáltalán nem tűnt olyannak,mint aki akarna valamit tőlem.Együtt jöttünk fel Pestre vonattal-ez az ő ötlete volt-végigröhögtük,haza is kísért,de a gesztusaiból nem áradt az,mint eddig.Lehet csak azért tűnt így,mert mindketten fáradtak voltunk.Sütöttem neki fahéjas sütit,mert azt nagyon szereti.2fajtát is,örült neki szerencsére.:)És olyan rossz volt ébredni,mintha valami ki akarna szakadni...de nem akarom elengedni ezt a pasit.Hajjajjjjjj....de nehéz!