Kezdek bekattanni. Minden a káromra van, a koli, a szobatárs, Gödöllő, a tehetetlenség, ez nagy szürke posvány. Ez, amikor nem tehetek semmit, mert alkalmazkodnom kell, mert el kell viselnem a szar emberek szarságait, és még meg is kell köszönnöm....tudtam az elején, hogy ez egy pocsék választás. És akiért ezt az áldozatot hoztam,hogy ide száműzöm magam, meg sem hálálja. Nagyon szarul esik. Egyedül vagyok itt. Egyedül az egész világon. Már mindenhol üldözöttnek érzem magam, albérletben is így volt, koliban is, egész Gödöllőn, a vonaton hazafelé...bekattanok...el akarok menekülni innen!
Ma bezártam magam, tegnapelőtt megszöktem, de hova mehetnék, ha nem látnak sehol se szívesen? Mit rontottam el,hogy ezt érdemlem? Roppant rossz dolog embernek lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése