Na, lezajlott a diplomaosztó. Annyira nem is volt félelmetes. De amikor ott ültem, akkor is azt hajtogattam magamban, hogy felesleges baromság az egész. Szerencsére annyira nem volt tökéletes az esemény szervezése sem, se a megvalósítás, hogy feszengjek. Sőt, az aranyos, de suta HÖK elnök beszéde felettébb mókás volt, a rektor szószékról elrepülő beszéde is komikussá tette az "ünnepet", és akkor még nem is említettem a Díszterembe véletlenül betámolygó kínai turistákat. Végül kaptunk kesztyűt, el is hozhattuk. Azt hiszem kertészkedni befogom majd. Szép a diploma, legalább annak a desing-ját sikerült eltalálni. Jó volt egy-két szaktársat újra látni, sőt a fotósok közt pedig ott volt a gólyatáboros csoportvezetőm, Zoli, aki amolyan pártfogóm volt akkor, és mindig szeretettel gondolok vissza rá. Ami meglepetés volt számomra, hogy miután lezajlott az esemény, hirtelen ott termett előttem jó barátom, L., és Anyuja, akit nagyon szeretek. Aranyos kis asszony, és szerencsére kölcsönös a szimpátia.
Fejenként 3 vendéget lehetett meghívni, szüleimen kívül ezért párocskámat akartam invitálni, de ő aznap dolgozott, így az édesanyja jött el, aki sokat segített a szakdoli készítésekor. Azért az nem rossz érzés, hogy a saját szüleimen kívül két pótanyám is van, és büszkék rám.:))
A nagy sürgés-forgás és rektori meg dékáni kézfogás után sem érzem ennek az eseménynek a súlyát, sem a diplomám értékét. Nem baj, egyszer majd valamire jó lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése