Hosszúra nyúlt péntek

Gabiccal mindig olyan világmegváltói gondolataink születnek,ha összedugjuk a fejünket,hogy még nekünk is elkerekedik a szemünk.Hogy ezt a palacsinta okozza,vagy az,hogy életünk során az első naptól fogva (a gimi 4 évén kívül) mindig azonos volt a lelőhelyünk,az már örök talány. Szóval már-már rituálé szerűen beültünk a Ferenciek terénél lévő palacsintázóba,és beszélgettünk emberekről,a környezet hatásáról a viselkedésre,ösztönökről,hogy képes-e a tudat uralkodni rajtuk,és ha igen,kiké,s ha nem,akkor milyen következményekkel jár. Példákat persze a valós életből hoztunk,és abban is egyet értettünk,hogy mi egy kicsit másképp látjuk a világot,mint az otthoniak. Gabic szerint mi is bele fogunk törni a szürke hétköznapokba,és megszürkülünk idővel,s a tettvágy is a korral múlni fog.Bizakodom azért,hogy ez nem így fog történni.:)

Utána pedig abszolút spontán M.-mel elindultunk Szekeres-Barbaró akusztikus muzsikát hallgatni...hát elég sokáig kerestük a bisztrót,de olyan ügyesek voltunk,hogy pont kezdésre már le is vettük a kabátot.Aztán végig ott ücsörögtünk a bárnál,sokat beszélgettünk,söröztünk. Végül hajnali egy körül hazakászálódtunk...,persze én nem bírtam elaludni,és csak 3-kor huppantam bele az ágyamba.Elég kómás költözködés lesz a mai.:D

Péntek reggel R. barátnémmel mentünk "dögös" ruhát keresni,mert egy éves (vagy egyéves?) évfordulót ünnepeltek a kedves párjával. Végül találtam egy gyönyörű,fekete alapon fehér hímzett virágos, mélyen kivágott ruhát.Neki is megtetszett,mind a ketten felpróbáltuk,én beleszerettem kapásból,de tudtam,hogy neki nagyobb sikere lesz benne,így megegyeztünk annyiban,hogy övé a ruha,de ha kell,bármikor elkérhetem. Persze sohasem fogom.Egy hónap,és elfelejtem...de tényleg gyönyörű volt.Végül éhünket kínai étellel enyhítettük. 2007 óta először ettem kínaiban,és rájöttem,hogy semmi bajom nincs az ízvilágukkal,de csak ne abban a ******** olajban főznének.

Jó reggelt Március!

Igaz még csak hajnali 1 óra felé tartunk,de már a holnap jár a fejemben,és az elkövetkezendő kritikus 3-4 hét. Megváltozik az életem,szombaton hazaköltözöm.Elhagyom ezt a gyönyörű várost minden szép emlékkel,épülettel,ismerőssel,lehetőséggel. Elmegyek,és itt hagyom úgy, hogy három éve először nélkülem hozza a tavasz a lombokat,a virágokat. Istenem,de furcsa lesz máshol,másokkal...ez egy nagy változás,és megpróbálok minden jót kihozni belőle.

Zenezenezene

Amikor arra vágyom,hogy valami simogassa lelkem...hajj...:D
Nem szeretem a Nickelbacket,leginkább az énekes hangja miatt,ami idegesít. De így jó,mert Peti hangját viszont imádom.:D

Na de kérem!

A mai napon már hárman jöttek avval,hogy "bízhatnál magadban jobban  is".
Köztük volt K.B. is. Ha ennyien mondják egy nap alatt,akkor lehet valami a dologban...úgy hiszem.:D:D:D:D:D
Dehát hogy erősítsem meg az önbizalmam,amikor minden elbizakodás egy rohadt nagy pofára esés....?
Jájj,de bonyolult ez a lét.Amúgy kedvesek ezek az emberek,akik közlik velem ezt a tényt,mert mindig azt mondják,hogy én, Minka többre vagyok képes.Ez persze jól esik,de hogy elhiggyem, az már megint más téma.

Ugye mint korábban említettem,K.B.-vel mi rettentően nehezen tudunk kommunikálni,és ez némiképp sérti a magamról alkotott képet.Végül este olyan beszélgetésbe kezdtünk,ami arról szól,hogy mi mennyire nem tudunk beszélgetni egymással.(????????) Bolond egyetemisták....:D:D:D
 Aztáán olyan szépet mondott,mint még senki,hogy csodálja bennem,hogy sosem felejtek el mosolyogni,és másokat is felvidítok. Értitek: CSODÁLJA. Hát én kihűltem ezen. Eddig is kellőképp zavarban voltam a társaságában, így meg pláne. Ha jól emlékszem, eddig engem még senki sem "csodált".:)))))

Gyors firka

Elmerülve gondolataimban és a többnapos,folyamatos rock és metál hallgatás után megfogalmazódott bennem az,hogy miért jó a rockzene: A rock a nyers erő jelképe,és annak a művészet segítségével való kifejezése. Egy olyan nagy erő,ami kifejező,mégsem bánt,nem okoz sérülést. A rock tele van indulattal, szenvedéllyel, és képes megszólítani azt,akinek erre szüksége van.

Messzi csillag, tiszta fény...

Erőt vettem magamon,és megkapta Péter a verset,és örült is neki. Juhééé.:D Örömünnep van!
Ilyen még nem igazán volt,hogy az inspiráló félnek közvetlenül eljuttattam az alkotásom. De olyan jó érzés!

Már csak egy találó címet kell kitalálnom,és teljes lesz az idill.:)

Kiegészítő bejegyzés: 2013.2.25.    A vers címe: Messzi csillag lett.:)