Most,mikor gyönyörű Jankámmal játszadoztam,és öntözgettem a növényeimet a kellemesen meleg és lágy tavaszi napsütésben, egy érdekes érzés kapott el.Egy jövőkép alakult ki bennem,miszerint ha megöregszem, együl leszek,de nem magányosan.Életem utolsó időszakát egy domboldali,néhány szobás,üvegverandás kis házikóban képzelem el, hosszan elnyúló udvarán gyümölcsfák és különféle dísznövények emelik az udvar egyszerű pompáját. Színes lesz,zöld és vidám. Lesz egy kutyám is,aki jó társamként mindig a nyomomban jár,és mindig segít majd emlékezni rá, hogy van bennem szeretet és odaadás. Lesz rózsa és szőlőlugasom. Bálványfám és Vitis ripariám nem lesz, de még a Hederát sem fogom tárt karokkal várni.
Tehát az üveges verandám kb. 15 m2 alapterületű lesz ,3 m belmagassággal. Tele lesz növénnyel és persze néhány kényelmes ülőalkalmatosságot is be fogok szerezni.
DE mivel még nem vagyok öreg,sem szenilis, sem sánta ( az csak majdnem), foglalkozom a jelennel,és azzal,hogy a szakdolimhoz tartozó kérdőívben mit kérdezzek meg az általános iskolásoktól. Hajrá Minka!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése