Keresés ebben a blogban

2014. október 15., szerda

Ó te szép, te bárgyú Gödöllő!

Annyira demoitávló ez a hely. A hülye lakástulajnak sikerült negatív élményekkel gazdagítania a Gödöllőről kialakítandó képet bennem. Szar az egész. A szaktársak rendesek. A suli elmegy, egy BSc után már nem érzek akadályt magam előtt. Max csakis saját magam akadályozhatom meg,hogy ezt elvégezzem. Kéne ide egy hangszóró. Éppen Junkiest üvöltetek, miközben valaki bénázik egy spanyol gitárral a társalgóban. Good,good. Kéne beadandót csinálni. Csak a beadandók pont azok, amiket nem jó megcsinálni. A koli büdös és sötét. A szobatárs rendőr akart lenni. Jó, hogy 4 perc alatt odaérek az órára. Nem lehet itt énekelni. Van itt egy eb. Ő a lelkem megmentője ebben a posványban. Na jó, annyira nem olyan rossz, mint a posvány, csak feleannyira. Szóval ő Brúnó, aki mindenkié és senkié. Szeretem, ha a szürke őszi napon meghallom az ablak alatt, hogy ugat egy eb!
Azt is szeretem, hogy random mellém szegődik, és őszinte szeretettel fordulhatok felé. Hiszen ő egy blöki, egy tiszta lélek, hátsószándéka is maximum annyi, hogy adjak egy falatot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése