Keresés ebben a blogban

2017. június 21., szerda

Fanfictions

Fiatal leányka koromban, amikor még az internet adatforgalmi korláttal volt ellátva a legjobb helyen is, főleg a szöveges doksikhoz fértem hozzá. A videókat hosszú órák árán lehetett csak letölteni...és azonnal ment a CD-re, mintha csak egyszeri alkalom lenne őket megtalálni a neten.

Tehát akkortájt rátaláltam a fanfiction írók közösségére. Ami még most is van. A legtöbb sztárnak, zenésznek, hírességnek van olyan rajongója, aki ír ilyen kis történeteket. Amatőr íróknak is nevezhetjük őket. E történetek közül nagyon sok jóra szokott sikeredni. Azt hiszem azért jók, mert kész karakterekkel dolgoznak, hozzátéve a sajtjukat is és azokat a lehetetlennek tűnő, mesébe illő helyzeteket, párbeszédeket, amelyeket az imádottal meg akar élni a kis rajongó.

Szépek, olyan tündérmese szerűek ezek a történetek. Ez az a platform, ahol a rajongó találkozik a rajongottal és maximálisan, kötöttségek és korlátok nélkül kifejtheti azt, miért és mennyire szereti őt.
Egy ilyen történetben nem kerülnek szóba a jellemhibák, az írója is felveheti azt a személyiséget, amit méltónak talál a "találkozáshoz", és a hírességhez is hozzáképzelheti azt az egyéniséget, amivel idealizálja őt. Win-win. Ez egy terápia. Egy opció, hogy elvitorlázz kicsit a csúf valóságból, hogy megvalósítsd az álmaidat, hogy pozitív visszajelzést kaphass, ha másnak is hagyod, hogy elolvassa. Olyan, mint egy álom, csak éppen irányítható.

Az Outlandert talán azért szeretem annyira, mert nagyon emlékeztet a fanfiction-re. Az események tempója, a következetesség, a témában elmélyülés...persze lehet, hogy csak nekem tűnnek hasonlatosnak.

Szerintem a rajongás is egyfajta szeretet. Én szeretem a Rasmust, szeretem a Hurts-öt, Kimi Räikkönent, vagy épp Szabó Balázst. A legjobb, hogy bármikor fel tudnék építeni egy történetet arról, hogyan találkozom velük. A legjobb, hogy ezek a történetek a soha be nem teljesült találkozások hiányának terhét kicsit enyhítik. A mégjobb: hogy előfordulhat, hogy ezek a találkozások mégis megtörténnek. ;)

Velem már történt ilyen párszor, talán lesz is még.

Divat nyáron a városokban BEFORE I DIE... nyilvános táblákat kitenni, amire krétával bárki felírhatja a gondolatait.
Nekem is van saját Mielőtt meghalok listám, és az egyik legfőbb eleme: találkozni a Rasmussal😊