Két ember áll középen. Egy magas, 40-50 körüli,kicsit szakadt férfi, és egy alacsony,hasonló korú kövérkésebb,kissé ápolatlan nő. Kopott sötétbarna bőrkabátja és zsebre vágott keze már-már tökéletes kockaformát adott tömzsi felsőtestének. Közöttük másfél méter távolság. A férfi közömbös és csendes, a nő pedig rikácsolja, hogy kihívja a tisztiorvost a felette lakóhoz,mert árad a bűz tőle.
A nő nagyon nyugtalan volt. Elhaladtam mellettük,közben persze sok másik nem túl bizalomgerjesztő arcú embert kerülgettem. Volt egy kis elintéznivalóm,majd nagyjából 10 perc múlva ugyanott haladtam el,és a férfi a nővel ugyan olyan pózban és kedélyállapotban ácsorgott. Szóval még nem hívta a tisztiorvost.
Tehát az emberek ha nem a magánytól,akkor egymástól őrülnek meg. Nap mint nap rengeteg bosszúsággal találkozom,amikor kiteszem a lábam az utcára.Persze nem azért van bosszúság,mert én kint vagyok.
Az emberek nem tanultak meg toleránsak lenni, vagy éppen ráuntak, mert valaki kihasználta a jóindulatukat.
Én sosem tolakodom, ha a sorban előttem 5- nél több ember áll,kivárom türelmesen. Nem szoktam anyázni,ha meglepetésszerűen elsurran mellettem egy bicajos. Persze az én türelmem is véges. Amikor sietek, és járdaszélességben totyog vagy álldogál a nagy forgalomban néhány ember,azon ki tudok akadni. De akkor se lökök fel senkit.
Ma elmentem egy drogériába, összesen 2-en voltunk vásárlók. Amikor megkaptam a visszajárót, de még az egész összeg nem is volt a kezemben, egy nagy,buldózer szerű bunkó nő nem bírt volna ám 2 mp-t várni, jött,és meglökött,és kiverte a kezemből a pénzt
Az a jó,hogy ezek már nem tudják felborítani a lelki egyensúlyom. Csak kémlelem őket,és elemezgetem az ok-okozatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése