Uff!

Ezt a szót egy finn regényben olvastam.

     Ma lesz HIM koncert. Szerencsére nem vagyok besózva, de azért vannak elvárásaim. Hogy mondjuk legyen közel olyan jó az előadás, mint a stúdiófelvételeken. A Dream Theater meg tudja csinálni.;) Amúgy sosem voltam óriási HIM rajongó, sőt nem is olyan rég hallgatom. Gimiben volt egy fura srác, aki született költő volt, és részben HIM-es dalszövegekből táplálkozott. Akkor gondoltam, talán jó ez. Aztán megbarátkoztam vele, és van jó pár szám, ami kifejezetten tetszik. Gyakran arra van szükségem, hogy egész nap az ő zenéjüket hallgassam. Lelki táplálékként szolgál.

Aminek nagyon örülök, hogy törvényes keretek között a lehető legolcsóbban megúszom, de annak pedig mégjobban, hogy jönnek fel volt lakótársaim Sopronból, akiket nagyon szeretek, plusz velünk tart az első számú finnmetálos barátném. Nagyon magasak mind a 3-an. :D De nem baj, én megszoktam, hogy nekem csak ennyi cm jutott.

     Tegnap elmentünk Brainsre. Nem az én zenei világom, de nem is kötök bele. Nekem egy kicsit agresszív volt, mellette meg atom jó bulizene annak, aki rá tud hangolódni. Ez nekem annyira nem ment, de ez az én hibám gondolom, mert nem szívtam vagy nem ittam. Máskor sem tenném. Az parasztság volt a közönség részéről, hogy a meghívott vendég, Kállay S. András feltűnésekor egyértelműen kifejezték nemtetszésüket. Oké, hogy András nem a Brainssel legkompatibilisebb előadó, és ennek a közönségnek a Running című dala sem nyerte el a tetszését, de mi a kutya fülének kell megsérteni? Kállay urat a Brains kérte meg, hogy eljöjjön vendégként, a Brains dolgozta fel a dalát, mert valamiért jónak találta, innentől kezdve azt gondolom, hogy simán ki lehetett bírni annak is, aki nem szereti. A kezdetleges fújjolás után azért a lázongók ropták ám a legjobban rá. 

Amúgy én a Running című dalt a jellegtelen jelzővel illetném, tehát nem rossz. Kállayt pedig nem tartom kiemelkedő előadónak, ezért magamtól nem kezdeném el hallgatni őt, de ha pl. rádióban megy a dala, nem váltok csatornát, nem úgy mint Tóth Gabi/Rúzsa Magdi/ Tolvaj Renáta és hasonló számomra hallgathatatlan "előadók" esetében. Kállay S. András, mint ember viszont roppant szimpatikus.

    Problémám egyébként abból fakadt a tegnapi koncert során, hogy sokan annyira illuminált állapotba kerültek, hogy lehetetlen volt elviselni őket. Szemüvegem miatt sajna én nem párézhatok olyan nagyon, mert elrepül....:D Erre volt már példa.:D Vagy betörik, ha úgy alakul a helyzet, de ezt ugye az előttem lévő könyökök nem tudják.

Azt gondolom, hogy a boldogság, a felszabadulás senkit sem jogosít fel arra, hogy egy másik ember hangulatát és élményét elrontsa. Előttem volt egy lány, korombeli, de annyira szétcsapta magát, hogy abszolút nem tudott magáról... sajnos önfeledtségében összevissza csapkodott, dülöngélt, stb. Legszívesebben megtéptem volna, annyira "belemászott az arcomba". Szóval a legrosszabb közönségalany volt. Neki nem számított, hogy ki van vele, mellette, kire dől, szerintem ha elesik és összetiporják, azt sem veszi észre. Végül jött valami pasi, és le is csapott rá. Könnyű préda. Hát így járt a leányzó. Sokan rinyálnak, hogy a szórakozóhelyek Pesten milyen veszélyesek. Valóban így van. Azt nem bírálom, aki önhibáján kívül kerül veszélybe, pl. bogyót dobnak a piájába, stb. De aki direkt ringlispíllé issza magát, az viselje a következményeit. Pont.

Nagyon gonosz ember leszek, úgy érzem, vagy legalább intoleráns. Sajna egyre kevésbé tudom elviselni a koncerteken fellelhető anomáliákat. Vagy innom kéne? :D  Adja az ég, hogy a mai jól teljen el, és utána megígérem, csak színházba fogok eljárni. Ott is vannak érdekes dolgok, de azért sokkal konszolidáltabban mutatkoznak meg.