Keresés ebben a blogban

2019. november 29., péntek

Végre buli

Mint megváltásra, úgy vágyom a holnapi koncertre. P., kedves ismerősömmel és baráti társaságával megyek. Tudom, hogy nagyszerű lesz. Tényleg egész héten erre vártam.

Holnap még dolgozom. Megyek, és beégetem magam: első alkalom, hogy fotósunkat helyettesítem. Nem igazán látom fontosnak, hogy én végezzem el ezt a feladatot. Automata beállításokkal bárki megoldaná. Egyszerűen fogalmam nincs, miért sózzák rám a feladatot, és ez demotivál. Ugyanakkor azért is aggaszt, mert félek tőle. Jól akarom megcsinálni, de nincs annyi tudás, hogy szuper legyen az eredmény. Így meg ez nem segítség.

ÁÁÁÁÁÁÁ, ki vagyok készülve.

No de fotósunk bízik bennem. Jövő hétre is kérte a segítségem. Így mondta: "Azért akarom, hogy te ott legyél..."  Na, így kell velem beszélni. Ez meggyőz.

Jó, a holnapira is elég meggyőző érvekkel vett rá, és azt is mondta, tudja, hogy jó kompozíciókat tudok beállítani.

Legyen már vége az évnek.