Már tudom! Tévedés zene nélkül az élet!

Már tudom mi betegít meg, vagy inkább mi az, ami hiányzik, hogy jól legyek.

A színház, a művészet,a zene, a szépség, az emberek! És persze a rajongás.A feedback.

Szeretném, ha szeretnének. És szeretve színesebb az élet, kinyílnak a virágok, és újra dallamok fognak körül. Ha dal van, hát van tánc és vers. S ha mindez megvan, már a boldogság is az enyém.

Újra be kellene fogadnom a szépet, újra keresnem kéne az emberek társaságát. Azt is tudom, mi minden miatt veszett el ez belőlem, miért léptem árnyékba.

Szeretem ezt a dalt,és nagyon kedvelem az egyik bizonyos előadóját, mert ő is része volt a boldog életemnek, amikor nem felejtettem el mosolyogni. :)




Zene,az vagyok én

Csak te meg én,
meg a zene, ami győz!
Tátja majd csak a száját-
Sok fancsali csősz…
Mert a Föld
most az én zenémre vár,
és mind, aki hall majd:
elalélva csodál!
Míg szenved az ostoba úr,
szabadon a zseni él,
mert röptet a szárnyán
ihletteli szél!
Szól egy égi hang, mely
csak bennem zenél!
Dúr vagyok és moll vagyok
A zengzetek, a hangzatok s a csend.
Dallamok és szólamok,
fortissimók és sóhajok,
meg ritmusképlet!
Kavarog és felragyog a fejemben a hang,
nem hazudok: nem is tudok,
ez nekem a rang!
Zene, az vagyok én!
Mert tévedés
zene nélkül az élet!
Nem vagyok én
ügyes szófacsaró
és nem vagyok költő,
nem úgy jön a szó
sem a kép,
csak az árnyak és a fény
Mert nem vagyok festő,
csak álmom enyém.
Nem vagyok képmutató,
aki alakokat vált
és nem vagyok színész,
és megvetem én
a nagy maszkabált,
s a sok-sok rossz szabályt.
Dúr vagyok és moll vagyok,
a zengzetek, a hangzatok s a csend,
Dallamok és szólamok,
fortissimók és sóhajok,
meg ritmusképlet.
Kavarog és felragyog a fejemben a hang,
nem hazudok: nem is tudok.
Ez nekem a rang!
Zene, az vagyok én!
Én vagyok a ritmus és
a gyászdal és a könnyű tréfa mind.
A tiszta hang, a disszonáns
mind én vagyok, de mégse bánts!
Az élet szól így.
Buta vagyok, okos vagyok,
mikor melyik, mondd?
Kedves vagyok, undok vagyok,
mi ezzel a gond?

Zene, az vagyok én!

Szeress hát, mert én így

Élek őszintén!

Nekem most Finnországban kéne lennem

Augusztusban találkoztam egy random csajjal,akivel megígértük egymásnak, hogy december 6-án  találkozunk a repülőn Finnország felé. Ehelyett most ZH-kra készülök,és várom,hogy eljöjjön a szülinapom. Itthon.

Ölelve egyedül

Kislányok! Rájöttem valamire. A pasik nem arra valók, hogy valóra váltsák az álmainkat, mint királylánynak a várva várt herceg. Arra valók, hogy ráébresszenek: többre vagy képes, mert amit meg kell tenned, azt egyedül kell tenned.

Van azért, akit szeretek is itt

Bizony. Egyre nagyobb tiszteltet érdemel ki tőlem az egyik tanárunk. Az óráit még fáradtan is mindig teljes figyelemmel tudom végigkísérni. Jó hallgatni őt, mert nagyon elhivatott. Ha tudom, hogy ő van, nála írtam volna a szakdolim. De még van erre lehetőség. Alapvetően is szimpatikus, rendes, mókás kis örök fiatal. Ja és nagyon határozott. Meg is néztem, hogy ki ő, mi ő ,és meglepetten olvastam, hogy abba a bizonyos 1979-es közösségbe tartozik, amit én oly nagyon szeretek, de ezt már biztos fejtegettem korábban is. Fiatalosabb, mint Lauri, ezért tippelni se mertem volna,hogy ennyi idős.

Van még egy olyan férfiember, akire igencsak felnézek, csak sajnos nem ismerem őt. Ő Szabó Balázs, tudjátok, az az érces hangú kis fiatalos energiabomba, aki hál' Isten kibújt FankaDeli árnyékából. (Megjegyzem, hogy ő pedig 1978-ban született- ami szintén fontos "évjárat" az életemben. ) Hétvégén ott voltam a bandájának 5 éves szülinapi koncertjén, ami olyan hosszú volt, hogy a lábamon alig álltam, de ő...még az utolsó számot is végigugrálta. Számomra most ő a hétköznapi szuperhős. Vagy nem is hétköznapi? :) Köszönöm az élményt Balázs, azóta is a hatása alatt vagyok.:)

Döntések

Tekintve, hogy pocsék, azaz  kifejezetten szar az életem, változásokat kell eszközölnöm.

A cél, hogy ne érezzem magam figyelem és szeretethiányosnak, emellett ne kapjak folyamatosan sírógörcsöt. Fontos, hogy elérjem a változtatásokkal, hogy tudjak Gödöllőn élni,és megszeressem a helyzetemet. Amit eddig elrontottam, azt helyreteszem, vagy legalább megpróbálom hősiesen tűrni a negatív következményeit.

Tudom, mi teszi első körben tönkre az életem. Ez a Facebook, és az ezt biztosító internet. Úgy döntöttem, hogy mivel nem passziválhatom, mert az egyetemi csoporton keresztül ott jönnek az infók, ezért minimum a telefonomról törlöm le. Vagy letöröljek mindent és mindenkit onnan? Hm...
Talán letörlöm az összes filmlejátszót a gépemről.

Fontosnak tartom azt is,hogy a táplálkozásomat megváltoztassam, mert az katasztrofális. A mozgás is hiányzik, de ide a kolis edzőterembe nem akarok eljárni.

Ja igen, totál kicserélődtem. Egyszerűen nincs kedvem már emberekkel ismerkedni, nem mosolygok,mint a vadalma, nincsen semmi felemelő az életemben, amit átsegítene egyik napról a másikra. Kell egy példakép, egy imádott, akiért rajonghatok. Egy elérhetetlen. Sajnos Vajk és Schroti iránti rajongásom már kiégett, és mióta Áron van, azóta automatikusan leálltam az ilyen jellegű tevékenységeimről. Sajnos. Azért sajnos, mert így nem tudom mibe a hitem vetni.Nincs előttem példa, egy mozgató rugó. Önmagam meg kevéske vagyok, sőt napról napra kevesebb ehhez.

Mit tegyek hát?
1. lépés: Telefonról függőséget okozó applikációk letörlése.
2. lépés: facebookról könyörtelenül törölgetés
3. folyamatos reggae zenehallgatás
4. takarítás Ágnes asszony módra
5. másokról nem formálni véleményt
6. vagy legalább magamban tartani
7. igényesen megalkotni a sulis feladatokat határidőre
8 szerelmem lesz a tanulás
9. könyvtárban lenni mindennap zárásig
10. letiltani magam az automatás KV-ról
11. leszarni mindent és mindenkit
12. segítséget nyújtani
13.nem hinni az ígéreteknek
14. nem szervezni programot előre bizonyos emberekkel,max. fél nappal előtte
15.nem beleélni magunkat az eljövendőbe
16.Hallgatni sok régi Republicot
17. megvalósítani azt,amit akarok
18. nem várni másokra
19. minden nap 5 perc angol

Nagyon sok helyre el akarok jutni. Ha nem jön az, akit az utamra hívtam, akkor majd jön velem a sors. Ezen a héten végre sikerült meglátogatnom a Várbazárt, ami gyönyörű lett, és a gödöllői kastély parkját. Meg szeretném még nézni a Turult, a komáromi erődöt, az ELTE füvészkertjét, stb., stb.

Igazából élmény-hiányom van.

utálok embernek lenni

Kezdek bekattanni. Minden a káromra van, a koli, a szobatárs, Gödöllő, a tehetetlenség, ez nagy szürke posvány. Ez, amikor nem tehetek semmit, mert alkalmazkodnom kell, mert el kell viselnem a szar emberek szarságait, és még meg is kell köszönnöm....tudtam az elején, hogy ez egy pocsék választás. És akiért ezt az áldozatot hoztam,hogy ide száműzöm magam, meg sem hálálja. Nagyon szarul esik. Egyedül vagyok itt. Egyedül az egész világon. Már mindenhol üldözöttnek érzem magam, albérletben is így volt, koliban is, egész Gödöllőn, a vonaton hazafelé...bekattanok...el akarok menekülni innen!

Ma bezártam magam, tegnapelőtt megszöktem, de hova mehetnék, ha nem látnak sehol se szívesen? Mit rontottam el,hogy ezt érdemlem? Roppant rossz dolog embernek lenni.

Érdekes

Forrás: http://www.matud.iif.hu/2014/03/17.htm

Az antioxidánsok megvédik a ráksejteket

Svéd kutatók (Sahlgrenska University Hospital, Göteborg) molekuláris magyarázatot találtak arra a statisztika adatokból már ismert jelenségre, hogy bizonyos antioxidánsok, például a béta-karotin, az E-vitamin vagy a C-vitamin nagy dózisban növelik a tüdőrák vagy a prosztatarák kockázatát, illetve gátolják a kemo- és sugárterápia-kezelések hatékonyságát.

A sejtekben bizonyos biokémiai folyamatok során igen reakcióképes szabadgyökök keletkeznek, amelyeknek különféle károsító hatásuk lehet. Ma már nagyon sok olyan terméket forgalmaznak, amelyek az ilyen szabadgyököket csapdába ejtő antioxidánsokat tartalmaznak, és amelyekről azt állítják, hogy lassítják az öregedést, vagy védelmet nyújtanak bizonyos betegségekkel, egyebek között rákos betegségekkel szemben.

Az elmúlt években azonban több olyan klinikai vizsgálatot publikáltak, amelyek ennek ellenkezőjét bizonyították: az antioxidánsok nem hogy nem védenek a rák ellen, hanem segítik bizonyos daganatos betegségek kialakulását. Például egy 2011-ben befejezett, a prosztatarák megelőzésének lehetőségeit vizsgáló tanulmány megállapította, hogy azok a férfiak, akik a megelőzés érdekében öt és fél éven át E-vitamint szedtek, tizenhét százalékkal nagyobb eséllyel kapták meg a betegséget, mint azok, akik a tanulmány során placebót kaptak.

A svédek által publikált kísérletekben Martin Bergö és munkatársai egerekben állati és emberi daganatokból származó sejtek segítségével kicsiny tüdőrákot idéztek elő, majd az állatok egy-egy csoportja antioxidánsként E-vitamint, illetve N-acetilciszteint kapott, míg a többiek semmit. A kutatók szerint az eredmények drámaiak voltak: az antioxidánsokkal kezelt egerekben a tumorok száma, mérete és agresszivitása kb. a háromszorosára nőtt, a túlélési idő pedig legalább ötven százalékkal csökkent.(...)

Sayin, Volkan I. – Ibrahim, Mohamed X. – Larsson, Eric et al.: Antioxidants Accelerate Lung Cancer Progression in Mice. Science Translational Medicine. 29 January 2014. 6, 221, 221ra15. DOI: 10.1126/scitranslmed.3007653  

Ó te szép, te bárgyú Gödöllő!

Annyira demoitávló ez a hely. A hülye lakástulajnak sikerült negatív élményekkel gazdagítania a Gödöllőről kialakítandó képet bennem. Szar az egész. A szaktársak rendesek. A suli elmegy, egy BSc után már nem érzek akadályt magam előtt. Max csakis saját magam akadályozhatom meg,hogy ezt elvégezzem. Kéne ide egy hangszóró. Éppen Junkiest üvöltetek, miközben valaki bénázik egy spanyol gitárral a társalgóban. Good,good. Kéne beadandót csinálni. Csak a beadandók pont azok, amiket nem jó megcsinálni. A koli büdös és sötét. A szobatárs rendőr akart lenni. Jó, hogy 4 perc alatt odaérek az órára. Nem lehet itt énekelni. Van itt egy eb. Ő a lelkem megmentője ebben a posványban. Na jó, annyira nem olyan rossz, mint a posvány, csak feleannyira. Szóval ő Brúnó, aki mindenkié és senkié. Szeretem, ha a szürke őszi napon meghallom az ablak alatt, hogy ugat egy eb!
Azt is szeretem, hogy random mellém szegődik, és őszinte szeretettel fordulhatok felé. Hiszen ő egy blöki, egy tiszta lélek, hátsószándéka is maximum annyi, hogy adjak egy falatot.

Álmok, célok, vágyak és a kötelesség

Településtörténetet kutatok, és egy olyan dokumentum került a kezeim közé, ami sok mindenre választ ad. Gyermekkorom óta izgatja a fantáziámat egy csodálatos épület, egy kastély, ami dicsőséges pompáját rég elvesztette, és most üresen áll. Hozzá egy óriási és gyönyörű kastélypark tartozik, ahol gyerekkoromban rengetegszer jártam, és akkor is ámulatba ejtett. Úgy 10 éve, nem lehet csak úgy bemenni a parkba engedély nélkül.

Olvastam arról, hogy milyen volt régen, hogy nézett ki, és belegondoltam: megérdemelné ez az épület azt, hogy hozzá méltó szerepet töltsön be. Mint mindig, amikor erre a kastélyra gondolok, beindult a fantáziám- ami manapság nagy szó, hiszen teli vagyok feladatokkal, amik miatt már azt is elfelejtettem, hogy van fantáziám,de most szárnyalt, és hegyeket mozgatott volna, ha nem mondom el a páromnak. Olyan csúnyán letörte a kedvem, hisz ez szerinte felesleges képzelgés, járjak a földön, és pont. 

Sajnos ő nem tudja, hogyha huzamosan rossz a kedélyállapotom, akkor semmi, csakis a fantáziám tud felülemelkedni a hétköznap általános rosszon. A folyamatos próbálkozáson és sikertelenségen. Sajnos ő most elvette tőlem ezt a lehetőséget, és most ugyanott vagyok, ahol eddig voltam: stresszelek a rohadt albérlet miatt.  

Egyébként úgy látom, hogy ő rosszul gondolkodik. Miért maradjak folyton a pillanatnyi eseményeknél? Miért ne képzelhetnék el egy olyan jövőt, ami tetszene, és szívvel-lélekkel csinálnám? Miért fogadjam azt el,ami van, és miért ne tűzzek célt magam elé? Ha nagyot álmodok, az se baj, hiszen az idő majd igazolja magát. Ha túl nagy, hát más sikerül akkor, és nem az. De miért kéne egy ötletet csírájában elfojtani?

Ha nincs fantáziád, akkor beragadsz abba, ahol vagy, akkor nem tudod továbbképzelni az életed. Akkor megkeseredsz, megállsz. Megállsz a zebránál, és soha,de soha nem veszed észre, hogy zöldre vált a lámpa. Ottmaradsz örökre, ha nem mered elképzelni, hogy lelépj a járdáról, és nem hiszed el, hogy a túloldalon is vár valami.

Lakáskálvária...

Jelentkezett egy szimpatikus pár a lakásra. Minden rendben van velük, egyetemisták, dolgoznak is.
 Az egyik csajszival beszéltem róla, akinek tetszett az ötlet. A második lány élből elutasította azzal az indokkal, hogy jajj, akkor a 2 fürdőből ugrana az egyik, és 5-en túl sokan lennének. 100 m2-en. Azt merte állítani, hogy egyikük sem szeretné...pedig....

Kicsin múlt, hogy nem küldtem el a picsába.

katasztrófa

Most jutottam el odáig, hogy rákeressek a tulajra. Na, hát mi ő? Egy kereskedő. Egy neves német autómárka úgynevezett specialistája, amit épít, majd elad. Állítólag versenyez/-zett is.  Van egy ingatlana, amit kiad, már két különböző bérlő félnek, van egy műhelye, és még kereskedik is, és a nekem jogosan járó kauciót- ami számára ezek szerint aprópénz-nekem két havi megélhetés- nem képes visszaadni? Csak úgy eldöntötte öntörvényűen, közben engem szid, hogy én nem tartom be a szerződésben foglaltakat.. És ezt az embert tisztelik? Mert autókat épít és jól ért hozzájuk? Ezt, aki nem képes megérteni, hogy a diák nem autókereskedő...?

Hajcihő

Szabadítsmegkérünkurunkmindenalbinktóóóóól.
Hozz kegyesen bérlőt, hogy irgalmadból mindenkor koleszban éljünk,
míg reménykedve várjuk az új lakót és a Kauciót, az ötven rugó újbóli eljöttét.

Részlet Minka Mi Atyánkjából 2014.09.16-án.

Kaptam kolit, csak elfelejtett szólni a googlemail, hogy van egy ilyen levelem is. És beköltöztem ebbe a lakásba,ami szép,de köcsög a tulaj. Ma összedugtuk a fejünket a lányokkal, és kiderült,hogy üzletszerzés céljából szándékosan hamis, helytelen információkat közölt velünk, és megtévesztő viselkedést tanúsított a tulaj,amikor az albérletre jelentkeztünk/ szerződtünk.
Hogy lehet jogilag ezt megtámadni?


Na már ezért sem szeretnék itt tovább maradni.
Szóval,hogy ne bukjak nagyot,kéne valaki a helyemre. Koliba mehetek októbertől. Nem vagyok biztos benne, hogy jobb lesz, sőt irtózom a kolitól, de mivel nagyságrendekkel olcsóbb, hát azt választom. Meg közelebb is van.

Az a csütörtöki elázás nagyon kiakasztott. Nem célom télen is fél órát menni jeges járdán, hidegben, hóban.

Ma  valahogy úgy alakult, hogy egyetemre menet bőrig áztam a vadonatúj 11 000 Ft-os esőkabátomban. Átbasztak? Átbasztak.

Kedden volt az első tanítási nap az új egyetemen. 9-en vagyunk mesterképzőn, abból egy egyéni tanrendes. Ma közölték, hogy ki akartak rúgni minket, mert hogy nehezükre esik megszervezni a mi képzésünket. Jajj, évente kell meghirdetni a tárgyat, borzasztó!

Az albérletem szép, de utálom. Már unom a reggeli fél óra sétát, főleg, ha esik az eső. Azalatt pont annyira vizes tud lenni az ember, amitől egy hétig betegszabira mehet az iskolából.
Itt még nincs se tükör, se mosógép, a sütő sincs bekötve, a netet is lopni kell, nincs itt semmi. Annyira nincs, hogy foghatnám a kis csomagomat, és haza is cuccolhatnék. Nem tetszik az,amit tanítani akarnak az egyetemen. Ja és büdös a szoba. Remek! Ja, meg egy halott cuccaival lakok együtt. Bár ez nem is zavar. Nem látom sok értelmét annak, hogy életem negyedik oktatási intézményében is a rohadt kémiával szívjak. Ahol óvódás módszerekkel próbálják ráerőltetni a diákra azt a tudást, amit soha nem fog használni az életében. Kösziiii!!!!

Ahogy végighallgattam a tematikát, nem is abban találtam ennek a képzésnek a nehézségét, hogy mennyire komoly a tananyag, hanem leginkább az összehangolatlanságában. Elvárják,hogy kb. 1 hónap alatt írjak meg két, szakdolinak megfelelő méretű kutatást, egy 10 oldalas akármit, meg még kutatgassak holmi nem létező térképek után, interjút készítsek olyan emberekkel, akiknek ez lenne a legutolsó dolog,amit megtennének, stb.

A lakótársak meg a szaktársak fele ennyire sincsenek elkenődve. Lehet, hogy nekem semmi se jó?:D
Szerintem nem tudják még, hogy ezzel a szakkal semmire se fognak menni, és naivan állnak hozzá. Nem baj, addig is élvezik.:D


Áááááá, nem érzem, hogy ez lenne az életcélom, hogy mesterképzésen 2 évet elbohóckodjak ilyen ökörségekkel. Pedig a 9-ből szerintem én indulok a legátfogóbb alapképzéssel, mert kb. rajtam kívül mindenki szakidegen alappal jött.

Újra szárnyalhat a Republic?

Ma leltem erre a felvételre. Miután Sipos F. Tamás szállt be a zenekarba, nem foglalkoztam az egésszel, de a napokban hallottam, hogy új énekese van. Hát kíváncsi lettem.

Egyértelműen még nem derült ki számomra, hogy van-e új énekesük, vagy  énekes nélkül játszanak.

Most pedig ráleltem a Hattyúdal című zenés komédiára, amit a Republiccal, a Republic zenéiből raktak össze.

Néhány felvételt találtam, melyben számomra két, roppant szimpatikus fiatal színész is megjelent: Ömböli Pál és Magyar Bálint. És remekül adták elő a Republic dalokat. Úgy látom, nagyon jól áll a zenekarnak, hogy a fiatalabb korosztály hangján szólalnak meg a zenéik. Még az is meglehet, hogy ők ezen nőttek fel, ami a megható faktort még magasabbra emeli.:D

 Kicsit sem bánnám, hogy a fent említett két színész közül lenne valamelyikük a Republic állandó tagja.

Magamon is meglepődtem, hogy tetszett, hiszen én is úgy voltam vele, hogy Cipőt nem helyettesítheti senki. A halála körüli zsongás a zenekartagok részéről meg leginkább szánalmas bohóckodásnak tűnt, mint őszinte gyásznak. Ezért sem voltam hajlandó többet foglalkozni a zenekarral. Onnantól megszűntek létezni nekem. Nem azt mondom, hogy most megkaparintanék minden lehetőséget, hogy láthassam őket élőben, de ha ezek a srácok lennének az énekesek, egyszer biztosan megnézném őket.

Talán még a Hattyúdalt is, bár vannak olyan gyenge pontjai, amik eltántorítanának tőle. Olyan színészekkel nem játszatnék zenés  darabot, akik hangi adottságai nem megfelelőek. Ezért járok Madáchba, ott legalább jól énekelnek többnyire. Direkt nem kiváló jelzővel illettem.;) 

Mesterképző- pontváró finnes bulim a HIM-mel :D

Tegnap este tehát eljutottunk HIM koncertre. Elbénáztam az idegenvezetést, és átvert a BKV, ezért negyed órát késtünk, de a jó oldalát kell nézni: legalább semmit se láttunk az Anti Fitness Clubból. Sajnos ők voltak az előzenekar. Tudatosan nem kedvelem őket, nem csak szájkarate, ugyanis direkt rájuk kerestem, belehallgattam néhány számba. Határozottan nem tetszik. Találtam rá egy megfelelő jelzőt, de az nem igazán képernyőképes (emberi vagy állati eredetű, erősen szennyezett folyadékkal vegyített emésztési végtermék) . S itt az első kérdésem: miért pont őket választották? Ez örök dilemma marad. A másik meg az, hogy : hogy a fenébe nem tudta 10-13 éven át elintézni egy magyar klub vagy fesztivál sem, hogy eljöjjenek? 

Na mindegy. Nekem tetszett a koncert, Ville nagyon jópofa volt, mókásan tipegett, kissé nagypapásak voltak a mozdulatai. Szépen, konszolidáltan öltözött fel, de a cigi azért ott füstölgött a szájában.:) Azt éreztem már a színpadképet látván, hogy ők teljesen rutinból tolják az egészet, annyira természetesen mozogtak ott fenn. Nem volt műbalhé, cicoma, csak jöttek, lenyomtak pár számot,és kész. Ville néha motyogott, de ahol álltam, nem nagyon hallottam ki, hogy mit. Sebaj. Egyszerű volt és nagyszerű. 

A hangosítást nem éreztem a HIM-hez méltónak, de rosszabbal is találkoztam már. Tudtam élvezni a zenét. A közönség sorai közt volt egy-két oda nem illő lélegző, de nem gondolkodó objektum, de az engem ért ingerek sokkal kellemesebbek voltak, mint a Brainsen. Itt éreztem, hogy olyan emberek vesznek körül, akik szeretik azt, amit én, és boldog voltam, hogy finneket láthatok a színpadon. Itt a kísérőket leszámítva mindenki tudta, hogy mire számíthat. Jó volt.:) Örültem, hogy valakinél láthattam finn lobogót. 

Tegnap este egy időben a HIM koncerttel kihirdették az egyetemi felvételi ponthatárokat. A nem hivatalos eredményeket 8 óra után valamennyivel SMS-ben megkaptuk. Három jó barátomnak meg is mutattam ujjongva az üzenetet, és tök aranyosak voltak, nagyon örültek, jó volt látni.:)) Aztán egyszer csak odaszólt egy ismeretlen csajszi, hogy ne haragudjak, de látta az SMS-t, és szívből gratulál. Nagyon kedves volt, örültem neki is.:)) Ezután tényleg éreztem az összetartozást. Így kellett volna mindenkinek a másikhoz viszonyulni. Nem fellökni, és megrémült orrszarvú módjára végighasítani a tömegen. A finom és kellemes dolgok híve vagyok. De ez a szituáció arra biztatott, hogy igenis higgyek abban, hogy a zene képes összekötni az embereket. 

Tehát emlékezetes koncert volt, amely kezdését ugyan lekéstük, de 3 nagyon jó emberrel voltam ott, Ville-ék is odatették magukat, és itt derült ki, hogy szeptembertől azon 10 szerencsés közé tartozhatok a 40-ből, akik lehetőséget kaptak arra, hogy elvégezzék az agrármérnöki mesterképzőt. Ráadásul nem kell Móvárra mennem, így közel maradhatok a Pesten megszeretett ismerősökhöz, helyekhez, stb.

Szóval jó lesz ez. Már csak egy plusz nyelvvizsga kell. Meg kijutni Finnhonba.

Uff!

Ezt a szót egy finn regényben olvastam.

     Ma lesz HIM koncert. Szerencsére nem vagyok besózva, de azért vannak elvárásaim. Hogy mondjuk legyen közel olyan jó az előadás, mint a stúdiófelvételeken. A Dream Theater meg tudja csinálni.;) Amúgy sosem voltam óriási HIM rajongó, sőt nem is olyan rég hallgatom. Gimiben volt egy fura srác, aki született költő volt, és részben HIM-es dalszövegekből táplálkozott. Akkor gondoltam, talán jó ez. Aztán megbarátkoztam vele, és van jó pár szám, ami kifejezetten tetszik. Gyakran arra van szükségem, hogy egész nap az ő zenéjüket hallgassam. Lelki táplálékként szolgál.

Aminek nagyon örülök, hogy törvényes keretek között a lehető legolcsóbban megúszom, de annak pedig mégjobban, hogy jönnek fel volt lakótársaim Sopronból, akiket nagyon szeretek, plusz velünk tart az első számú finnmetálos barátném. Nagyon magasak mind a 3-an. :D De nem baj, én megszoktam, hogy nekem csak ennyi cm jutott.

     Tegnap elmentünk Brainsre. Nem az én zenei világom, de nem is kötök bele. Nekem egy kicsit agresszív volt, mellette meg atom jó bulizene annak, aki rá tud hangolódni. Ez nekem annyira nem ment, de ez az én hibám gondolom, mert nem szívtam vagy nem ittam. Máskor sem tenném. Az parasztság volt a közönség részéről, hogy a meghívott vendég, Kállay S. András feltűnésekor egyértelműen kifejezték nemtetszésüket. Oké, hogy András nem a Brainssel legkompatibilisebb előadó, és ennek a közönségnek a Running című dala sem nyerte el a tetszését, de mi a kutya fülének kell megsérteni? Kállay urat a Brains kérte meg, hogy eljöjjön vendégként, a Brains dolgozta fel a dalát, mert valamiért jónak találta, innentől kezdve azt gondolom, hogy simán ki lehetett bírni annak is, aki nem szereti. A kezdetleges fújjolás után azért a lázongók ropták ám a legjobban rá. 

Amúgy én a Running című dalt a jellegtelen jelzővel illetném, tehát nem rossz. Kállayt pedig nem tartom kiemelkedő előadónak, ezért magamtól nem kezdeném el hallgatni őt, de ha pl. rádióban megy a dala, nem váltok csatornát, nem úgy mint Tóth Gabi/Rúzsa Magdi/ Tolvaj Renáta és hasonló számomra hallgathatatlan "előadók" esetében. Kállay S. András, mint ember viszont roppant szimpatikus.

    Problémám egyébként abból fakadt a tegnapi koncert során, hogy sokan annyira illuminált állapotba kerültek, hogy lehetetlen volt elviselni őket. Szemüvegem miatt sajna én nem párézhatok olyan nagyon, mert elrepül....:D Erre volt már példa.:D Vagy betörik, ha úgy alakul a helyzet, de ezt ugye az előttem lévő könyökök nem tudják.

Azt gondolom, hogy a boldogság, a felszabadulás senkit sem jogosít fel arra, hogy egy másik ember hangulatát és élményét elrontsa. Előttem volt egy lány, korombeli, de annyira szétcsapta magát, hogy abszolút nem tudott magáról... sajnos önfeledtségében összevissza csapkodott, dülöngélt, stb. Legszívesebben megtéptem volna, annyira "belemászott az arcomba". Szóval a legrosszabb közönségalany volt. Neki nem számított, hogy ki van vele, mellette, kire dől, szerintem ha elesik és összetiporják, azt sem veszi észre. Végül jött valami pasi, és le is csapott rá. Könnyű préda. Hát így járt a leányzó. Sokan rinyálnak, hogy a szórakozóhelyek Pesten milyen veszélyesek. Valóban így van. Azt nem bírálom, aki önhibáján kívül kerül veszélybe, pl. bogyót dobnak a piájába, stb. De aki direkt ringlispíllé issza magát, az viselje a következményeit. Pont.

Nagyon gonosz ember leszek, úgy érzem, vagy legalább intoleráns. Sajna egyre kevésbé tudom elviselni a koncerteken fellelhető anomáliákat. Vagy innom kéne? :D  Adja az ég, hogy a mai jól teljen el, és utána megígérem, csak színházba fogok eljárni. Ott is vannak érdekes dolgok, de azért sokkal konszolidáltabban mutatkoznak meg.

Megvagy, te piszok!:D

Na, lezajlott a diplomaosztó. Annyira nem is volt félelmetes. De amikor ott ültem, akkor is azt hajtogattam magamban, hogy felesleges baromság az egész. Szerencsére annyira nem volt tökéletes az esemény szervezése sem, se a megvalósítás, hogy feszengjek. Sőt, az aranyos, de suta  HÖK elnök beszéde felettébb mókás volt, a rektor szószékról elrepülő beszéde is komikussá tette az "ünnepet", és akkor még nem is említettem a Díszterembe véletlenül betámolygó kínai turistákat. Végül kaptunk kesztyűt, el is hozhattuk. Azt hiszem kertészkedni befogom majd. Szép a diploma, legalább annak a desing-ját sikerült eltalálni. Jó volt egy-két szaktársat újra látni, sőt a fotósok közt pedig ott volt a gólyatáboros csoportvezetőm, Zoli, aki amolyan pártfogóm volt akkor, és mindig szeretettel gondolok vissza rá. Ami meglepetés volt számomra, hogy miután lezajlott az esemény, hirtelen ott termett előttem jó barátom, L., és Anyuja, akit nagyon szeretek. Aranyos kis asszony, és szerencsére kölcsönös a szimpátia.

Fejenként 3 vendéget lehetett meghívni, szüleimen kívül ezért párocskámat akartam invitálni, de ő aznap dolgozott, így az édesanyja jött el, aki sokat segített a szakdoli készítésekor. Azért az nem rossz érzés, hogy a saját szüleimen kívül két pótanyám is van, és büszkék rám.:))

A nagy sürgés-forgás és rektori meg dékáni kézfogás után sem érzem ennek az eseménynek a súlyát, sem a diplomám értékét. Nem baj, egyszer majd valamire jó lesz.

Közben készülök a HIM koncertre is...csak szolidan!

felkészülééés

Holnap dipiosztó. Azon gondolkodom, hogyha most nem vágom le a körmeim, akkor tuti beleakad az egyik valamibe, és vérezni fog, mert felszakad. Aztán összevérzem a fehér kesztyűt.:D Holnap jön a fodrász csajszi alkotni a fejemen. Remélem szép lesz az eredmény és gyors. Nyeeeh, korán kell kelnem, és még van egy órám éjfélig kitakarítani a lakást, bekenni a hajamat olíva olajjal, előre beragasztani a lábamon a cipő által veszélyeztetett pontokat, kitalálni a sminket. Utálom az ilyet. Mért nem hagytak csak besétálni lezser cuccban a diplomámért a TO-ra? Ja amúgy nem variálom túl a ruhát, bár általában 6 alternatívát találok ki. Melyek közül egyik sem tökéletes. De most csoda történt. Venni nem akartam ruhát külön erre az eseményre, felesleges pénzkidobás. Azt sem tudtam igazán, milyet kéne. Aztán Anyu elővett egyet a szekrény mélyéről, amit állítólag évekkel ezelőtt Keresztanyám adott nekem. Persze akkor kicsi voltam, és más volt az ízlésem, és nem is gondoltam volna, hogy mérnök leszek. Most úgy sejtem, megfelel. Egyszerű és elegáns, sötétkék miniruha, bársonyos anyaggal. Jó lesz ez. Legalább nem lesz melegem benne. Megláttam, felvettem, megfelelt, és ez csupán 5 percbe telt. Köszi Keresztanyu!

Continoom - A stíluskavalkád

Most tudtam meghallgatni teljes egészében a várt alkotást. Tegnap még a kis gagyi Samsungomból és mobilnetből kisajtoltam 2 percet, és közben volt időm gondolkodni  a dalról, megfogalmazni a véleményemet.

Első hallgatásra azt tudtam mondani, hogy ez a dal eléggé komplex, ezért részleteiben kell vizsgálni, és ez a dal részleteiben jó. Az elején az ének egy kicsit a Depeche Mode-ra emlékeztet, de érzem benne Peti Tűzmadaras mivoltát is. Nem egyszerű egy profi metál énekesnek levetkőzni a metálhoz illő éneklési technikákat, még akkor sem, ha a választott stílushoz nem biztos, hogy teljes mértékben passzol. Némelyik részletnél úgy éreztem, hogy az énekes hangja túl jó, túl tiszta, túl határozott/merev. Ez nem feltétlenül gond. Minden újdonságot el lehet fogadtatni, és ha továbbviszi Peti ezt a vonalat, a saját elképzeléseire hagyatkozva, úgy sejtem, meg fogja találni a közönség azon rétegét, amely úgy képes elfogadni a Continoomot, ahogy azt a művész úr megalkotta.


Néhányunknak talán zavaró lehet, hogy újszerű koncepciót kaptunk, hogy több stílus keveredik benne olyan módon, ahogy eddig nem igazán tapasztaltuk. Ezért könnyű azt mondani rá, hogy nem tetszik, vagy a hallgató éppen "rossz" jelzővel illeti. Véleményem szerint hiba lenne egy hallgatás után elítélni ezt az alkotást. Nem vagyok zenész, csak összehasonlítani tudok, vagy arra hagyatkozni, amit a saját érzékszerveimmel tapasztalok, és persze érzékelem, hogy vannak benne olyan részletek, amik talán egy kis módosítással jobban estek volna a "hallókészülékemnek".

Szimpatikus az alkotó részéről az a hozzáállás, hogy valami újat akar létrehozni, és hogy mer változtatni. Erre pedig szükség van. Én pedig nagyon is nyitott vagyok a változásra.
Amikor bekapcsolom a rádiót, és egyik csatornáról a másikra kell tekernem, mert szörnyűbbnél szörnyűbb tucatzenéket adnak le, majd inkább az áldott csend mellett maradok, mindig rájövök, hogy  kell a frissítés. Annyira lelketlen ez az egész zeneipar idehaza. Miért nem lehet jó zenét hallani a rádióban? Miért kell elfogadni a vinnyogást, az igénytelen szennyet? Egyáltalán: ha képzett emberek írnak és adnak elő zenét, miért nem írnak jót? Képesek lennének rá, nem? Félnek, hogy az emberek jól éreznék magukat tőle?

A videó képi világa nagyon tetszik, szerintem passzol a dallamvilághoz. Annak elemzését most kihagynám.
Most újra párhozamot tudok vonni a két, számomra legkedvesebb finn és magyar zenész közt.
Sokan nem tudják, hogy Lauri, a Rasmus énekese is szólókarrierbe kezdett. Részben neki köszönhető, hogy a Schroti által bemutatott Enlighten -t nem utasítom el élből. Rettenetesen nehéz volt elfogadni Lauri éles stílusváltását, de az idő múlásával megtaláltam magam abban a zenében is. Megtanultam nyitni az új felé. Ha sikerülne ez a metál és Tűzmadár rajongóinak, akkor talán könnyebben megkedvelik Continoomot.

Az összehasonlításhoz azt is hozzá kell tennem, hogy míg Lauri mögött minden dalhoz és kliphez emberek "tömege" állt sorban, hogy segítsék munkáját, addig Peti csaknem önállóan készítette el ezt. És tagadhatatlan, hogy színvonalas alkotás lett.

Visszatérve a furcsaságokra:
Régen is voltak különös jelenségek, mint például Galla Miklós zenei alkotásai, amik nem feltétlenül lettek széles körben kedveltek, mégis a maga nemében nagyot alkotott. Olyan, mint a GM49, (tudtommal) nincs több a világon, és szerintem ez már valamilyen jellegű sikerként könyvelhető el.

Ha a Continoom valami újnak a kezdete, ami jobb irányba tereli a hallgatóságot, akkor azt gondolom negatív bírálatlanak nincs helye. Kívánom, hogy Schrotinak teljesüljenek a formációhoz fűzött reményei,és kíváncsian várom a folytatást.

Diplomaosztó...

Lesz. Csütörtökön. De annyira szánalmas ez az egész. Se talár, se sapi, talán még kesztyű sem. Ja és meghívó sem. Ugye, hogy ugye?:D  Sanyarú a BSc-s élete. Annyira nincs kedvem hozzá. Azt sem tudjuk, hova ülünk majd, azt sem tudjuk hogyan, miként lesz...  és a többiek sem kérdezősködnek. Mi ez a nagy laposság? Hányingerem van a gondolatától is...de muszáj elmenni, meeert én vagyok anyámék egyetlen "diplomás" gyereke. Nehezemre esik elmenni oda.

Telefonhalál, bókok, vágyak, állásinterjú...

Nos, az utóbbi 2 héten minden összejött, ami összejöhet egy szolgáltató és szolgáltatással kapcsolatban. Ezért visszajöttem Pestre, mert itt minden működik, vagy legalább meg lehet szerelni. Hétfőn meghalt a telefonom, 2 év után, sőt kevesebb, mint két év. De szerencsére ismerek egy bennfentest, aki 5 perc alatt megcsinálta. Valamely adatok elvesztek... már az ilyen dolgok miatt többször vérzett a szívem, mára már nem érdekel.

Mókás volt az is, ahogy ez lezajlott. Bementem az üzletbe, ahogy az ismerősömet kellett lehívatnom az egyik ügyfélszolgálatos csajjal. Hát a három közül nem beleválasztottam a legrosszabba? Odamentem, elmondtam mit szeretnék, a nő pedig gyilkos pillantást vetett rám. Gondolom azt várta, hogy elhalványulok, de neeeem. Miközben hívta a fentieket, mosolyogtam rá bőszen, és biccentettem a fejem, amit eredetileg köszönetként szántam, de olyan jól sikerült, hogy kb. azt jelentette, hogy "Igen, hívjad szépen csak le!":DDDDDDD

Később megtudtam, hogy eléggé házsártos az a nő. Meg azt is megtudtam, hogy a srácok kiszúrtak fentről engem, amikor az üzlethelyiségben mintegy unaloműzésként próbálgattam a telókat és tableteket, és spant azzal nyaggatták, hogy mutasson be.:D Jól esnek ezek a kis történtetek, szavak, megnyilvánulások. Nőből vagyok na, szükségem van a pozitív visszajelzésre!:D

Ja, és arra rájöttem, hogy még mindig nem kellenének ilyen csúcs szuper készülékek. Egyszerűen feleslegesen sok funkcióval vannak ellátva, átlagos ember ki se tudja használni, aztán kidob rá 100-200 000 pénzt, mert menő akar lenni. Nemhogy nekem adná az árát, és elmehetnék Finnországba belőle.:D
De most komolyan... nem boldogítanának ezek a dolgok. Ahogy mondjuk az arany, ezüst ékszerek sem, de még olyan pasira se vágyom, aki BMW-vel vagy Porscheval jár. Jó nekem a BKV. XD

Persze nekem is vannak olyan vágyaim, amik magasabb költségűek lennének. Például nagyon szeretnék egy elektroakusztikus gitárt. Lehetőleg olyat,mint Laurié, bár ez a vágy kezd háttérbe szorulni.
Szeretnék egy nagyon jó fényképezőgépet, tényleg jó vakuval és cserélhető objektívekkel. Jó lenne egy kicsi kocsi is majd a későbbiekben. Jelenleg a Fiat 500-as a szívem csücske.

Finnországba akarok menni, de az egyik útitársjelölt még várat magára. Csakhogy így elfogynak az olcsó jegyek! Velem szúr ki! Ha ilyen fontos célokról van szó,utálok másra várni. Amúgy tuti nem jön, logikus.

Voltam állásinterjún. Érdekes hely. Első körben 3 hónapig ingyen akartak dolgoztatni. (??????????) A mai világban hogy lehet ilyet kérni egy embertől?:D Röhejes. Aztán a második körre is visszahívtak, ahol már havi 80 ezer Ft-ot ígértek. Hááát ,az sem jogszerű, hiszen tudtommal több a diplomás bér. Jó persze, én simán örültem volna eleinte 80 000-nek is, de... elkezdtem kételkedni ebben a cégben. Azaz alapítványban. Azt mondták, dolgozzak 40 órát biztosan, de kötelezően túlórázzak is. Végül azt is említették, hogy az esetleges többletjutalmat csak december után kapnám meg. Semmi garancia nincs semmire.

Behívtak egy másik lányt, aki ránézésre nagyon kiegyensúlyozott volt, de emellett agyhalott is. Ültünk a kanapén, várva valamelyik állásinterjús szörnyet, és oda akartam nyújtani neki a házirendet és szerződés másolatát, hogy olvassa végig. Ő meg csak ült, meglepődött szemekkel nézett...semmi köszi, semmi érdeklődés...hozzá se nyúlt. Aztán jött mindenki rémálma, az utolsó személy, egy exközgázos, fiatalos, ám szellemileg és lelkileg öreg, kiégett nő, aki halál unottan, szemkontaktus nélkül, parancsolgató hangnemben szólt hozzám. Nagyon frusztrált volt, és úgy tűnt, nála ez általános állapot. Határozottan zavarban éreztem magam a közelében.

Addig nem tudtam eldönteni, hogy akarok-e ott dolgozni, vagy sem. De ez a nő...ez egy fúria. Beszélgettünk, láttam rajta, hogy erőlködik, hogy visszafogja a bunkóságát, de nem nagyon sikerült. De persze én ezt lazán kezeltem, nem hagytam, hogy megtörjön, de közben azt kívántam, hogy soha többé ne kelljen ezt a nőt látnom. Hogy van az, hogy a pasik rendesebbek, mint a nők? Azzal a sráccal olyan jól elbeszélgettünk, aki felkeresett az állással kapcsolatban. Egy nagyon szimpatikus, jóra való srácnak tűnik. Az ilyen éles különbségek mindig emlékeztetnek, miért rühellem a nők nagy százalékát.


Ááá, tegnap vettem egy egeret, mert apu lenyúlta az enyémet. Nem baj, ez illik a laptopomhoz. Ja igen, pendrive-ot is vettem, mert Apuét megtámadta egy kis buzeráns vírus, ami RECYCLING  néven jelenik meg egy mappában. Azt csinálja, hogy gyakorlatilag láthatatlanná és elérhetetlenné tesz minden pendrive-on lévő fájlt. Mi is csak Linux oprendszerrel tudtuk kihalászni őket. Mindenképpen szükséges a biztonsági mentés. Hiába mondom a családnak, most talán beismerik.

Így neveld a sárkányodat 2.

Miután a Frozen és a körülötte lévő indokolatlan nagy zsongás kezdett kihozni a sodromból- csodálom,hogy nem írtam róla kis hegyi beszédet, hogy mennyire rossznak tartom a Frozent,- megjelent az általam nagyon várt sárkányos animációs film második része. Az elsőnél is evidens volt, hogy megnézem. Vikingekre, sárkányokra, és jól kidolgozott karakterekre nem tudok nemet mondani. Tehát tegnap párommal beültünk a moziba, ahol kb. 2 óra feledhetetlen élményben volt részünk. Jellemző a folytatásos filmekre, hogy az első utáni részekben már nincs annyi spiritusz, hogy így fejezzem ki magam. Jelentem, itt ez nem így volt. Izgalmas volt, tele csavarokkal, drámával, szeretettel, poénokkal...de nem akarom elmesélni, mert  inkább látni érdemes. Ha nem moziban lettünk volna, akkor biztos elsírtam volna magam a film legszívfacsaróbb jeleneténél. Úgy érzem, hogy ez nem pusztán kicsi gyerekeknek szóló történet, minden korosztály megtalálhatja benne az őt érintő részeket. Hajrá, irány a mozi!:)

Ja és szerettem volna Éjfúria figurát,de abban a moziban nem volt, ahol én láttam. De majd lesz valahogy. Imádom azt a lökött "kutyacicasárkányt". Azért nevezem így, mert akinek vannak állatai, azok egyértelműen észreveszik, hogy Toothless viselkedése, mozzanatai a házikedvencekéről lett mintázva. Imádom.:D

Kérem vissza az egészségem!

Előbb Flector, most meg nagy adag szteroid injekció a lábamba, de csak egyre rosszabb lesz...most már eljutottam arra a szintre,hogy lépcsőn felfelé kézzel emelem a lábam, annyira fáj. 24 évesen mankóval fogok járni?? Na köszi, azt nem.

Finnországi utazás,meg foglak szervezni!

Már nem érdekel a sok akadály, idén el kell mennem. Van rá időm, kedvem, éveken át spórolt anyagi keret. Most beveszem Finnországot. Elegem van magamból, meg az emberekből, hogy ide-oda mennek, engem meg valami visszafog. Nos, nekem Finnország kell, és mindig is kellett. Ott szeretnék lenni, és ha nem is jön el velem senki, én elmegyek oda. Szóval gőzerővel utánajárás következik. Meg a már folyamatban lévő álláskeresés. Talán OKJ-s képzés is, csak korlátolt anyagiakból mindent nem lehet megvalósítani. Tehát meg kell csinálnom a magam szerencséjét, de előbb kell a lelki táplálék: gyönyörű Finnország.

Könyörgöm, akasszuk fel!

Nos, felvételt nyertem VOLNA a Corvinusra, ha indulna a szak. Indulhatott VOLNA a szak, ha úgy szervezik meg a felvételi vizsgát, hogy mindenki el tudjon menni. De nem tették. Ellenben végre előhúzták maguk alól a felvételi eredményeket. Eszerint 71 pontom van. 50 ponttól nyer felvételt az egyén. Azaz nyerne.

Összegezzük hát a dolgokat. Írásbeli és szóbeli számadatai alapján enyém a második legjobb eredmény. Úgy megírtam az írásbeli vizsga 30 pontos, 3 kérdésből álló esszé feladatait, hogy  0 % felkészüléssel 17 pontot értem el, azaz több,mint felét. Államvizsga előtt 3 nappal, hadd ne feledjem ezt el.
A márciusban beadott kreditelismertetési kérvény eredményeit még mindig nem közölték.

Azt hiszem közös életszakaszunk ezennel lezárult, kedves C. Egyetem.

Pótbátyó megint alkotott!

De hogy mit, arról egyelőre dunsztom sincs. Csak kaptunk az arcunkba egy kellemes, visítós 'dábsztepes' videót, melyben Schrott Úr nem hogy menekül, hanem belerohan a vesztébe, közben kampányol.  A Subscribe-nak.:D Na jó, nem nekik. :D

Aztán miután elmondta a mondanivalóját, miszerint arra kér minket, hogy nagyon iratkozzunk fel a Continoom nevű új projektjére, elkezdődik a brutalitás felső foka, valami új, valami érdekes. Furdal a kíváncsiság, mi lehet ez. Vajon meg tudja fogni azokat az embereket ezzel a zenével, akik pl. a Tűzmadárral vagy egyéb zenei munkásságával nem tudtak azonosulni? Kiderül hamarosan, én legalább is nagyon várom.:) Érdekes csavar lenne, ha a közeljövőben Balaton Sound- szerű fesztiválok fellépője lenne Schroti. :D

Utolsó dühöngés

COHOoooorVinuUUS te elcseszett szerencsétlen tákolmány,te aljas, te szemét... nem elég,hogy elszúrták a szerencsétlenkedésükkel a fél életemet és jövőmet ( oké ez drasztikus volt), nem elég, hogy nálunk
" nem szokás" talárt és magiszteri sapkát viselni diplomaátvételkor,
(egy ilyen neves egyetemen miért nem?),  azt is kénytelenek megszabni,hogy hány embert vihet egy fő az osztóra. Engem nem szeretnek sokan, nem gratulálnak  olyan sokan önzetlenül a papírkámhoz, de ez a szám még így is több,mint 3 fő. Persze ez várható volt,miután kiderült,hogy nem  Budán, hanem Pesten lesz az esemény. Vááá. Elegem van. Azt mondják, az Isten az egyik kezével elvesz,a másikkal ad, most az én esetemben az adás jön:D De valami pozitívat kérek , mert kezd nem tetszeni az,ami körülölel manapság.

Ön elérte az első útcélját. Újratervezés.

Most kezd tudatosulni bennem, hogy vége a dolce vitámnak Budapesten. Eemil is hazament erre a nyárra, talán őt már soha többé nem látom, drága kicsi finnemet.A  szaktársaim ügyét mát lezártam magamban, mindenki szétszéled. De azért van néhány barát, néhány jó ember, akik nélkül rossz lenne létezni. Akárhova is kerülök, Áronomat nem adom semmiért. Aztán ha máshová megyek-mert a köcsög Corvinuson nem indul a szakom-, akkor nem tudok gyönyörködni többet a Nyugati aluljáróban, a Blaha különleges élővilágán, vagy az ütött-kopott falú, kutyapisitől bűzlő utcákon.  Komolyra fordítva a szót: hiányozni fog a város, a Duna, a Madách Színház, bár egy  jó ideje nem voltam ott, mert a Mary Poppinstól és a Mamma Miatól leginkább agy****-t kapok.:). Hiányozni fog, hogy nem lesznek random hülyeségek és random idióták az utcán, nem lesznek nagykövetségek meg kormányhivatalok, meg Parlament, meg Margitsziget meg Városliget, és random koncertek, amikor kitolom a képem az utcára. Mert bizony itt Pesten vannak. Itt van minden, és magyar viszonylatban ez a világ közepe, akármennyire is fújnak a vidékiek erre a kijelentésre. És hiányozni fog, hogy nem lesz lehetőségem egyszerűen olyan koncerteket, rendezvényeket elérni, ami nekem számít. Vagy bármilyen kulturális eseményt. Mert hiába nyavalyognak a budapestiek a BKV-ra, azt el kell ismerniük, hogy itt az egész város rendes lefedettségű közlekedési hálózattal rendelkezik. Nem is kell autót fenntartani,és A-ból B-be szinte biztosan el lehet jutni, viszonylag könnyedén. Azt pedig elég nehéz kivitelezni más városban, hogyha pl. vasárnap este 6-kor el akar menni az ember pénzt váltani, gyógyszertárba, élelmiszerboltba, vagy éppen jancsiszeget venni, akkor kilép az utcán, és nyitva áll előtte minden. Itt nincsenek korlátok, itt bármi és bármikor megvalósítható. Nem úgy egy kisebb városban, vagy vidéken.

Nem látom egyelőre a következő lépést. Azt csak a felvételi eredmény határozza meg. Óvárra pedig kérem szépen, úgy tűnik, hogy tárt karokkal várnak. Amúgy egyik,általam megjelölt szakot sem érdemes folytatni, sok hasznuk nincs,és szívem szerint levelezőre mennék, vagy valami jó, környezetvédelmis céghez dolgozni, akár minimálbérért is...nehéz lesz,de megoldom. Olyan nincs, hogy nem lesz sehogy,mert mindig van valahogy. ( Na, Oravecz Nóra, ilyen nagy bölcsességet nem tudsz mondani,mi?:D Tudom, tudom, ez már felsőfok. )

Mindig elfelejtem, hogy én egy független és szabad lélek vagyok, és szárnyalhatok, ha akarom. Csak néha túlságosan ragaszkodom a materiális javakhoz. Vannak nagyszabású terveim, de azok eléréséhez talán el kéne engednem pár dolgot. Mindig rá kell jönnöm, hogy az, hogy melyik városban, országban kezdek el tevékenykedni, az rajtam múlik. Minden rajtam múlik. Na ezt jól megbeszéltem magammal.:D


Szóval  22 évesen, egy db diplomával a zsebemben hosszú útnak indulok. Lesz, aki mellém vagy ellenem szegül, lesz, aki elvész a ködben, mely a múltat fedi, biztosan találok még nevető, mosolygó vidám lelkeket, akik épp oly értékesek, mint azok, akiket egykoron ismertem. Lesz,aki hamarabb búcsúzik, és olyan, akitől én köszönök el idő előtt. Csak előre kell figyelni, és menni, menni, menni, míg valami nagyot vagy fontosat elérünk, aztán útnak indulni újra és újra.

És akkor ide csatolnám a Junkiestől a Szabad a pálya című remek és kifejező dalt.

Dühöngés

Nos, az idegbaj kerülget, elegem van a rohadt egyetemből. Annyira tele van az agyam,hogy egyelőre semmit, de tényleg semmit nem tudok belepumpálni, holott szerdán felvételi.

Ott kezdődött az egész,hogy ezek a gyökerek betették az államvizsga előtt 3 !!! nappal  az írásbeli felvételit. ( Jogosnak érzem a felháborodásom, mert ez egy intézményen belül történt.) Nem tudom ,ezt hogy képzelték. Meg amúgy hol a itt a logika? Mi van,ha megbukik a gyerek államvizsgán, akkor miért felvételiztetik előtte?  A másik gond, hogy nem tették fel azt a tananyagot,amiből fel kellett készülni olyan helyre, ahol minden vizsgázó megtalálhatja. Sőt, meg sem jelölték a helyet. Jó, nekem ezzel nem volt gond, mert egy pont nem oda vonatkozó almappában megtaláltam,és leszedtem. De ha valakinek nem jut eszébe, hogy megnézze az egy évvel ezelőtti felvételis  infókat, akkor honnan szerzi be??? De nem tanultam meg, hogy is tettem volna államvizsga előtt 100+ oldalt bemagolni...

De itt még nincs vége a problémáknak. Már március közepén elküldtem a kreditelismertetési díjat + a kérvényt. A mai napig nincsen eredmény. ( A SZIE 2 hét alatt visszaküldte az eredményt. Igen, így is lehet, jól is lehet csinálni.) Május 20-ig volt a határidő, én pár nappal előtte hívtam fel őket,hogy mégis elég-e a kreditem,de képtelenek voltak megmondani. Majd postán küldik. Aha. De tényleg jó lenne, ha küldenék, mert ha nem, akkor hogy  a halálba töltöm fel a felvi.hu-ra? Hmm? Tisztelt illetékesek, húzzátok le magatokat WC-n. De tényleg.

Mert mi van, ha nem lesz elég a kreditem? ( December tájékán 2 másik szaktársamnak azt mondták,hogy nem elég a mi alapszakunk kreditje, nekem meg azt,hogy igen...)

Akkor tök feleslegesen megyek el szóbelire és, vettem részt az írásbelin. Ami mellesleg egyenként 4000 Ft eljárási díjat számlál, és a krediteljárási díj közel  6000 FT. És ennyi lóvét kidobatnak az ablakon 2 borítékért, és egy A3-as lapért. Aztán lehet,hogy nem is indul a szak, hiszen az egész országból kb. 25 fő jelentkezett- ami a többi szakhoz képest kísértetiesen alacsony-, és ebből csupán 6 fő tudott eljönni az írásbeli vizsgára. ( Na vajon miért?) 15 főtől indul a képzés,de arról természetesen nem hajlandóak információt adni,hiába keresem fel őket e-mailben vagy telefonon, hogy az adott mesterszak intézményen belüli alapképzéséről hányan kerülnek át automatikusan. Akkor talán még érezném, hogy érdemes  küzdeni. JA és persze nem közölték az írásbeli eredményeit se. Illene. Azt hiszem ezeket a gondolatokat meg fogom említeni az Oktatási Hivatalnak egy szépen formázott, csodálatos kifejezésekkel teletűzdelt levélkében.


Szóval egy szakdogaírás, két államvizsga ,és az arra való tömény és szakadatlan tanulás után még azzal is számolnom kell, hogy belekényszerítem az agyamba azt a rohadt szóbeli tananyagot, kidobok egy csomó pénzt, és talán egészen feleslegesen. Nem nagyon fog ez menni, beleveszik a remény az információhiány okozta zűrbe. Már nagyon unom, hogy nem képesek rendesen csinálni a dolgukat.  Mintha nem akarnák, hogy induljon a szak. És így ne legyek ideges. Nagyon bosszant az egész.

Május harmincegy van, és mindenki sportol. Sőt az okosak már korábban elkezdték, és olyan fittek, hogy én csak döcögnék utánuk. Na majd államvizsga után sportolok én is! Kell az a lelkemnek és a test épségének. Talán most már kezd elmúlni az izomgyulladásom. Már szerencsére nem úgy megyek, mint egy csípőficamos.Szeretném már én is egy kicsit aktivizálni magam,de most egyelőre tudatos kényszerpihenő az izomzatnak, és erős torna az elmének!

Új kedvenc államvizsgás finn dalom

Juju -Hullu:D
Annyira vidám és "leszarok mindent magasról" hangulata van! Nagyon tetszős.:))

A csodálatos finnek

Most ezt a dalt tanulgatom énekelni.Persze finnül. Gyönyörű hangú énekeseket hoztak össze, a kedvencem, meglepő módon közülük egy női hang: Johanna Kurkela-é.
Azért alkották meg ezt a dalt- többek közt Eero Heinonen és Tuomas Holopainen közreműködésével-, mert egy új gyermekkórház megépítésére gyűjtenek vele. Nagy fába vágták a fejszéjüket, de annál nemesebb a gondolat. Remélem sikerül, és egyszer majd láthatom is az eredményét szép finnhonban.:))

Lohtu

Leijailen sun luoksesi mun omani, kulkijani.
Suklaapuodille opastan ja pahan sulta piilotan.
Miten tiedät musta kaiken, vaikka katsot mua ensi kertaa?

Yksi pieni elämä, suuri valo sisällä.
Katson hiljaa nukkuvaa, katson lohdun kantajaa.
Pidän aina lähellä, kuljen matkan vierellä,
sillä saattajani on vastasyntynyt.

Kun multaan vanhan erämaan, ajattoman, lohduttavan.
Palaan kerran uudestaan, älä jää mua suremaan.
Vihdoin tiedän susta kaiken, enkä pelkää päästää irti.

Yksi pieni elämä, suuri valo sisällä.
Katson hiljaa nukkuvaa, katson lohdun kantajaa.
Pidän aina lähellä, kuljen matkan vierellä,
sillä saattajani on vastasyntynyt.

Yksi pieni elämä, suuri valo sisällä.
Katson hiljaa nukkuvaa, katson lohdun kantajaa.
Pidän aina lähellä, kuljen matkan vierellä,
sillä saattajani on vastasyntynyt.

Yksi pieni elämä, tähtipölyn kudelma.
Vaikka tuhannesti kaadut, ei sua voi haavoittaa.

Yksi pieni elämä, suuri valo sisällä.
Katson hiljaa nukkuvaa, katson lohdun kantajaa.
Pidän aina lähellä, kuljen matkan vierellä,
sillä saattajani on vastasyntynyt.

Yksi pieni elämä, suuri valo sisällä.
Katson hiljaa nukkuvaa, katson lohdun kantajaa.
Sylissä ja sisällä, pidän aina lähellä,
sillä saattajani on vastasyntynyt.

Silloin kun lohdunkantajaa kaivataan,
astutaan esiin valmiina antamaan
aina vaan, pyyteettömästi. Vierellä kuljetaan.
Pahan portit mielellään suljetaan.
Ei kukaan pärjää yksin täällä,
ei kukaan haluu yksin jäädä.
Siks seistään ryhdikkäänä selkä vasten selkää,
toistemme puolella, ei enää tartte pelkää.

Üresnek és csalódottnak érzem magam,amikor arra gondolok, hogy amit kértem, nem kaptam meg. Barátságot, szerelmet, lehetőséget, bármit. Engem soha nem az anyagiak hajtottak. A társadalom szerves részének lenni, visszajelzéseket kapni, érezni,hogy igénylik a jelenlétem...ez a lelki táplálék, vagy minek is nevezzem a legfontosabb nekem, és ezek hiánya miatt van néha lelkemben űr. Persze nem mindennap jut eszembe, mert mélyre elnyomom magamban, és igyekszem a jelennel foglalkozni. Mégis, ha meglátok egy olyan képet, eszembe jut egy olyan ember neve, vagy látom, hogy másnak sikerült az,amit én akartam elérni, akkor úgy gondolom, hogy talán járt volna, talán megérdemeltem volna, de mégsem értem el...

...éééés KÉSZ!

Tehát összegezzük az elmúlt három hét történéseit. Az utóbbi három napban nem aludtam összesen 10 órát, május elsején elérkezett a mélypont, amikor már totál reménytelennek éreztem a dolgot, és kiakadtam. Az szakdolgozatírás járulékos tünetei az én esetemben erős csípőfájdalom, egy állkapocsgyulladás és egy mai napig tartó nyaki és hát izomgörcs volt. Idén nem vettem részt édesapám születésnapján, húsvétom se volt, a családot és Jankát kb. három hete nem láttam, a  napot is alig, DE MEGVAN! Összeraktam, beköttettem, szép, már csak az kell,hogy tetsszen is a bírálóknak. Sok munkám volt benne, de persze nem érzem így sem jónak. Na mindegy.

Amikor írom ezt a ......

Vért izzadva összeraktam a szakdolgozat 3/4 részét, de még annyi mindent kell beleírni. És az sem tetszik,ami benne van eddig.Tegnap, vagyis ma hajnali 4-ig űztem az 'felesleges tudományos kacatok gyártásának' iparát.  De nem olyan, mint amilyet akartam. Kb. a fent linkelt dal tartalmával megegyező a dolgozat lényege, avagy  "(...)ez a doga semmiről se szól,nesze hát itt van, fog meg jól(...)"

Csak fogadják el, csak hadd legyen egy sikeres védés,+ gyomorgörcs nélküli viszonylag kellemes és megfelelő államvizsgázás...és végre hadd essek túl rajta. Nincsenek nagy igényeim.:D

Ének az esőben

Egy kiadós Turbo koncert után, esőben, hajnali fél 1-kor musicaleket dúdolva és az esernyőt vidáman pörgetve hazaslattyogtam. A koncert utolsó fél órájában már nem bírtam állni, hosszú volt a nap és fárasztó, de megérte. :) A közönség is megérte a pénzét, negyedóránként volt valami fura tevékenység itt- ott a köreikben, amin józan ember csak nevetni tud.:D

"The early bird gets the worm" and goes to a gig of HIM

Július 24-ét piros betűkkel fogom a naplómba bejegyezni. Tegnap tudomásomra jutott, hogy a Parkban fel fog lépni a HIM, azaz magasságos Ville Valo is eljön dörmögtetni a mi fülünkbe csodálatos hangját. Ma délelőtt még hezitáltam, hogy menjek-e, közben 3 emberrel lebeszéltem, hogy ott kell lenni. De elfogytak egy nap alatt az Early bird jegyek (500db). Gondolkoztam azon, vajon 6000-ért megéri elmenni? Hiszen annyira nem imádom őket, mint a Rasmust, és nem is voltak kamaszkorom meghatározó ikonjai. Végül rájöttem, hogy mennem kell, mert finnek, és meg akarom tapasztalni Ville színpadi jelenlétét és kisugárzását, és jelenleg nincs is tervben másik olyan koncert, amire szívesebben mennék. Elmentem egy jegyirodába, ahol azt mondták,csak 6000-ért vannak jegyek, de nem tudtam venni, mert fél órás technikai szünetet tartottak. Végül se kedvem, se időm nem volt visszamenni, és lám, a Parkosok kiírták, hogy még lehet 100 jegyet kapni 4000-ért. És szereztem, és nem bántam meg. Ez az ár kedvezőbb. Más finn bandák esetében sem olcsóbb a jegy. Szóval ha minden jól megy, ott leszek, vagyis ott leszünk egy kis csapattal.

A másik koncert, ami felkeltette az érdeklődésem, az a THE HOFF, ami augusztusban lesz. David Hasselhoff lesz a házigazda, és olyan 80-as 90-es években menő előadókat hoznak le, mint a Vengaboys, Rick Astley,stb. Ez az egész egy hatalmas nagy poén,ultragáz, nagy buli, és ezért boldogan részt vennék benne.:D
( KITT IS OTT LESZ!)

Cunami

Éppen írom a szakdolim a véghajrában, és találtam egy remek szemléltető animációt a 2004-es Indonéziai szökőárról. Ha érdekel, klikk:  A szökőár.:))

Amúgy sosem értékeltem annyira a húsvéti sonkát,mint most. Nem tudtam hazamenni húsvétra, de ma feljött apu Pestre és anyu küldött nekem SONKÁT, pedig azt hittem, idén kimarad ez az élmény.  Tartson örökké. :D

Nagy nap a mai!

Az én kis világomban világnap, hiszen az örökkön szeretett The Rasmus tollas és fantasztikus énekese ma ünnepli 35. születésnapját. Hyvää syntymäpäivää Lauri Johannes Ylönen!:)

where this music is, there is my home

Érdekes...

Érdekes, hogy az a férfi, akinek a lelke bugyrait kívülről-belülről ismerem, ki tudom következtetni a gondolatait, a tetteit, a válaszait, a fájdalmát, bánatát, örömét, és akitől közel másfél évig olyan szinten darabokra tört a szívem, hogy semmit sem éreztem tőle, a világ csak elsuhant mellettem, ő most éppen arról mesélt, hogy a jelenlegi nőjét hamarosan kirakja,de megtalálta a lelkitársát egy szintén 23 éves lány személyében (a srác jóval idősebb),és ha összejönnek, feleségül veszi. Érdekes, talán ő sosem érezte, hogy mennyit ártott nekem? Nem érdekes, buta. Sőt azt sem tudja, hogy sosem tudom elnézni neki azt, amit velem művelt. Igazából olyan,hogy tökéletes férfi vagy tökéletes nő nincsen. Mindenki illúzióba ringatja magát, aztán huppan és csalódik. A párkapcsolati ügyekhez nagyon negatívan állok hozzá, elismerem. De okom is van rá. Így hát én sosem adom oda többé a szívemet senkinek annyira,úgy, mint ahogy neki adtam.

Néha nem szabad megállni

No, az életpontjaimhoz egy mai esemény jócskán hozzátett párat. Jó néhány hónapja folyton fáj a csípőm, elmentem a kórházba, azt mondták menjek gerinctornára, mert ez a gerincferdülésből ered,és ez egy egyszerű derékfájás. Majdnem kiröhögtem a dokit, a jó édes faékje, na az az egyszerű, gondoltam. Úgy éreztem, hogy ez a diagnózis nem megfelelő, nem megoldás. Végül a távolság csökkentése és a költséghatékonyság miatt is úgy döntöttem, hogy Pestre helyezem át a probléma megoldásának helyszínét. Sopronban egy alkalommal mentem el gerinctornára, onnan úgy jöttem haza, hogy erősebb volt a fájdalom, mint előtte. Megint megszólalt bennem a vészharang, hogy ez így nem lesz jó. Így hát kértem egy pesti kórházba orthopédiára beutalót. A háziorvosnál természetesen nem tudtam elmondani, hogy "megérzéseim szerint" nem vizsgáltak meg rendesen, mert a tudomány az ilyenekre nem hagyatkozhat, inkább rávezettem a dokit a beutaló megírására.

Beutaló, bejelentkezés a rendelésre megvolt. Aztán ma elmentem a pesti rendelésre, és úgy voltam vele, hogy az se baj, ha a soproni doktornak igaza volt, nekem ide el kell jönnöm. És jól tettem, hogy nem hagytam annyiban. Egy teljesen új diagnózist állított fel az orvos, aminek köze nincs a gerincferdüléshez. Továbbá ugyanazzal a panasszal teljesen más vizsgálatot végeztek el rajtam, mint Sopronban. Bevallom, most nagy kő zuhant le a szívemről, kicsit megnyugodtam, mert végre kielégítő választ kaptam a kérdésemre.
Érdekes helyzet áll fenn: a mai,és általam elfogadott eredmény szerint pihentetni kell az izmokat,és csökkenteni a gyulladást bizonyos gyógyszerekkel. A korábbi vizsgálat szerint pedig rendszeres gerinctorna kellett volna, ami így utólag áttekintve az ügy alakulását, még ronthatott volna az egészségemen. Ennek örömére beteszek egy üveg vizet a fagyasztóba, hogy holnaptól jegelhessem 3 hónapja gyulladásban leledző izmaim.

Bánatűző

Sosem gondoltam, hogy egy Charlie dal fog felvidítani egy ilyen szokatlanul szürke esős napon.


A holnap már nem lesz szomorú


Nézd, előkerült egy másik kép,

Amiről azt hittem, elveszett rég.

Egy teraszon ülsz, megy le a nap és készül az eső.

A háttérben a tenger és a zsúfolt kikötő.

Az utcákon éjjel mindig zene szólt.

Majd megnézzük egyszer, így van-e még.

Hogy mit mond a doktor, ne hallgasd. Butaság.

Meggyógyulsz, tudom. Vigyázok rád.




És táncolsz, ahogy régen.

És nézik, ki ez a lány.

Olyan szép, hogy biztosan álmodunk már.

S ha a vándor az égben

Mégse túl szigorú,

A holnap már nem lesz szomorú.




Nincs semmi baj. Éveken át

Annyi minden féle volt már a világ.

Okosabb vagy, úgy hiszem, mint hogy többé ne remélj.

Meggyógyulsz, tudom. Soha ne félj.




És táncolsz, ahogy régen.

És nézik, ki ez a lány.

Olyan szép, hogy biztosan álmodunk már.

S ha a vándor az égben

Mégse túl szigorú,

A holnap már nem lesz szomorú.

A holnap már nem lesz szomorú.

A Vazul meg a vére

NA. Most már végképp nem tudom szó nélkül hagyni a Vazul Vérét, azt a rockoperát, ami éppen most, 2014-ben az orrunk előtt születik meg. Egy kis vérfrissítés a magyar rocknak. Hurrááá! Öröm és tapsvihar! Kellett ez már nekünk.

Rettentően jók a srácok egytől egyig, bár fele csapatot nem ismerem (én áruló finnmániás!), de a legtöbbjük hangja elnyerte a tetszésemet. Természetesen volt egy hang, amit még süketen is felismernék.;):D

Gondolom nem kell mondani, hogy 2:39-től kezdődik, és onnantól én totális extázisba kerülök. Na jó,be kell vallanom valamit: a "Zsírosdeszka" másik fele, avagy Jósa úr hangja sem hagyja a lelkem lágy tavaszi árvalányhajas mezőn pilledni.
Mondjátok fiúk, miért segítetek rá még egy lapáttal az elfogultságomra?:D

Nagyon várom már a darabot, és a bemutatót remélhetőleg  már diplomás mérnök(nő!)ként fogom megtekinteni.

(Amúgy meg, ha Pótbátyó tán ezt olvassa: sok sikert a "győri feltámadáshoz"!;)

Költészet és egy kutya

Nagyon izgatott vagyok! No, persze nem csak a fél bögre tömény kávétól, amit az előbb hajtottam le, és aminek alkoholba fojtott rovartetem szaga van, hanem attól, hogy párom családja biztonsági okok miatt kutyát fog tartani. Ugye eddig csak a két lökött macska volt ott, akikkel csak magamat megerőltetve tudtam mit kezdeni... Véégre valami nekem való állatka is lesz náluk, annyira várom! Ha minden jól megy, jövő héten már megismerhetem az ebecskét. Természetesen Janka a Number 1, ő legszebb, a legjobb, a legokosabb számomra a világ összes kutyái közül. De attól még szerethetem a többit. :)
Aminek még örülök, hogy kézenfekvő volt nekik, hogy keverék kutyát hoznak és állatmenhelyről. A hányattatott sorsú blökik a szívügyem.
Az ismeretségi körömben sok olyan példát látok, hogy az emberek a fajtatiszta kutyát, macskát részesítik előnyben. Azt nem tudom megérteni,  hogy hol éri meg mondjuk várni, hogy egy kiválasztott szülőpártól megkapjuk a kölyköt. Annyi szép, okos állat van az állatmenhelyen, sokkal jobb tulajdonságokkal rendelkeznek, mint fajtatiszta társaik, de azért az ember  vár az állatra több hónapot, és még fizet is érte. Aztán úgy tekint rá a többi kis " korcs" között, mint valami királyra. Legszívesebben az ilyen embereknek elmondanám behatóan a véleményem, csak tudom, hogy nem érdekli őket. XD:D
Mostanában jobban beleástam magam az állatmenhelyek világába, és azt látom, néha teljesen logikátlanul cselekednek az emberek. Az a kedvencem, amikor linkelnek egy fotót egy 20m-re lévő macskáról, és azt írják, hogy ma látták szegényt egyedül kóborolni, valaki fogja be. Erről az a véleményem, hogy a macska 10 percen belül ott se lesz, tehát az információ értéktelen. A másik meg az, hogy macskát állatmenhelyre csak akkor kéne bevinni, ha beteg/ túlságosan emberhez szokott/ önmagát ellátni képtelen. De nem összekaparni mindegyiket akit az utcán látunk... az se normális, hogy az emberek nem ivartalanítják az állataikat. Na mindegy...


A költészet napjáról meg annyit, hogy jó, hogy van. Valaki rakjon ki random verseket hirdetőoszlopokra. Én nem merek, de élvezném.

Asszem' jó nekem

Jó bizony, három napot Áronommal töltöttem kettesben, és nagyon jó volt vele lenni. Mondjuk a hülye kis macsekok nyávogása miatt a hajnali kelés kb. olyan volt, mintha újszülött gyerekre vigyáztunk volna, és konstatáltam, hogy ezt nem bírnám hosszútávon. Közben olyan is volt, hogy kellemesen aludtunk volna, amikor sutty, egy macska repült át a fejem fölött. Nem tudtam megijedjek-e vagy nevessek...

Egyik reggel arra ébredtem,hogy ott gőzölög a tea az ágy mellett, jól esett a gondoskodás.:) Vacsira pedig édes párom fantasztikus salátát talált ki. Annyira innovatív!:D Egyébként eddig ha volt egy emberi kapcsolatom valakivel, általában én voltam a megoldó fél, igyekeztem erős lenni, vagy erősebb, mint a gondjaitól el nem igazodó fél. Nem lehettem gyenge, és nem is akartam az lenni, nem jó érzés!:D Meg én vagyok olyan önfejű, hogy nem hagyatkozom más tanácsára. Egyik fülemen be, a másikon ki. Nagyon nagy hatással kell lennie rám az illetőnek, akinek a szavait mérvadónak veszem. Például Szente Vajknak, Lauri Ylönennek is hívhatják az illetőt, akkor hallgatnék rá. Egyébként Schrotira is hallgatok, mert szerintem van annyi esze, és van akkora realitás érzéke, hogy az ő véleménye értékessé váljon számomra. Akkora realitás érzékem mondjuk nekem is van, hogy kiszűrjem, ha valaki kamuzik. Na mindegy.

Visszatérve a gondolatmenetemre: a mai nap nagyon érdekesen zajlott, ugyanis a nagybátyám felhívott telefonon bocsánatot kérni, aki a gyökér, agymosott, hithű narancs politikai nézetei és a fiatal, kicsit nyitottabb szemléletem miatt ostoba liberális semminek nevezett, akinek szerinte nincs joga véleményt alkotni.
Természetesen én ezt komoly sérelemnek veszem, és nem is számítottam erre. Nem szégyellem, bőgve rohantam ki a mosdóba, majd a hazautam is,és az egész délutánom könnyekben ázva folytatódott. Tudtam, hogy ezt az alázást nem érdemlem meg. Vitánkban jó érveket hoztam fel, és ha ő nem lenne ilyen elvakult, észrevenné, hogy igazságos szituációban az én véleményem lenne a valósághoz legközelebb álló. Sajnálom őt, hogy ennyire átmosták az agyát, hogy az észérvek helyett a személy sértegetésével igyekszik felülkerekedni a másikon.

Tehát ma felhívott, azt mondta, hogy ő nagyon sajnálja, amit mondott, nem úgy gondolta, nem akart megbántani. Oké, én majdnem elbőgtem magam. De helyette komoran és szűkszavúan  válaszolgattam kétértelmű dolgokat. Ezt így nem lehet semmisé tenni. Gondolkodott volna akkor, hogy az unokahúgával hogyan beszél... azt mondtam, talán megbocsátok. És azért sírtam, miután letettem a telefont, mert nem tudom feldolgozni ezt. Ha egy idegen az arcomba mondja, hogy gyökér vagyok, oké, nem érdekel. De ha egy rokon, akiben bíztál eddig... ja és persze irigységből a páromat is sértegette.

Na mindegy, felmentem a fürdőbe, és újra sírtam. Bárcsak hozzám se szólt volna...
aztán lejöttem,és Áronomhoz bújtam. És most jön a lényeg: ezt nélküle nem bírnám ki, vele erősebbnek érzem magam. Nem mondtam semmit neki, de így is éreztem,hogy mögöttem áll, és ez fantasztikus érzés. :)
 

Választások

Holnap eldől országunk sorsa újabb 4 évre. Kialakítottam azt az egyéni listát, ami nekem tökéletesen megfelel, és mindegyikük felőlem akár még koalícióra is léphet a másikkal.
Tehát a következő személyek egyikére szavazok:

E hosszú hajú férfiúra,

vagy e tollas északi manóra,

vagy a folyton vigyorgó úrra,

vagy erre a táncoló száraz békára,

vagy JANKÁRA!

Te kire szavaznál?:D

A 4-es metró és a szürke sok-sok árnyalata

Pénteken mi is végigjártuk a metrót egy kis csapattal.Rövidített túrát tettünk kényelmi okokból és időhiányból kifolyólag,ami a Rákóczi tértől a Bikás parkig tartott.

Nagyon érdekes volt az út, a föld mélye felé haladva az óriási betontömegben úgy éreztem magam, mintha valami múzeumban lennék. Hűvös volt, minden fényes, irreálisan sok szabad tér és szédítő mélység várt ránk a Rákóczi tér alatt.

A felszínen is elidőztünk egy kicsit, engem nem igazán győzött meg. Unalmas szürke és túl szögletes.  Nem értem, hogy miért kell erőltetni ezt a látszóbeton megoldást. Már ha nevezhetjük megoldásnak.

Tulajdonképpen olyan, mintha nem lenne befejezve az építmény. Az oké, hogy a terveken jól néz ki, de sajnos a valóság a mérnökök elképzeléseit a legtöbbször nem a megálmodott módon adja vissza.
Felmerül bennem a kérdés:  miért nem kértek meg mondjuk pár művészt, hogy díszítsék azt a sok sima, nagy felületet néhány szép, vagy legalább elgondolkodtató művészeti alkotással? De akár porcelán békák is lehetnének ott, csak ne lenne üres...

Mondjuk nagy esély van arra, hogy a graffitisek birtokukba veszik a felületeket és tele lesz keveseket érintő, laikusnak akár megfejthetetlen, önkifejezést elősegítő alkotásokkal.

A Rákóczi téri metróegyébként ijesztően mélyen van, és mindemellett fantasztikus látványt nyújt. Sajnos az ott készített képeim nem sikerültek, így nem illusztrálom.

A Kálvin téri megálló stílusa szimpatikus volt. Egy repülőtéri terminálra emlékeztetett, és ennek a megállónak talán jól is állt a szürkeség.

Ami jobban érdekelt, az a Fővám tér volt. Kíváncsian ámultam, hogy milyen megállót élvezhetnek a Corvinusosok (és talán majd szeptembertől én is) nap mint nap. Monumentális, modern és nagyszerű. Továbbgondoltam a betongerendák funkcióját: elképzeltem, milyen érdekes lenne rajtuk divatbemutatókat tartani!

A Szent Gellért téren hasonló betongerendákat, és rozsdaszínű burkolatot láthattunk, mint a Fővámon, de a metrókocsiból kilépve engem sokkolt a látvány. A falakat tarkabarka mozaik díszítette. Nem tetszett, bár meg kell jegyeznem, élőben elviselhetőbb a látvány, mint képen. A mozaikos díszítés sosem tetszett, bárhol is láttam ilyet a fővárosban. A 60-as, 70-es évek képi világát idézi számomra, tehát véleményem szerint ez idejétmúlt, és ezen megálló színösszeállítása hosszú távon még nyomasztó is lehet.

Ellenben a felszínt nagyon szépen megépítették. A metrólejáró stílusa alkalmazkodik a már ott lévő épületekhez, nem lóg ki, nem állít éles ellentétet új és régi között. Szakszerűen kifejezve: illeszkedik a tájba. Az más kérdés, hogy mekkora környezeti kárt okozott ezen megálló megépítése. Erre most nem térnék ki.




Tovább utaztunk egy törzshelyemre, a Móricz Zsigmond körtérre. Ugyebár,mint azt korábban is említettem, azért halasztottam a szakdolgozatom, hogy a 4-essel ide utazva vehessem át. :D

Boldoggá tett, hogy végre vidám és viszonylag sok színt alkalmaztak. Mondjuk a motívumon nem gondolkodtak túl sokat, csak színes téglalapokat pakoltak egymás fölé, mégis felüdülés volt a látvány a sok szürkeség és egyhangúság után. Talán a Kertészeti Egyetem közelsége és korábbi közszemlére tett munkái miatt titokban abban reménykedtem, hogy a természetre, a növényekre is találhatunk utalást a megálló dizájnjában.

A rendkívül közeli Újbudát is bevettük. Letisztult,modern, egyszerű stílus. Nekem nagyon tetszett. Nekem a bevásárlóközpontok hangulatát idézte a megálló.

Végül elérkeztünk a Bikás parkba,amit holnap folytatok....:D:D:D:D

Az a helyzet,hogy....

https://www.youtube.com/watch?v=uFgYyJ6Pqg0



Sosem voltam egészség-, vagy sportmániás, de mindig mozogtam valamit, ami rövid idő után kellemes volt, és nem is igazán akartam egy-egy magolós vizsgaidőszakkal megszakítani. De akkor néha lemond pár dologról az ember. Hagyjuk is az okokat. Mesélek tovább. Legutoljára intenzívebb és rendszeres mozgást 2012 végéig végeztem, aztán jött a tavasz, a nyár, a szakmai gyakorlat napi 8 órában, vidéken. A kutyával persze futottam, kerékpároztam is eleget, nem is volt probléma. Aztán szeptembertől megint bevonultam, az egyetemi és a városi lét kombója újra leragasztott kicsiny székembe.

Talán októberben volt az első eset,hogy a jobb csípőm kicsit fájt egy-két alkalommal, ez így ment egészen februárig. Nem vagyok hipochonder,nem is mentem el dokihoz. Az ilyen dolgok mindig el szoktak múlni,mert egészséges vagyok, semmi problémám nincs, gondoltam.

Februárban egyre jobban és hosszabban,majd állandóan fájt, a csípőmből kisugárzó folyamatos,de még enyhe fájdalom miatt már nem éreztem olyan jól magam. Aztán úgy gondoltam,hogy mivel volt időm, elmegyek a dokihoz rákérdezni,ez vajh' mi lehet.

 Háziorvosom nem tudott hozzászólni, gyanakodtunk sérvre, ütődésre,megerőltetésre.Végül úgy döntött, elküld gerincröntgenre, amiből csak annyi derült ki, hogy gerincferdülésem van, bár ezt eddig is tudtam. Azt mondta az orvos, hogy ráadásul csavart gerincferdülés, amit a mai napig nem tudok pontosan definiálni. Mindegy is, kértem időpontot az ortopédiára. Nem paráztam rá egyébként semmire, úgy mentem oda, hogy úgyse itt fog kiderülni, mi a bajom, és még mindig hittem benne,hogy elmúlik.

Egyébként a gerincröntgen óta egyre jobban fájt, és folyamatosan. Olykor éreztem, hogy éles fájdalom nyilall a gerincembe úgy,hogy mozdulni se bírtam, és járni se, elég bicebóca módon húztam a lábam. Többször elbénította a fájdalom az egész combomat, esténként az ágyamban mozdulatlanul feküdtem, mert minden rezzenésre őrülten fájt. Volt olyan is,hogy a 2 és fél órás vonatút után nem bírtam hajlítani a jobb lábam. Ja és persze futni sem tudok.

Az ortopédiai vizsgálat alatt,ami márciusban történt, egyszer sem fájt semmim, nem nyilallt a gerincembe nyomás hatására fájdalom, még az ülőidegeknél sem. A doki azt mondta, hogy ez egy egyszerű derékfájdalom (kac-kac, ez már sérti a fájdalom manókat!!!), majd megmutatta a gerincröntgenem, és elmagyarázta, hogy bizonyos 2 csigolyám közt a rés szűkebb, mint a normális méret, és a porcot olyan helyzetbe kényszeríti, ami valamilyen ideget nyomhat, és ezért fájok. De ő is csak találgatott. Plusz a rengeteg ülés, tettem hozzá a diagnózishoz, mert az volt az alaphelyzetem, hogy jobb lábamat átvetve ültem, néha órákon át a gép előtt. Hogy miért? Mert kellett, és mert a fene se gondolta volna,hogy ez lesz a következménye.

Beutalt gerinctornára, de én úgy sejtem,hogy ez a magyarázat nem teljes,valami még van,amit sürgősen ki kell deríteni. Most úgy érzem magam, mint egy hadirokkant, a járásom olyan, mint egy 60 éves protzésises cipőficamosé, ha sokat ülök, az baj, 1-2 óra után már nem bírom, hiába nyújtózkodom, vagy mozgok a széken,ahogy a gyógytornász ajánlotta. A sok sétát sem bírom ( egy óra a limitem kb.), és ha mindez összejön, csak akkor nem érzem,hogy fáj,ha alszom.

Nem panaszáradatot szeretnék indítani, mert tisztában vagyok, hogy mindez az én hibám. Nem figyeltem magamra és most szívok,mint a torkosborz. Csak tudnám a valódi megoldást...én bármit megtennék, hogy ez elmúljon,és újra tudjak rendesen járni,ülni, futni.

Történelmi esemény és egyébségek

Nahát,szenzáció,szenzációóóóóóó!
 Pénteken,azaz  2014.03.28-án átadják a 4-es metrót! Tudtam,hogy Vele mehetek átvenni a diplomámat! Hisz ezért halasztottam el fél évvel!:D (Persze,hogy nem.) Tehát pénteken felkerekedünk, és jól megnézzük és lefotózzuk az állomásokat,míg tiszták.

Van körte teám. Imádom. Nem túl bizalomgerjesztő a színe negyed óra ázás után,de én most biztos, hogy nem fogok kimenni a konyhába kihalászni a filtert.

A felső sorok után rájöttem,hogy igenis lehet a semmiről beszélni. Mert ugyan Minka szétázott körtetája ki a fenét érdekel? 

Azt kéne leírnom,ami valóban foglalkoztat,csakhogy annak már a gondolata is bűn.
Például az,hogy legszívesebben megíratnám pénzért a szakdolgozatom mással,mert felesleges marhaság ez. Meg már akkor le is vizsgázhatna helyettem,én meg elmennék dolgozni.

Gyerekkori legjobb barátnőm kapott melót masszőrként Ausztriában.Tehát önellátó és önálló lesz. Jó messze tőlünk, szóval utolsó mentsváram is eltűnik. Lakótárs is talált munkát,ami nehéz, de remekül helyt áll és tapasztal,és napról napra több lesz tőle. Azt is hozzá kell tenni,hogy kényszerből teszik mindezt. Talán nincsenek is felkészülve erre.

Szerettem volna levelező szakra jelentkezni mesterképzésre, hogy dolgozhassak mellette, mert már úgy érzem, ez az a kor,amikor neki kell állni ténylegesen cselekedni. De sajnos többen is lebeszéltek róla. Hülye vagyok,mert hagyom magam. Otthon a fejemhez vágták,hogy képeznem kéne magam. Kitaláltam,hogy elvégzem a kutyakozmetikusi OKJ-t,ami eléggé keresett szakma, majd suli mellett kialakítok egy kis vállalkozást. Jött a reakció minden felől: Ááááá dehát azt nekem nem kéne csinálnom, mert milyen alja munka,meg gáz és mocskos,rühes állatokat suvickolok ki, meg plázacicák buta óhajait kellene megvalósítanom. Oké, ez is benne van,és alapban én is elítélem az allűröket, de ha mondjuk egészségügyi gondok miatt fordulnak hozzám a kutyával, máris értékesebb munkát végeznék.Azt hozzá kell tennem,hogy engem a kutyák szeretete motiválna e szakma kitanulásában. De pont azok nem támogatnak egy olyan második szakma megszerzésében, ami piacképes,nem úgy mint a nemlétező környezetgazdálkodási agrármérnök, akiknek számít a véleménye.

Ámen

Merengés egy városi életképen

Nyugati aluljáró,életkép:

    Két ember áll középen. Egy magas, 40-50 körüli,kicsit szakadt férfi, és egy alacsony,hasonló korú kövérkésebb,kissé ápolatlan nő. Kopott sötétbarna bőrkabátja és zsebre vágott keze már-már tökéletes kockaformát adott tömzsi felsőtestének. Közöttük másfél méter távolság. A férfi közömbös és csendes, a nő pedig rikácsolja, hogy kihívja a tisztiorvost a felette lakóhoz,mert árad a bűz tőle.

A nő nagyon nyugtalan volt. Elhaladtam mellettük,közben persze sok másik nem túl bizalomgerjesztő arcú embert kerülgettem. Volt egy kis elintéznivalóm,majd nagyjából 10 perc múlva ugyanott haladtam el,és a férfi a nővel ugyan olyan pózban és kedélyállapotban ácsorgott. Szóval még nem hívta a tisztiorvost.

Tehát az emberek ha nem a magánytól,akkor egymástól őrülnek meg. Nap mint nap rengeteg bosszúsággal találkozom,amikor kiteszem a lábam az utcára.Persze nem azért van bosszúság,mert én kint vagyok.

Az emberek nem tanultak meg toleránsak lenni, vagy éppen ráuntak, mert valaki kihasználta a  jóindulatukat.
Én sosem tolakodom, ha a sorban előttem 5- nél több ember áll,kivárom türelmesen. Nem szoktam anyázni,ha meglepetésszerűen elsurran mellettem egy bicajos. Persze az én türelmem is véges. Amikor sietek,  és járdaszélességben totyog vagy álldogál a nagy forgalomban néhány ember,azon ki tudok akadni. De akkor se lökök fel senkit.

Ma elmentem egy drogériába, összesen 2-en voltunk vásárlók. Amikor megkaptam a visszajárót, de még az egész összeg nem is volt a kezemben, egy nagy,buldózer szerű bunkó nő nem bírt volna ám 2 mp-t várni, jött,és meglökött,és kiverte a kezemből a pénzt a szumósokat is megszégyenítő karjával. Akár a hurrikán a könnyűszerkezetes házakat, "félresöpört". Nem szóltam,minek szóljak. De rosszul esett. Szóval ilyen emberek vannak.

Az a jó,hogy ezek már nem tudják felborítani a lelki egyensúlyom. Csak kémlelem őket,és elemezgetem az ok-okozatot.

Az életem vége

 Most,mikor gyönyörű Jankámmal játszadoztam,és öntözgettem a növényeimet a kellemesen meleg és lágy tavaszi napsütésben, egy érdekes érzés kapott el.Egy jövőkép alakult ki bennem,miszerint ha megöregszem, együl leszek,de nem magányosan.Életem utolsó időszakát egy domboldali,néhány szobás,üvegverandás kis házikóban képzelem el, hosszan elnyúló udvarán gyümölcsfák és különféle dísznövények emelik az udvar egyszerű pompáját. Színes lesz,zöld és vidám. Lesz egy kutyám is,aki jó társamként mindig a nyomomban jár,és mindig segít majd emlékezni rá, hogy van bennem szeretet és odaadás. Lesz rózsa és szőlőlugasom. Bálványfám és Vitis ripariám nem lesz, de még a Hederát sem fogom tárt karokkal várni.

Tehát az üveges verandám  kb. 15 m2 alapterületű lesz ,3 m belmagassággal. Tele lesz növénnyel és persze néhány kényelmes ülőalkalmatosságot is be fogok szerezni.

DE mivel még nem vagyok öreg,sem szenilis, sem sánta ( az csak majdnem), foglalkozom a jelennel,és azzal,hogy a szakdolimhoz tartozó kérdőívben mit kérdezzek meg az általános iskolásoktól. Hajrá Minka!

sok kis valami

Remélem most csak a normális ember fáradtsága beszél belőlem. Alig van bennem szusz most, írni is csak azért írok,mert talán így megkönnyebbülök. Miről is írjak? Teszem a dolgom, szomorú zenét hallgatok,tervezem a jövőm,és egyben temetem is bizonyos részeit.
Az imént majdnem feladtam egy harcot, néhány szó és félreértés miatt. De a félreértés is leginkább a meg nem értésből fakad. És ha nem értenek meg, nem ismerik meg a te kis gondolkodásmódod legalább egy minimális szinten, akkor sosem fogják fel, mit akarsz üzenni. Nekem ma nem volt kedvem,sem fikarcnyi erőm magyarázni. Elmagyarázni egy szép gondolatot, egy idilli képet, ami megfogant a fejemben, és félreértés miatt ezt a beszédpartnerem egy egyszerű,kissé önző tagadással el is hárította. Ha nem érti,ha a rosszat látja benne,akkor minek magyarázzam. Ez engem elkeserít, de úgy tettem,mintha hidegen hagyna. Szeretném,ha nem kéne szótárt használnunk egymáshoz.

Egyébként egész jó volt az utóbbi pár nap.Kicsit nehézkesen (nekem),de legyűrtünk bátyóval kb. 10-15 km bicajozást. Nekem az nagy cucc, edzetlen vagyok, csoda,hogy bírtam! Ma beszélgettem egy jót Gabiccal. Tök aranyos volt, és fontos témákat veséztünk ki,amiről mással én nem is tudnék beszélni.
Egyik nap pedig tiszteletbeli Pótbátyusommal sikerült váltanom pár vidám szót,és ez úgy 2-ről 88-ra vitte fel az életkedvem.:D Egyébként örülök én mindennek, aranyosak a közelebbi ismerősök is, akik mosolyogva mesélik a velük történteket. Jó,hogy boldogok.:)
Akkor tudok még igazán tiszta szívvel mosolyogni,amikor Janka kutyámmal vagyok. Legújabb mániája mindkét kezem minden négyzetcentijét összenyalogatni ,miközben fogom az egyik mancsát. Olyan szép kis állatka, olyan okos! Azt is szeretem, amikor megérkezem valahonnan, leguggolok, és Janka száguld felém,és belenyomja a kis fejét az ölembe, vagy a kezem alá teszi. Azt kívánom mindenkinek,hogy tapasztalja meg ezt  a kristálytiszta,őszinte szeretetet. Nem tévedek nagyot,ha azt mondom: ilyet sugározni csak az állatok képesek.

Mester Tamás - Szabadítsd fel

Valami megtört bennem idebent.Nem vagyok önmagam, nem tudok nevetni, nem követem a saját álmaim.


Nagyon furcsa, eddig mindig csak a lelkem került padlóra, most már fizikai fájdalmat is érzek. Vagy néha nem érzek egyáltalán semmit.  Hónapok óta fájdalmak gyötörnek,és egyre erősödnek. Mi történik velem? 22 éves vagyok, boldognak kéne lennem, hisz minden megvan hozzá, de valami gátol. És most potyognak a könnyeim,mert fáj, és nem tudom, hogy oldjam meg. Mintha meghalt volna az a lány,aki tavaly nyáron voltam, csak az arc maradt meg belőle, de mosoly, a kedv, az életerő,az kiveszett. De bárcsak tudnám, hogy miért! Akkor tennék ellene.



Gyengít valami, blokkol és elsorvaszt. DE MI EZ? Fázom, forróságot érzek, reszketek, szédülök, összerogyok, fájdalom nyilall belém, és könnyekben ázó arccal várom, hogy vége legyen. De nem akar véget érni, csak egyre hosszabban, többet fáj.

S mosolygó arcok vesznek körül, remélve, hogy én is így úgy ragyogok majd,mint ők. Aztán sápadt arcomat kémlelik aggódó tekintetükkel.
-Mi a baj? -kérdezik.

-Nem tudom- felelem.

Sok nap telik el úgy, hogy nincs erőm semmihez. Magához láncol az ágy, a mozdulat fáj, a szellem pedig nem lát át a vastag ködön, csak sorvad.



Nem ilyen egy boldog ember, nem ilyen az,akit támogat már egy odaadó társ, egy szerető család és néhány jóbarát.És most pedig óriási hibát vétettünk, nem csak én, Ő is. Nem tudom kezelni ezt a feszültséget.
De Ő nagyszerű. Csak én leszek egyre kisebb.