Forever alone- avagy hogyan épüljünk le szépen,gyorsan

Az imént kaptam a hírt,hogy a pajtásom,akivel gólyatáborba mentem volna,nem jön.Önhibáján kívül persze,de annyira elvette a kedvemet! Pedig beleéltem magam,hogy milyen jó lesz.Nélküle nem igazán szeretnék lemenni.Jó,persze lesznek ismerősök,de mindegyik szervező,mi meg ketten Patrikkal vendégként mentünk volna.Olyan kívülállónak érzem már most magam.
Megvan a sátram,minden kellék,elterveztem,hogyan lesz....erre mi van? Semmi.Utálom.

Úgy érzem,mostanában mindenki cserbenhagy.A munka se jött össze.Semmi nem jön össze. A legjobb barátnőm a pasijával van elfoglalva.Utálom,amikor valaki nem képes figyelmet szentelni többé a barátaira.
Gyűlölöm ezt a nyarat,gyűlölöm a semmittevést.Kiég a szemem a sok fészbúkolástól,de egyszerűen nem tudok mással foglalkozni.Utálom azt a helyet,ahol élek. Nincs helyem ezen a világon.Totális letargia,igen az.Rosszabb,mint a vizsgaidőszak.

Tébolyodás küszöbén 2.

Egész eddigi életemben 1-2 személyt leszámítva,szó szerint menekültem azok elől,akik puszta barátságnál is többet akartak tőlem.
Most is menekülök,csak visszafejlődött ez az tevékenységem az álmok szintjére.
Folyton olyanokat álmodok,amiben a férfiak puszta szexuális játékszerként kezelnek,és hazudják  a szerelmet.Kínoznak,és én rettegve bujkálok előlük.Keresem a menedéket,és azt csak a barátaimnál lelem meg.
 Szerintem ez tökéletes tükörképe annak,amitől valóban félek.Attól rettegek,hogy kihasználnak,majd eldobnak.És hogy ettől mind megóvjam magam,a magányba menekülök.Néha azt érzem,igazán jó volna elmennem egy pszichológushoz,aki adna pár tippet,hogy melyik korlátomon kéne átlépnem,hogy teljes életet élhessek.

Tegyük fel,hogy van egy fiatal lány,nincs párja és csak néha érzi magát magányosnak.Ilyenkor mit kéne tennie?
a.)  Ha van lehetőség egy hosszabb kapcsolat kialakítására, bólintson rá.De közben tudja,hogy nem ő az igazi.
b.)  Várjon arra a férfira,akire igazán szüksége van és jól érzi magát,és szeretik egymást.

És most tegyük fel,hogy ez a fiatal lány én vagyok.Máris bonyolódik a helyzet. :):):):)
"Ezer meg ezre éve keresem az utam,néha keresem a bajt,és keresem azt,aki engem akart..."
Igencsak tudok azonosulni ezzel a dallal.

és már megint  hajnali fél 1 van....

Mostanában egyre jobban érzem,hogy észrevesznek a férfiak.Bókokat kapok, komolyan és kevésbé komolyan is próbálnak közeledni. Bevallom,jól esik.Mert akkor érzi egy nő,hogy igazán az,hogyha az ellenkező nem elismeri. S ezalatt a kis idő alatt is rájöttem valamire.Arra,hogy olyan embereket vonzok be,akiknek a lelke valamikor megsérült.Tény,hogy az enyém sem ép.
Arra akarok kilyukadni,hogy nem érzem azt az erőt,azt a harmóniát,amit egyszer megtapasztalhattam már.
Sajnos vagy nem sajnos ez így van.
Engem megtalálnak,de én nem találok rá.
Okoltam magam( s még most is megteszem),hogy miattam van az egész..Mert nem vagyok képes megbízni az emberekben.De közben azt is érzem,ha valami nem fog működni.Most is van egy srác,de a szimpátián kívül semmit sem érzek.Az ösztöneimet pedig nem hagyom,hogy vezessenek,mert akkor úgy élnék,mint az állatok.Egy civilizált világban nem is szabadna már ezt hagyni.

Aztán amikor mindig így elrendezem magamban a gondolataimat,felmerül az örök kérdés:Miért kell várakoznom ilyen sokat?

Tébolyodás küszöbén

Borzasztó,amit művelek mostanában. Meg az is,amit az élet művel velem.
Mióta vége van a gyakorlatnak,olyan vagyok,mint a ketrecbe zárt vadállat.Egyszerűen  nem bírok itthon lenni,nem találom fel magam.Éjjel ébren vagyok,reggel sokáig alszom,és nappal pedig semmit se lehet velem kezdeni,mert olyan vagyok,mint egy zombi.De egyszerűen nincs ami ösztönözzön,hogy másképp csináljam.

Nem csak ez a baj.Úgy mennék ide-oda,de nincs kivel,és a legszebb,hogy sóher vagyok.Kitalálok valamit,és aztán visszavonom,mert elmegy a pénz.Jogos,igazam van,de egyszer van nyár egy évben,és még nem élveztem ki a szabadságom.Ráadásul nem vagyok képes abba belegondolni,hogy pár év múlva a munkahelyem miatt nem tudok majd elmenni normálisan nyaralni.
A barátaim pedig vagy nyaralnak,vagy külföldön, illetve Pesten vannak.

Esténként szárnyal a fantáziám,és szervezkedek.Lehet,meggondolatlanul.
Például tegnap kitaláltam,hogy pár barátommal menjünk el egyet kiruccanni Kőszegre,vagy bárhová.De rosszul időzítettem,mert egyikük jövő héten megy nyaralni,augusztus 4-ig marad.
Tegnap rám írt az egyik kis finnem,és mesélte,hogy depressziós,dokihoz kell járnia,blabla. Nekem meg eszembe jutott,hogy milyen jó lenne egyszer találkozni vele,és elhívtam Hungary-be.Na például ez egy őrült ötlet.
Aztán kissé tartva a dologtól írtam a gyakorlati helyemen lévő csajnak,hogy lehet-e menni nyári melózni.Holnap hívom fel őket,hogy lezsírozzuk-e vagy sem.
Most az előbb pedig egy szaktársammal leszerveztük,hogy megyünk  gólyatáborba.Neki a barátnője lesz gólya,nekem meg az egyik ismerősöm. Írtam is Z-nek,a brigádom egyik vezetőjének,hogy mennénk,ha lehet.

Ja és persze beígértem barátnőmnek is,hogy a Balatonon nyaralok vele pár napot és bulizunk.Brutális lesz ez az augusztus.Remélem jól fogom érezni magam.:)

A jövő hétvégi pesti utamat nem is említettem.De ezt lehet napolnom kell drága Laca kedves meghívása ellenére is.:( Majd meglátjuk.
A lényeg,hogy összejöjjön a meló,és dolgozhassak legalább 2 hetet,mert kell a lóvéé.:D