Schrott Péter haja

Tudjátok ki ő? Jómagam egészen múlt hétig nem tudtam. Interneten szörföztem (milyen béna kifejezés),amikor látókörömbe került egy kép egy szép hajzuhatagról. Gyakorlatilag leesett az állam... Magyarországon még én nem láttam ilyen nagyszerű férfi hajkoronát. Aztán rákerestem az adott úriemberre,és mint kiderült,most a Voiceban próbálja ki magát,de legfőképpen a Tűzmadár énekeseként ismert bizonyos körökben.Sajnos ezt nem tudtam,pedig talán illett volna,mert a metál zene egyik lételemem.Az más kérdés,hogy nem a magyar metál. Anno még a Dalriadában bíztam,de nagyon  taszít az az egész zenekar,mellette belehallgattam a Subscribe-ba,Depresszióba,Watch My Dyingba,és hasonló bandákhoz volt némi közöm,de olyan igazi rajongást sosem tudtak kiváltani belőlem,mint a skandináv zenekarok.
              Visszatérve Schrott Péter hajára: teljesen oda vagyok érte.Pedig nem is vagyok fodrász,csak egyszerűen szeretem a hosszú hajat.

Ted

Végre rávettem magam,hogy megnézzem ezt a kétes hírű filmet. Gyakorlatilag minden nőnemű ismerősöm,aki  látta, rossz véleménnyel volt.A srácok pedig imádták maradéktalanul.Felkészülve arra,hogy pár  perc után akár ki is kapcsolhatom,elindítottam a filmet. Az első negyed óra után,ha rossz egy film,én otthagyom,de ezt nem tudtam. Ted egyszerűen egy imádni való mackó,akármennyire is hozza a pasik tipikus,legtöbbször idegesítő tulajdonságait. Most annak is örülök,hogy az én tetszésemet is elnyerte nő létemre. Tök jó!:D
Na, megyek álmodni valami hasonlóan jó sztorit:)

Merlin kalandjai

Most végeztem az utolsó évad utolsó részével. Alapvetően nem vagyok nagy sorozatnéző-féle,de ez olyan alkotás,amely minden évadjának minden részét nagyon élveztem. Igaz,az Arthur-Kerekasztal -Merlin legendát jócskán átformálták,de ha valaki képes ezen az apró bökkenőn túltenni magát,akkor  élvezhetővé válik a dolog. Nagyon jó,mert tele van élettel,nézhető és izgalmas jelenetekkel. Nagyon szerettem,amikor Arthur, a király,és inasa, Merlin-aki titokban a legnagyobb varázsló- viccelődtek egymással,incselkedtek és kedvesen alázták egymást. Kicsit a családomra ismertem ebben a viselkedésben,mert mi mind ilyenek vagyunk.Poénból és tiszta szeretetből piszkáljuk a másikat,és ezen senki sem sértődik meg. Na meg azért is jó ez a sorozat,mert nincs tele klisével.Képzeljétek,nincs benne vámpír!!!!! Sem felesleges pucérkodás és megoldották Albion megfoganását látványos erotikus elemek nélkül, sőt jelenet nélkül! Manapság ez ritka,még a 12-es karikás filmekben is. Olyan jeleneteket engednek meg maguknak,amiket én gyereknek nem mutatnék.Ráérnek a gyerekek evvel.Mondjuk a Merlinben vannak furcsa szörnyek,vagy "creatures",ahogy a szereplők emlegetik őket,amik néha bennem is félelmet keltenek.:D
A sárkányok aranyosak, Morgana pedig utoljára valami óriás piócával ijesztgette a népet,ami rácuppan az illető fejére,és kiszívja a varázserejét,továbbá visszatérő kínzóeszköz nála a 3 fejű kígyó,ami igazmondásra kényszerít.Azokat egy dobozban cipeli,és már engem bosszantanak a kis dögök.:D

Szóval aki egy kedves, könnyed történetet szeretne megismerni,ami elkalauzolja a mindennapok gondjaiból,annak ajánlom a Merlint. Ráadásul ha angolul nézitek,még nyelvgyakorlásra is kitűnő lehetőség!

Ikonikus tüntető

Most meg a Szalay utcában dobol.Imádom!

Ikonikus jellem

Figyelemmel szoktam követni az egyetemi és gimnazista megmozdulásokat.
Most hadd ne arról szóljak,amiről minden más hírforrás,blog,médium... inkább most egy kis érdekességgel szolgálnék. Első látásra megragadott az egyik diák/tüntető feltűnő jelleme,és azt mondtam magamban: na igen,ő tényleg igazán egyedi és ikonikus karakter. Persze csak külső tulajdonságokból volt lehetőségem ezt levonni. Piros sálat visel, sötétbarna haja van,ami majdnem a szemébe lóg,és éppen olyan hosszú,hogy a fülét  is takarja.Fekete,simléderes sapkát hord,ami ránézésre keményebb anyagból készülhetett. Az arca pedig éles vonalú,arcbőre pedig festményszerűen szép és hibátlan. Olyan,mintha egy stylist rakta volna össze,megfűszerezve egy kis régi angol ízléssel. Azt hiszem a szervezők között van,hiszen a hétfői demonstráción ő vezette az autót,amiből a zene szólt, közben pedig lezseren cigarettázott.

Ha egyszer regényt írok,ilyen lesz az egyik karakterem jelleme.Fantasztikus.

Nokedliország

-Miniszterelnök Úr! Önnek mi a véleménye a nokedliről?
-Hát,az finom! De csak ha én gyúrom!
-Valóban szokott Ön nokedlit gyúrni?

-Sőt az egész kormányzat!

-Odabent a Parlamentben?

-Természetesen!

-És mit szólna ahhoz,hogyha a választópolgárok is mindannyian,egyszerre gyúrnának nokedlit?
És mondjuk egy országos versenyt is csinálhatnánk,mint pl. Választók kontra Kormányzat nokedligyúrás néven.

-Nagy örömet okozna számomra,ez egy új jövő kezdete lehetne! Szorosabbá fűzné az eddig is példás viszonyt az ország lakói és a honatyák között!

-Ki lenne a zsűri?

-Hát természetesen az,aki a legjobb nokedlit gyúrja az országban: én!

Szenvedélyes fanatikusok

Pénteken vizsga után 5-en felkerekedtünk a kedves szaktársaimmal,köztük finn mániás és svéd mániás kedves barátaimmal.A Kálvinig utaztunk egy könyvkiadó üzletébe,mert tudomásunkra jutott,hogy egy közel 4000 Ft-os tankönyvet 500 Ft-ért megvásárolhatunk az adott helyen. Utunk alatt kedves finn mániás társammal olyan szenvedélyesen szónokoltunk egymásnak a csodálatos Finnországról,és keményen bíráltuk azt a lányt,aki úgy ment oda Erasmussal,hogy azt se tudta hol van Suomi,és most pedig ott majomkodik.Olvastam,hogyan írt arról a gyönyörű országról: semlegesen,kongó üresség sugárzott a szavaiból...ezt már szentségtörés-állapítottuk meg B.-vel nagy egyetértésben.Az is kiderült,hogy ő se bírja megnézni a lány által készített képeket,mert elfogja a vágy és a keserűség,hogy ő bizony nem lehet ott.Nekünk nem adatott meg,pedig igazán mi vágyunk oda sok-sok hosszú éve,és igen,irigyek vagyunk és féltékenyek,mint a kisgyerekek. Talán ez az egy dolog,amiről sem ő,sem én SOHA nem leszünk hajlandóak lemondani: látni a gyönyörű finn tájat,dombokat és tavakat,szarvasokat, szép Hellsinkit,és annyi mindent...de ez oly messze van...időben és távolságban is.

:)

KIDOBOM!

Most hívott egyik ismerősöm:
"-Szia Minka ,miért kerestél?
-Kerestelek???-kérdeztem elképedve.-Mikor?
-Hát ma, 12:05 perckor!
-De a kezemben sem volt a telefon akkor...
-Ja akkor jó,lehet most jelzi ki az enyém a tegnapi nem fogadottat.
-Az lehet.:)"

Megnéztem a hívásnaplóm,se ma,se tegnap nem volt 12:05 perckor,sőt a közelében sem kimenő hívásom.

Adrian von Ziegler - Morning Dew

Ez a zene lerajzol.Furcsa,ilyet még nem éreztem,de tényleg olyan,mintha épp kirajzolódnék...

Politika vizsgára készülve...

Ha nagy leszek,lobbista akarok lenni!
http://hu.wikipedia.org/wiki/Lobbiz%C3%A1s

én csak csendben hozzáteszem ezt az egyetemi demonstrációhoz

"A jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációját saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől." A fenntartható fejlődés definíciója

Egy másik város

Jajj de izgalmas,fel sem tudom fogni,mi történt! Megkaptam a gyakorlati helyet,márciustól irány Veszprém!:D

Csak ennyit

"Húsz esztendőm hatalom,

húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,

hát az ördög veszi meg."

Az utolsó óráim

Olyan ezt az utolsó pár órát eltölteni,mintha magából az életemből ezek lennének a legutolsóak. Olyan szívesen gitároznék valami lélekpezsdítő dallamot,de odahaza van a gitárom. Van egy gondolat a fejemben,amit egy bizonyos illetővel meg kellene osztanom,de nincs bátorságom hozzá.Félek,hogy megbántom őt. Tanulni kéne,jövő héten 2 vizsgám is lesz,de az időben felkészülés nem tartozik a szokásaim közé.Holnap még suli,és vége ennek a félévnek.Gyorsan elröppent,és könnyedén.Most jön egy komolyabb "harc" ,aztán egyre nő minden feladat súlya.A héten ez az első délután,hogy egyedül vagyok a lakásban,és máris magányosnak érzem magam,nem mosolygok és üresség van bennem.Szuper.
De most úgy döntöttem,hogy felpörgetem az életem egy Csoportterápia-hallgatással.:D
Valamiért ráz hideg.Pedig 2 pulcsit is magamra vettem.Ez amolyan belülről jövő hideg. Mozdulni is alig bírok... mi ez már???

Nem létező hullámhosszon

Hibás a szoftverem,vagy rosszul lett telepítve 21 éve. Vagy egyszerűen direkt ilyennek készült.

A lényeg,hogy nem tudok jól választani.Három lehetséges módot állapítottam meg arra,hogy miként lehet partnert választani: 1. az ész, 2. a szem 3. a szív. Ebből persze a legigazabb a szív által sugallt akármi.A többi csupán próbálkozás,és erőltetett dolog.Sosem szerettem azt,ha bölcsen valaki megszólalt: majd jön a szerelem idővel.Jön a frászt! Szerelem az vagy van,vagy nincsen,és ha ki is alakul valami egy kényszer kötelékben,azt nem merném szerelemnek nevezni,esetleg rajongás vagy megszokás.De ennyi.
Ez szóljon a harmadik mód mellett. Kicsit irigylem azt,akinek összejön.

Na de nekem bizony temérdek ellenérvem van! Mondjuk az,hogy az én kicsi szívem jól választ,de rosszkor.Vagy olyat választ,akinek ez nem jelent semmit. Vagy naivan választ. Ez egy örökös játék,ahol az a cél,hogy a sok "bábú" között megtaláld azt,amelyik tökéletesen kiegészít és hozzád illik,kívül-belül, mint mondjuk egy csonkolt kocka,és annak a tökéletességhez hiányzó darabjai. Tehát azt kell keresni,amikor a   két szív azonos frekvencián rezeg.Létezik  ilyen? Nekem akárhányszor "berezgett", pórul jártam. Akkor inkább fogom magam,és olyan szigetelést pakolok rá,ami annyira tompítja,hogy  a tudatomig sem juthat el. Tipikus védekezési mechanizmus,és talán ostobaság,de így nem csinálok magamból hülyét.

A vonaton

Utaztam fel Pestre.Ablak mellé szólt a jegyem,amit én kifejezetten szeretek,de beült már oda valaki,és megkérdezték,maradhatnak-e egymás mellett.Aztán maradhattak.Leültem egy nem ablak melletti ülésre,egy srác volt mellettem.Első pillantásra nem tudtam dönteni,hogy tegezzem,vagy magázzam,ezért egy Helló-val köszöntem neki. Belemélyedtem a rám ruházott fantasy-regénybe, amiben Tanis meggajdult,és az ellenséggel hált,közben Tass szétküldött egy kulcsfontosságú sárkánygömböt. Néha felnéztem a könyvből azért.De amikor a folyosó melletti üléseken vagyok,nem szeretek nézelődni,mert túl sok szempár meredhet rám,nem akarok szemkontaktust felvenni senkivel,ráadásul az ablakon se bámulhatok ki kedvemre.
     Nézegettem a kezemet,aztán úgy tűnt,hogy az egyik hosszú körmömön felszakadt egy réteg.Néztem még pár pillanatig,aztán felemeltem a tekintetem,kibámultam egy falatnyi helyen az ablakon,s egy sóhajtás kíséretében azt megállapítottam: ha most Finnországban lennék,az annyira tökéletes érzés lenne,hogy nem érdekelne a körmöm...vagy talán fel se szakadt volna! Aztán kicsit elmélyedtem Suomi szeretetében,és elképzeltem a szép havas tájat.
    Most itt vagyok az albérletben,nem rég hagytam abba a beszélgetést egyik finnemmel,mert elment inni.A ma este témája épp ez volt: elmenjen-e inni a városba? Aztán rábeszéltem,hogy menjen csak,pláne ha egy leányzó hívja!:D Nagyon szeretek vele beszélni,mindig nagyokat nevetek! :D

Könnyek

Ez a mai nap szimplán semleges,de ma ünnepelek,tehát a sok szeretet ,ami körülvett,bennem mégis egy szép érzést indított meg.Az egész napom kellemes volt,úton-útfélen találkoztam társakkal,barátokkal,és mosollyal fogadtam őket. Bár reggel a kedves kis pantomim barátom azt mondta,most egy kicsit letörtnek tűnök,de igazából nincs olyan nap,amikor ne lennék vidám. Tény, keveset aludtam,azt is megszakítással,de igyekeztem azt mutatni,amit igazán érzek.Néha olyan furcsa,amikor látom,hogy szürke a világ,mégis én színesnek érzékelem.Megnézek az utcán,a metrón minden arcot,néha szemkontaktusba kerülök egy idegennel...figyelem a rezzenésüket,a tekintetüket,és ha látom,mennyi megtört,bánatos, elveszett ember van ebben a városban,akkor megvizsgálom,hogy én mit érzek.Gyakran rájövök,hogy az én gondjaim eltörpülnek az övéik mellett,és ráeszmélek,hogy nincs okom szomorkodni.Ilyenkor elmosolyodom: egyrészt azért,hogy bennem is kialakuljon a jó kedélyállapot, másrészt azért,mert tudom,hogy néhány embert ez kihúzhat a szürkeségből.Egy mosoly,és semmi más.
        Ma angol után elmentünk Zumbára,ahol annyira jól éreztük magunkat,hogy a következő órára is ott maradtunk.A második óra nagyon hamar elrepült,és én nagyon el is fáradtam. Amint hazaértem, muszáj volt felnéznem a Fészre,hogy megbeszéljük a holnapi programot egyik ismerősömmel. Szívem szerint a gépet sem kapcsoltam volna be.Aztán kaptam egy SMS-t egy idegen telefonszámról,és úgy gondoltam,hogy K. írhatta.Meg akartam nézni az adatlapján,de ehelyett olyan dolgokat láttam,amit nem kellett volna,és nagyon elkeserítettek.Aztán átváltottam némán szenvedő üzemmódba,végül elmenekültem a Fészről. Végül a tekintetem megakadt egy gyorsító tárban lévő blogon,és rákattintottam.Amit olvastam,az a legszebb dolog volt,amit eddig egy baráttól hallhattam. Egy villamoson induló gondolatkavalkád végére kikristályosult a végszó,az igaz barátság felismerése.G. írta ezeket a sorokat saját magáról és rólam,és minden szava igaz.Már    
lassan 21éve... szóval nagyon köszönöm!:)

Aztán eszembe jutott,hogy milyen buta voltam,hogy míg egy halott és elkorcsosult barátság miatt szomorkodtam, nem vettem észre azt,ami igazán szép és örök.

...to be continued

        Kedd reggel egy borongós nap vette kezdetét.A köd vastag szürke és átláthatatlan takarót fektetett a város minden szegletére, s közben lágyan szemerkélt az eső.Botond sietve lépte át kettesével a lépcsőfokokat a 4. emelet felé.A buszmegállóban jutott eszébe,hogy valamit otthon hagyott. Amint felért,kapkodva vette elő első látásra rendszer nélküli kulcscsomóját,de hamar megtalálta azt,ami a zárat nyitotta. Halkan belépett az ajtón,levette a vizes cipőjét,és kotorászni kezdett a nappali fiókjában.
       -Ki az?-riadt fel Klára az álmából.Ránézett az órájára: 7:20. Ez biztos nem Botond,neki már rég el kellett mennie.Klára nem volt az az ijedős fajta,de most mégis megborzongott attól a gondolattól,hogy egy idegen van a lakásukban,és lehet,hogy veszélyes.Szinte minden nesz nélkül felkelt ágyából, majd körülnézett,hogy van-e valami nagy és kemény eszköz a szobában,amivel esetleg támadni is lehet.
-Papucs? Nem,az nem jó. Esetleg ez a váza?-s kiemelte a névnapjára kapott fekete rózsacsokrot belőle,de ugyanazzal a mozdulattal vissza is tette.Hirtelen megakadt a szeme Botond vívótőrén.-Igen,ez az!- gondolta, és magához vette a fegyvert,majd kilépett a nappaliba.
      - Jó reggelt drágám!Nézd,hét ágra süt a nap!-és közelebb lépett Klárához.
       - Úr isten,Botond, hát te vagy az??-mosolygott most már megkönnyebbülve a lány.
       - Látom,megijedtél.-nevetett a fiú megpillantva a tőrt a pizsamás és kócos lány kezében, aki hirtelen Botond mellkasára szegezte azt.
        - Á dehogy,csak móresre akartam tanítani az illetéktelen behatolót,aki hajnalok hajnalán merészelt felkelteni engem,de ami azt illeti, most te is megfelelsz a célra!- fenyegetőzött a lány rideg arckifejezéssel. Botond persze tudta,hogy lehet kicselezni a nőt,és egy pillanatig sem érezte magát matthelyzetben.
        - Mit szólnál hozzá,ha ma este elmennénk megnézni azt a kiállítást?- tette fel ajánlatát a férfi.
         -A csontvázasat? Ez komoly,Drágám?
         -Ha ez az ára annak,hogy meg ne ölj,akkor nagyon komoly!
         -Nos,rendben!-eresztette le fölényesen a fegyvert tartó karját a lány,és átölelte kedvesét.-De most indulj Édes,mert sosem érsz be!
     
     
   

Micsodaaa? :D

Csak most figyeltem fel arra igazán,hogy van ez a Nemzetközi The Rasmus Nap ( International The Rasmus Day ), és komolyan is gondolják. Mármint nem a banda( gondolom ). Elképzelésem sincs,ki találta ki,mikor,és miért éppen november 23-át jelölték ki,de szerintem ez nagyon...aranyos?..vagy tök jó?...nem is tudom,hisz végül is ez egy jó ötlet. Ezzel az eseménnyel együtt "ünnepeljük" ma a Rasmus  fennállásának 18. évfordulóját.Bizony. A laikusoknak tátva marad a szája,és el sem akarják hinni,hogy ők már ilyen rég zenélnek.
Nos, csatlakozom a többiekhez: boldog The Rasmus Napot minden kedves rajongónak!:D

The Rasmus - Raggatip

Szerintem vicces

" Tibor? Tibor épp úgy kopaszodott,mint a zenész,akit hallgatott."

részlet

Ha létezik szerelem a világon,akkor ez az.-gondolta magában Hanna,és hátradőlt a székén.A szobában sötét volt,és ő a plafont bámulta,de annyira belefeledkezett gondolataiba,hogy észre sem vette,mennyi idő telt el. Ezek a gondolatok a szívét melengették,és ha eszébe jutottak,tudta,most érzi magát a lehető legjobban.
-Abba kell hagynom,s tennem a dolgomat.Nem,ez nem jó így.A vágyainknak élni nem éppen szerencsés dolog!-folytatta tovább elmélkedését.-Ha tovább csinálom ezt,elmúlik felettem az élet.De...hogy hagyjam abba,ha ez az életem?Bolond vagyok,és ha nem növöm ki ezt a hóbortot,a végén még kényszerzubbonyban végzem.Úgysem értik meg sosem,pedig úgy szeretném.Ha legalább egy ember lenne a világon,aki ugyanazt érzi,amit én,ugyanazt gondolja,és ugyanaz a célja: szeretni azt,ami talán sosem jön el,mégis örökké mosolyt varázsol az arcára.-Hanna valóban őrült volt a világ szemében,de olyan ártalmatlan,akár egy lepke,aki szabadnak született,és nem tűrte a korlátokat.Csak a vágyainak élt,a szíve által kitűzött célnak,és ezt senki sem vonhatta kétségbe.Ezt a lányt nem érdekelte a csillogás,a hírnév,a pénz,sem óriási luxusvillák,nem akart bántani senkit sem,csak haladni a célja felé.

Milyen címet adjak neki?

Botond és Klára pesti fiatalok voltak. Az egyetemen ismerkedtek meg egy közös társaságban két szerelemkeltő koktél között.Jól emlékszem,egy októberi esős este volt,és a belváros egyik népszerű szórakozóhelyére indult el a társaság a Blaháról úgy este 7 körül. A lámpasorok és az autók lámpáinak fényében menetelt előre a sok zajongó,gondtalan,kissé slampos fiatal egészen szabálytalan sorokban,fel a Rákóczin.Kezükben himbálták a boros és vodkás üvegeket,amelyek egy-egy egymás egészségét firtató köszöntés közben össze-össze koccantak. 

Hogy mi volt az ok az ünneplésre? Egy halom zárthelyi túlélése,2-3 elmúlt és közelgő születésnap,és felkészülés a még nem túl közeli vizsgaidőszakra.Na és persze az ismeretségi kör szélesítése,de legfőképp egy kellemes szórakozásra vágytak. A közösség motorja Xavér volt.Egy magas,vézna, sportos srác,aki a húszas évei elején járt. Arcvonásai határozottak voltak, de a szemébe lógó hóbortos hajfürtjei kisfiús bájt kölcsönöztek a tekintetének. Xavér számára nem létezett lehetetlen, harsány volt és minden lében két kanál,vezéregyéniség,mégis figyelmes barát.

Általában az ilyen összejöveteleket ő,vagy Marcell szervezte. Xavér a BME-n tanult, Marcell pedig az Óbudai Egyetemen,mégis valahogy egy helyre sodorta őket a sors. Marcell 22 éves volt,mellékállásban egy telefonszolgáltatónál dolgozott,de jobban szerette a munkáját,mint az egyetemet. Ő valamennyire visszafogottabb és érettebbnek tűnt,mint barátja,de ez sosem jelentett problémát.

A társaság elég vegyes volt, de nagy része már ismerte egymást. Többen jöttek az ELTE-ről és a Corvinusról is.

        

Napi finn-adag

Te is öregszel, finnem.De ez nem baj.

Bryan Adams Let's make

Az érzékibb és ördögibb énem gyenge pillanata ez.:D

Napi pesti jelenet

Jövök fel az aluljáróból,meglátom az Edda plakátját: Pataki Attila ül egy chopperen,mögötte pedig a bandatagok vigyorognak. Elgondolkodtam rajta,hogy milyen komoly rockereknek néznek ki,és vajon milyen érzést kelt ez a plakát egy külföldiben,aztán elkezdtem teli képpel vigyorogni.Megyek fel a lépcsőn,szemben velem két 25-30 körüli férfi sétál üveggel a kezükben,de még nem részegen,leszólítanak:
-Mit hallgatsz?

-Ez csak fülvédő.- megálltam és kissé felemeltem a fülesem.Erre ledöbbentek,meglepődtek,és tanácstalanná váltak.

-Ez volt az évszázad tréfája!-mondta az egyik még mindig meglepetten és nevetve.

-Ja azt hittem,hogy valami jó zenét hallgatsz,és azért mosolyogsz ennyire!

-Én mindig mosolygok!

-Ez az igazán jó hozzáállás!-szólt az egyik teljes felüdüléssel.

-Mosolyogjatok ti is!-buzdítottam őket fogalmam nincs honnan jövő közvetlenséggel.

-Csak akkor fogunk,ha eljössz velünk borozni!-mondta a szebbik.Aztán szerintem látták az arcomon,hogy ezt nem kellett volna mondani,haboztam,hogy utasítsam el őket illedelmesen,majd az ők húztak ki a gondolataimból:

-De te nem is iszol alkoholt,ugye?

-Nem,csak ritkán! -feleltem nagy boldogan.

Végül szép estét kívántunk egymásnak,és tovább folytattuk ellenkező irányú útjainkat.

Kiitos,kiitos my dear Rasmus!

Jó volt,ez.De tényleg. Köszönöm a Rasmusnak,hogy eljöttek,és adtak egy szép koncertet.A hibák abban a pár dalban elenyészőek voltak,és nem is volt hamis az esetek 80%-ban. Lejátszották a legjobb dalaik krémjét,és megleptek a Funky jammel,amit nagyon jó volt élőben hallani,egészen más,mint a stúdió albumon.A Liquid is lement,gyönyörű élmény. Lauri egy szál gitárral kezd,énekel...váh.
Közben furcsa érzés volt belegondolni abba,hogy ők ezt már milyen rég csinálják,és a régi dalaik,amiket  kölyökként írtak,milyen jól passzolnak még 2012-ben a 30-as éveikben járó érett férfiakhoz.Ez fantasztikus.

 Voltak lágyabb és keményebb dallamok,szerencsére a Black Rosesről nem sokat játszottak(Justify,Living in a world,Ghost of love) és ezek a jobbak.Mondjuk.A Hide from the sunról hirtelen a No fear, Keep your heart broken,Immortal,Sail away ugrik be.A régebbi albumokról elég sokat játszottak,és nekem ez volt a legnagyobb ajándék. First day of my life,In the shadows,Not like the other girls, In my life,F-f-f-falling. Ezekre buliztunk a legnagyobbat.Nem hiába,ez volt az ő karrierjük csúcspontja.Aztán  a Mysteria is jól szólt,bár féltem tőle egy csöppet.

A The Rasmus albumról az I'm a mess,It's your night mellett egyik nagy kedvencem is megszólalt: a Stranger. Ezalatt néha lehunytam a szemem,és úgy hallgattam őket.

Aranyosak voltak,amikor elkezdték mesélni,hogy elmentek az egyik budapesti fürdőbe,ami nagyon tetszett nekik.A közönség kiabálta nekik,hogy Széchényi fürdő...Rasmusék pedig próbálták kimondani,de nem sikerült...aztán azon agyaltak,hogy Budán vagy Pesten volt-e ez.Végül Eero megkérdezte,hogy ki jött Pestről,és azt mondta,hogy Pest is the best!
Jó volt látni,hogy semmit sem változtak,a mozgás, a grimaszok,a mosolygás...ugyanaz volt,mint régen.Sajnos Akiból és Pauliból nem sokat láttam,mert direkt Eero közelébe álltunk,hisz hét éve nem sikerült megtenni.Az első sor felejtős volt rajtam kívül álló okok miatt ....és ezért nem is éreztem olyan tökéletesnek az eseményt,mint amilyennek vártam.Mindemellett szerettem volna velük találkozni,beszélni,de ez szintén nem jött össze.Sajnos akkora nyomot hagyott bennem e néhány fontos momentum hiánya,hogy az örömömet beárnyékolja a koncert utolsó percétől fogva... azóta is űr van bennem,nem tudok őszintén mosolyogni,és még mindig bennem él az,hogy itt vannak a városban,és meg kell találnom őket...de tudom,hogy nincsenek.Azóta olyan nehéz szívvel járom az utamat,bármerre is megyek,hisz minden rájuk emlékeztet.Elvetemült vagyok,tudom.De úgy érzem,hogy ennek máshogy kellett volna történnie,és nem tudom mikor lesz legközelebb.Legszívesebben fognám magam,és utánuk mennék Grazba és végre odatenném magam az első sorba.

Ja amúgy megint majdnem elkaptam a dobverőt.:D

The Rasmus - Someone Else.

Ez az egyik legszebb Rasmus nóta.
Amúgy tegnap valóban nekivágtam az útnak,de evidens,hogy eredménytelenül.Mindegy,azért reménykedni szabad! Vicces volt,ahogy néhány ember megbámult engem.Pedig semmi speciális nem volt rajtam,maximum az elszánt és elvarázsolt tekintetem.:D Végigjártam a Váci utcát és a Duna partot,végül megáztam,aztán hazajöttem.:D

Itt vannak

Igen,Facsén írták,hogy Budapesten vannak már! Szenzációs,teljesen elérzékenyültem.Meg akarom őket találni.Beszélni akarok velük,kimenjek,vagy felesleges? Hol lehetnek? Pesten, Budán? Váci utca? Körút? Valami  szórakozóhely? Hol,hol,hol????? Bárcsak postolnának egy képet,és akkor én tudnám is. Találkozni akarok velük,életem ikonjaival....jajj. Nem bírom.:D

Night after night

       Nem rég értem haza P.barátom szülinapi bulijáról,ami kicsit nagyszabásúra sikeredett,de sebaj. Nagyjából 23-25-en voltunk,javarészt egymásnak ismeretlenek.Picit beszélgettem az emberekkel,nagyon aranyosak mindannyian.Valamiért sajnos mégis lapos volt a buli.A szülinaposon és barátnőjén, illetve 2-3 emberen kívül nem nagyon alkoholizált senki sem,ezért kicsit passzívak voltunk.Az a lényeg,hogy ott voltunk,és őt ünnepeltük.:) Mi egyik szaktársammal előbb leléptünk,és a búcsúzáskor az én drága jó és részeg P. barátom felkapott,és megpörgetett...nem is a váratlan szituációtól ijedtem meg,hanem attól féltem,hogy a végén még elesik,mert annyira K.O. volt.:D
      Szerencsére ez nem történt meg.Ám miután földet értek a lábaim,jött az egyik haverja,és szintén ugyanezt megcsinálta....de olyan hirtelen,hogy még tiltakozni sem volt időm...végül vele nagyot zuhantunk.Szerencsére matracra érkeztünk.Komikus volt az egész! Az utolsó mozzanat volt igazán aranyos: még a matracon próbáltuk belőni a jelenlegi helyzetünket a tudatunkban,amikor ő is és én amolyan félig ülő helyzetben összeérintettük a homlokunkat,és váltottunk pár szót,aztán nevetve felálltunk onnan.


     Péntek este egyetemi buli volt.Szokás szerint egy gondolatnyi kedvem sem volt hozzá,de az ígéret kötött,szóval néhány barátommal végül is elmentem.Első ízben találkoztam egyik elsős ismerősömmel,utána ráleltem egyik kedves szaktársamra,akivel megkerestük az én csapatomat.Jól éreztem magam,tele voltam energiával.A különböző kedves társaságok között mászkáltam el-vissza,aztán a Represent Cuba-ra táncoltunk egy jót KB-val,és a butábbnál butább zenékre artikuláltunk,ugráltunk és hülyéskedtünk vele,a kedves finn-mániás haverommal,és az ő újdonsült barátnőjével.Úgy láttam,a csajt kicsit sokkoltam az energiafelszabadulásommal.:D A többiek meg szerencsére hozzá vannak szokva. Az este Heaven street seven volt a fő attrakció.Fejembe vettem,hogy első sorban végig kell ezt tombolni R. barátnémmal.Többé-kevésbé összejött.
      Hirtelen megjelent a színen Gy.Z., a gólyatáboros pótbátyusom. A nyakába ugrottam,megszeretgettük egymást.Nagyon örültem neki.Néhány számot végigénekeltünk,táncoltunk,ugráltunk...megsimiztem a kopasz fejét...nagyon szeretem őt.Furcsa kapcsolat van köztünk,tényleg közel áll a testvéri szeretethez,bár évente max. 2-3 alkalommal, futólag találkozunk,nem is tartjuk a kapcsolatot.Viszont amikor megtaláljuk egymást,az nagyon jó,garantáltan mosolyra görbül a szám és örül a szívem. Miatta és a barátaim miatt ez volt életem legjobb HS7 koncertje.Ja és az énekes Villányi Portugiesert kortyolgatott a színpadon!:D
 A koncert után R. hazament a barátjával, én pedig egy picit még maradtam.Kicsit még finn mániás spanomékkal voltam,táncoltunk,elvoltunk.Akkor már nem hatott az alkohol,vettem egy kis bort..de az rettenetes volt.Az a tipikus helyzet állt fent amikor: a pia is rossz,a zene is hulladék,és az emberek is le vannak fáradva,de azért még ott vagyunk és táncolgatunk,míg bírjuk.

    Összességében ez az este amennyire nemkívánatos volt az életemben,annyira sok pozitívumot hozott.Tele volt meglepetésekkel,ajándékokkal: régen látott ismerősök,egy nagy puszi GY.Z.-től,egy jó HS7 koncert, egy új ismeretség...szóba álltam olyan szaktársammal,akivel eddig még sosem sikerült,helyre lett rakva néhány tévedés,pl.: én azt hittem,hogy KB-nek van barátnője,aztán kiderült,hogy nincs.Ez engem jócskán sokkolt,mert nekem ez a srác tetszik, csak elhessegettem a gondolatot. Mondjuk erről senkinek nem beszéltem,talán most sem fogok.Voltak olyan pillanatok az est folyamán,amikor azt akartam,hogy átöleljen,és én a vállára hajtsam a fejét. Vele el tudom képzelni magam,és tényleg jó volt,amikor táncoltunk...bár ezek szerint lehetett volna vadabb is a tánc .:D

kusza álom:D

Volt egy fura álmom,és már meg is fejtettem. Eléggé komolytalan: egy óriási csarnokban vagyunk,tele emberrel, a színpadon  pedig megjelent néhány Csacska angyalos szereplő,ezután a The Rasmus előadta az egyikükkel a Not like the other girlst. Ekkor már az első sorban voltam,és megjelent a színen Vajk.Totál meglepődtem,és oda is köszöntem neki,miközben ő intézkedett.A első sor előtt volt egy kordon,azelőtt pedig néhány szék.Ücsörögtünk a kordonon is.Amikor én kiosontam inni, és mire visszaértem, egy csomó-a közönségből kiválasztott- csaj az első sorban ült az Én,József Attilából ismert fehér Kozmutza jelmezekben.Evett is a méreg.:D

A mai adag:Juan Manuel Gil Navarro

Ő
Ő az én mindenkori ideálom,kortól függetlenül.Mármint az én koromtól.Van valami különleges benne,amit nem tudok szavakba önteni.

Perttu Kivilaakso

Szerintem ennél a pasinál festeni sem lehet szebbet.

Rejtélyes álom

Ma reggelre virradóra egy egészen furcsa álmom volt. Egy nagyobb csapat emberrel bolyongtunk egy éjszakán és rábukkantunk egy csaknem szabályosan téglalap alakú ,sekély tóra.Nagyjából fele olyan széles,mint a Duna fővárosi szakasza.Nagyon hosszú volt és tiszta vizű könnyedén sétálhattunk benne.Valamiért úgy éreztem,be kell mennem a tóba,és a többiek is követtek.A parton csaknem szabályosan sorakoztak az óriási mamutfenyők( az álomban ezt hittem),vagy lehettek azok mocsári ciprusok is,tekintve,hogy a gyökérzetük egy része a vízben volt. A látott kép szürke volt,és én csak mentem előre.Gyönyörű volt a táj,békés és idilli. Egy idő után egy szigetet alkotott a hordalék,és azon egy roncs vonatkocsit találtunk.Benne pedig egy "hajléktalan", rongyos,kicsit bolond ember.

Ezután nappal már utaztunk valahova,amikor én elkezdtem járkálni a vonaton.Nagyon meglepődtem,amikor az idegen ott volt a kocsi végében,és meg is ijesztett.Talán kérdőre is vontam,miért van ott,talán segíteni akartam neki,mégis morcos és rémisztő volt.

A következő eseménysorozat: Egy családi ház-féle nagy szállodában van mindenki,szépen kiválasztják maguknak a megfelelő szobát,láttam,hogy 3 ember egy kék színűbe költözött be.Én is kerestem a megfelelőt,talán valaki elől menekültem is,de lehet csak el akartam bújni.Végül a legfelső emeleten találtam egy nagy szobát,amiben a fal piros volt,az ágy is,a falon gitárok lógtak,és rájöttem,hogy ez K. szobáját jelképezi,és ott végre nyugalomra leltem,aztán valamiért sírtam is.Talán mert ő nem volt ott,és sosem jött vissza.

Sweet Moments

A mai napon bementem 8-ra órára,ami természetesen elmaradt,így előre hozattuk a délit.Ám mégis volt értelme felkelni,hiszen egy meglepetés várt rám!Illetve nem meglepetés,hanem megkértem a szaktársamat,hogy hozzon nekem egy Fazer csokit,ha már Finnországban jár.Azt hittem elfelejtette,de nem! Nagyon kedves volt,és elhozta nekem!!! A csoki,amit Magyarországon nem lehet kapni,a csoki,ami igazi tejből van, a csoki, ami finn! Nagyon örülök,kis apróság,de nekem kuriózum.

Hazaértem,és nem bírtam tovább,meg kellett kóstolnom!

Persze mindezt stílusosan,vagy inkább szertartás-szerűen: A finn himnuszt hallgatva,a finn tájat látva ízleltem a Fazer csokoládét,amely repülővel érkezett hozzám szép Helsinkiből. Azt elmondhatom,hogy nem csalódtam benne,ez egy falatka mennyország, vagy inkább Finnország.:) Igazi, ízletes, igényes csokoládé.

Még szerencse,hogy 2 éven át alig ehettem ilyet,így megtanultam a különbséget a jó és a kevésbé jó csokoládé közt, tudniillik azok,akik gyakran esznek ilyen édességet,hozzászoknak a bizonyos ízekhez,és lassan nem érzik a különbséget köztük.Megmondom melyik nem jó,és mégis azt veszik az emberek: a Milka. Legalábbis az,amit idehaza árusítanak.Tapasztalat,hogy az Ausztriában vásárolt Milka termék minősége sokkal jobb,mint az itthoni.A két legjobb édesség,amit kóstoltam,az a Lindt-féle Lindor,és a Fazer.

Drága csoki-ízlésem van,nem is hódolok neki,ami több szempontból jó: pénztárca és egészségbarát. :D

Hogyan kezeljük a nagyképű embereket?

Sehogy.Pedig nagyon bosszantóak tudnak lenni.Olyannyira,hogy legszívesebben letépném az illető fejét, hátba rúgnám,elgáncsolnám,és még az oldalába is kapna párat.Mert nagyképű.Legalább azzal lennének jó fejek,akik semmi rosszat nem akarnak nekik. Dehát túl könnyű lenne élni,ha ilyen személyiségtorzulásban szenvedő emberek nem terhelnék a környezetet. Amúgy ma tanultam egy új fogalmat: Ökoszexuális.

Bittersweet november

November a kedvenc hónapom,ha idén megszívat,még akkor is.
Az elkövetkezendő 3 hétben rengeteg dolgom lesz,összetorlódnak a dolgok.
Mindenképpen meg kell majd felelnem a kötelességeimnek mind a tanulmányok,mind a társasági élet terén.Vizsga,szóbeli,20 oldalas kutatás,biometria beadandó,sport,gólyabál,szülinapi buli,Rasmus koncert.Ó basszus,elég nehéz felfogni mi minden lesz itt.Most még tök jól vagyok,vidámkodok,lopom a napot,mert az jó.Kellene még 2 cikk a szakirányosra.El kéne kérnem a tételeket,találkozni a Samsung-szakértővel,nekiállni biokémiát tanulni a 0-ról. Színházba is kéne menni....de lehet idén már nem jön össze,bár bámulatos,hogy mennyien jönnének,és amúgy is népszerűsítem a Madáchot.Ingyen reklám. :D De ami jó,arról beszélni kell!
De semmi baj,boldog vagyok!

Gondolat-Meander

Talán is jobb,is ha az ilyen gondolataim csak olykor bukkannak elő,mert abszolút negatív irányba vezethet,ha hagyom.Most,hogy 2 héten át egyedül vagyok a lakásban,túl sok időm van gondolkodni felesleges dolgokon.
Sajnos kedvem támadt K.-val találkozni,pedig már kismilliószor elásta magát előttem,dehát gyarló az ember.

A tegnapi vonatutam során egy rocker ifjonc foglalt helyet mellettem.Eléggé hangosan hallgatta a metált még fülesen keresztül is,amit persze én nem bántam,sőt annyira tetszett a muzsika,hogy megkérdeztem,ki az előadó.Aztán onnantól kezdve tök jól eldumáltunk.Egy rendes, út- tévesztett művészlélekhez volt szerencsém,aki nagyon szereti a progresszív metált.Ebből kifolyólag elég sokat beszéltünk a zenéről,és kiderült,hogy ismeri K. bandáját. Ezek után én olyan  szívből jövő tiszta szeretettel meséltem K.-val való ismeretségemről,hogy igencsak meglepődtem és megijedtem magamtól. Ez nem egészséges, és nem is logikus. Noha K. életem egyik legmeghatározóbb alakja,azt is elmondhatom róla,hogy ő az,aki a legdrasztikusabb személyiségváltozáson ment keresztül,és nem pozitív irányba.

    Az,hogy beleszerettünk egymásba,a barátságunk egy részét megölte,mégis az a sok tortúra és az elmúlt egy év után, nem tudunk elszakadni egymástól.Mert ha utálnánk egymást,nem nevetgélnénk együtt önfeledten találkozásaink során,és nem is találkoznánk! A legutolsó összejövetelünk alatt olyanok voltunk,mint két szabadlábra helyezett cinkostárs, s ezután úgy éreztem,hálát kell adnom az égnek,hogy nem az én oldalamon van. Biztosan nem bírnám a csapongását,és a jól megalapozott gyanakvást,amit a jelenlegi barátnőjének el kell viselni. Az a lány még rám is féltékeny,azért,mert félti ezt a lököttet,hiszen szereti.
 De K. ...ő olyan,mintha most bontogatná a szárnyait,most éli ki magát,mert mindeddig egy visszahúzódó,konszolidált ember volt. A  legjobb,akit valaha ismertem.
       Visszatérve a lányra: amikor találkoztunk K.-val,figyelmeztette őt,hogy engem nehogy elhívjon a lakásába...én pislogtam nagyokat,nem értettem miért feltételez ilyet a lány,amikor nem is tud rólam semmit.Végül K. kibökte,hogy neki a szemüveges nők a gyengéi.Ezt eddig nem tudtam.Valószínű nem túl rég fogalmazódott meg benne a dolog.

      A bökkenő viszont abban rejlik,hogy ez az ember még mindig,vagy inkább újra a bizalmasának tekint,s bármennyire küzdök ez ellen,velem is ugyanez történik.Egyik nap a Facséra kiraktam egy új képet, amin abszolút nem hasonlítok magamra,sőt nem is tetszik,de az ellenkező nem a nagyfokú tetszését mégis kimutatta, többek között K. is, és sajnos örültem neki. Ez a történet rosszabb,mint egy Gossip Girl rész.Amit utálok,de néha mégis megnézem.XD

AnDroid a Halálom!

én..én ezt...nem bírom.Beszereztem egy tündérbogár Samsung Galaxy Mini oksotelót,pont jó az én gyerek-méretű mancsomba,tetszik is, és kényelmes kezelni(már amennyire mondhatunk ilyet egy tapitelefonra),de az a rohadék Android operációs rendszer kikészít!:D Lehet én vagyok a hülye,vagy öregszem,vagy csak nem adtam elég időt magamnak,hogy megismerjem.

Mosolyhozó M.Z.

Ez az ember mindig fel tud vidítani.Nem is értem,hogy hogyan.A lényeg,hogy képes bármikor olyan őrültségekkel letámadni,hogy én nyomban mosolygok,nevetgélek.Beszélgettünk Jeromosról,aki ugyebár egy növény,leánykori nevén Bryophyllum sp., avagy Elevenszülő.Mind a ketten még gólyatáborból hoztuk,és örömmel szaporítjuk,viseljük gondját,ki-ki a maga módján.A lényeg,hogy a név,amire Z. keresztelte át, megmaradt,és nálunk az egész család is Jeromnak nevezi a kedveskét. Mesélte,hogy hatalmasra nőtt az övé,és én viccből odaböktem neki,hogy "jó apa vagy".:D Amúgy is,amikor Jeromékat gondozgatom,eszembe jut Z.,és néha magamban kuncogva azt mondom magamban: apátok.:D

Megtalált

Az ég és a föld összeolvadt egy ködfátyolban.Ezt a képet láttam ma a hazautamon Budapestről.Itt van az ősz,a szeretett évszakom,ami épp olyanná varázsolja a földet,mint amilyen az én lelkem.Száraz kórók,hegyes  tövisek,ridegség,nyirkos,ingoványos talaj és félhomály.

én nem tudom...

Na szuper,az egészségem is rámegy erre a baromságra.Olyan rosszul voltam ma,hogy egyik óráról ki is kellett mennem,mert nem bírtam tovább.Fulladoztam,remegtem,melegem volt...se ülni,se állni nem volt jó,se étel,se víz nem segített abban,hogy jobban érezzem magam.De azért végigcsináltam a napot.Sajnos elég látványosan szét voltam esve,bár egyik kedves szaktárs szerint csak annyi látszott,hogy fele annyira vagyok életvidám,mint általában.Ez jó,mert én vagyok a legmosolygósabb ember a szakon...de..basszus.Ennyit a szépen csendben elfogadásról.És meg sem tudom fogalmazni,hogy mit érzek most pontosan,csak annyit mondok: "Nagyon fáj."

I breakdown and let the story guide me...

Kampec van az Erasmusos terveimnek.Mondjuk ez így szokott lenni: kitalálok valamit,hiperszuper módon eltervezem,beleélem magam,sőt a lendület és a merészség is megvan bennem,de közbejön egy akadály.Vajon miért nem megy a százakárhány diák közül pont nekem olyan simán ez a folyamat,mint a többieknek? Örök rejtély.Belefáradtam.Ráfoghatnám akár valami felsőbb hatalomra,vagy a karmára,vagy hihetnék a puszta tényeknek is,summa summarum: megszívtam.No már most elleszek egy darabig ezzel a töréssel,kicsit nyalogatom a sebeim szépen halkan,aztán ha nem purcanok ki,újult erővel belevágok valami másba. Az biztos,hogy a végső célom nem adom fel,hiába szól terveim ellen az események alakulása.Nem,nem és NEM! Ebben az őrült helyzetben annyit szeretnék csak,hogy Finnországtól ne fosszon meg ez a fránya élet.És nem is fog.Így vagy úgy: elérem a célom,és ebből nem engedek.

Egyébként meg isten éltesse Kimi Räikkönent a 33. születésnapján!:)

Madách a Klub rádióban

       Épp most megy a Klub rádióban a Madách társulattal készült riportsorozat.
Jó hallgatni a színészeket önmagukként,nem szerepbe álcázva. Természetesen Vajk is megszólalt.Vajkban ég a közlési vágy,nagy az igénye az emberekkel való kommunikációra.( Ahogyan nekem is!)
Azt gondolom,hogy minden művészeti irány alkalmas az önkifejezésre.De nem is biztos,hogy csak a művészet területén kell keresni a lehetőséget rá,mert ezer és ezer módja van annak,hogy megosszuk a gondolatainkat. Pl. egy kutatónak egy tudományos cikk, Vajknak a színház,nekem a vers...

Azt is mondta,hogy a siker = a pengeélen táncolással,és az egyik siker gerjeszti a másikat,és nem szabad "beleülni".Az egyik legmegfogóbb gondolata pedig az volt,hogy szerinte a katolikus vallásban a gyónás csupán egy placebo.Merész és jól megfogalmazott gondolatnak tartom.Végül gyorsan hozzátette,hogy persze fenn áll a lehetősége annak,hogy valakinek tényleg erre van szüksége.Okos ember ő,gondolkodó.:)

Fiskars Village, Design hét- képes beszámoló

7 év 24 óra

      Ha egyszer véletlenül híres ember lennék,ezt a címet adhatnám az életrajzi regényemnek,bár túl sematikus,szóval biztosan elvetném. De most nem erről van szó,hanem egy,azaz kettő,az életemet nagyban meghatározó eseményről.
       Menjünk kicsit vissza az időben: 2005. november 12. Bécs,Planet Music. Ha jól dereng,az volt életem első koncertje,az akkor még számomra a mindent jelentő The Rasmussal. Még emlékszem rá,hogy hogyan éltem meg az egészet,emlékszem az előttem álló 2 méteres osztrák-török lány hajának intenzív tuttifrutti illatára,amitől majdnem elájultam.Emlékszem a levegőtlenségre,és hogy a negyedik sorból a koncert végére a 8.-ba sodródtunk G.-vel,emlékszem a Deep Insgiht finn előzenekar dobosának látványos produkciójára,a varjútollra,ami a kocsiban maradt, az általunk festett Moi! feliratos finn zászló mellett,mert nem akartam bevinni,mert annyira tökéletlen az a zászló,hogy égő lett volna.
     Ja és persze az est fénypontja,amikor Lauri hátat fordított nekünk,és fél percen át lefagyva,tenyeremet a tátott szám elé tartva próbáltam összeszedni a gondolataim,ugyanis a világ lehető legtökéletesebb hátsófertályát volt lehetőségem megpillantani.Magamon is meglepődtem,hiszen azelőtt egyáltalán nem foglalkoztam ezzel a kérdéskörrel.:D A koncert végén pedig nagyjából 40 cm választott el,hogy elkapjam Aki dobverőjét...bár akkor sem tulajdonítottam ezeknek a tárgyaknak túl nagy jelentőséget,szóval nem volt nagy törés az életemben,hogy más kaparintotta meg.
      Hamarosan pedig eljön a nap,amikor a 7 év és egy nap múltán megismétlődik a "találkozás" rajongó és zenész között.Az összefüggést felismerve egyre izgatottabb vagyok!A legeslegnagyszerűbb pedig az lenne,hogy G.-vel mennénk megint.Fura,hogy ezt már nosztalgiának nevezik.Fura,hogy vagyok már annyi éves,hogy 7 év távlatában konkrét emlékekkel álljak elő,hogy egyáltalán van miről mesélnem.
   

Stone Sour - Inhale

Egész nap tudnám hallgatni ezt a hangot.

Furcsa ez a város

Vagyis én már megszoktam,de ma is sikerült újra meglepnie!
     Amint sétálgattam az utcán,néhány nadrág volt kiakasztva egy "Vissza a gatyámat!" felirattal.
Az MTV indít egy új tinisorozatot (vagy mégsem) ugyanezzel a címmel,és úgy észleltem,ez egy promóciónak szánt megnyilvánulás volt részükről.
    R.-el elmentünk az Allee felé,ugyanis elhatároztam,hogy megszerzem magamnak a koncertjegyet.
A Vásárcsarnok és a bevásárlóközpont között kirakodóárusok vannak,aztán mi nézelődtünk picikét.Találtunk egy raszta-standot,ami engem mindig elvarázsol,és csak élveztük a színkavalkádot,a ganja-mintájú mindenséget és a reggae-t. Az árus sehol nem volt,de hirtelen felbukkant a hátunk mögül ,és megkérdezte,mit szeretnénk,amit kedvesen lereagáltam.Erre odaáll mellém a forma,ad egy nagy puszit,és jól megölel.Ez kéész!:D Nagyon meglepődtem,de szerintem ő is.Szóval elmondhatom,hogy már kaptam egy igazi "négercsókot".:D
   Ezután Allee-ban a Rasmus koncertjegy lelőhely felé vettük az irányt,ahol hozzájuttattam magam azon a bizonyos eseményen való részvételt lehetővé tevő papírtermékhez.Nagyjából sejtem,mit várhatok tőlük,ismerem őket és nem vagyok elvakult,de inkább elmegyek az ő koncertjükre,mint a Mary Poppinsra.:D Ez így van rendjén,hisz ők az én szívem csücskei,akiket már rég nem csak a zenéjük miatt szeretek.

Kozmutza-ruha

Ahogy korábban ígértem,mutatok egy képet a hőn áhított Kozmutza-ruhámról.Ami nem olyan,mint kellene lennie.

Helytelen

23:30 és én ébren vagyok,tele energiával és jókedvvel.Legszívesebben társaságban lennék most.De 23:30 van és csütörtök,és gyakorlati hét.Reggel 6-kor kelni kell,s mindezt tudom.De nem tudok lenyugodni.A mai nap nagyon jó volt,délelőtt megjártuk a Flora Hungaricát,utána P.-vel és a tanszékvezetőnkkel a Groby előtt spontán brain stormingon vettünk részt.A téma: a nagybani virágpiac zöldhulladékának gazdaságos kezelése.Mert ma ezt a feladatot bízta ránk az igazgató.Annyira szeretném ezt csinálni!
Ezután elmentünk edzeni G.-vel. Azóta is pörgök...de nincs ötletem,sem lehetőségem arra,hogy ezt a rengeteg energiát levezessem.Persze látom a reggelt: holt kómásan pislogok majd a buszon,és a fejemben majd a most este legutoljára hallott Csoportterápia dalok egyike fog menni.Na igen, a másik meg az,hogy színház-elvonási tüneteim vannak.Sürgősen meg kell oldani a problémát.Vagy csak simán elmegyek aludni,és lenyugszom.

Visegrádi kalandozás

      E hetet kinevezték gyakorlati hétnek, a mai napon pedig a "kedvenc" tárgyamból kellett terepre menni.Visegrádon hegyet másztunk.Nos,egyetemi éveim legtartalmasabb kirándulását éltem ma meg.
     Reggel 7-kor indultunk a suli elől,2 nagy busszal.Amíg odaértünk,sikerült eleget aludnom. Azt kérték,hogy túracipőben menjünk,de mivel nekem olyanom nincs,elmentem az új sportcipőmben(én hülye),amire egy éve vadászok,és legalább kényelmes és nem ázik be.

A képemen a kereszt dominál,
hátrébb látható a Victorin emlékmű

  Egy általános iskolai visegrádi kirándulásról még derengtek emléklépek de egyik sem volt annyira hasznos,ugyanis a lényeget jól elfelejtettem: azt,hogy milyen mocskosul brutális meredek helyek vannak,és ott is csúszik a talaj,ahol nem kéne.Elindultam jó kedvvel fel a hegyre.Kicsit zilált mindenki,de utunk során találkoztunk 2 macskával és 2 kutyával,amik kicsit elterelték a figyelmem. Az első szakasz a Victorin emlékműhöz vezetett.Egy nagy V betű van egy számomra szinte lehetetlen helyen.De azért a kilátás nem volt rossz.Fotózgattam is picit,csak sajnos a kezdeti 16 Celsiusban rohamosan csökkent a kedves akksim töltése.No,sebaj!- gondoltam,és beleraktam a nadrágzsebembe,hogy majd a testhőtől felmelegszik.

A sípálya tetejéről ,még nem tudva,h
ogy a lehetetlenre kell vállalkoznom

     Ezután még mentünk jó sokat felfelé,elég meredek terepen,majd elérkeztünk egy lejtőhöz.De nem ám egy kellemes lankás lejtőhöz,hanem egy esésre és legurulásra tökéletesen alkalmas nedves füves domboldalhoz. Kitalálták,hogy másszunk le rajta.Először azt hittem,hogy poénkodnak,de amikor a tanár az út 1/3-ánál járt,leesett,hogy nincs más út... meg kell hagyni,rettenetes volt. A legtöbben állva valahogy lejutottak,de pár ember-köztük én is-guggolva és talpon csúszva élte túl a kalandot.Nekem nagyon csúszott a cipőm,és bukfencet sem akartam vetni azon a röpke negyed órás meredeken...a végén pedig a hiperszuper filatáskám és az egész nadrágom saras-vizes-füves lett.Ja meg az új cipőm is,de már nem izgatott,mert örültem,hogy túléltem.Sosem gondoltam volna,hogy én megteszem ezt,hogy ilyen meredek domboldalon valahogy lejutok...de sikerült,és nagyon vidám vagyok tőle!Egyébként élvezetes volt,amikor hirtelen megcsúsztam,és egyhuzamban legalább 3-5 métert siklottam lefele.Mintha csak víz lett volna alattam....de jöttek a gödrök és egyéb akadályok,így le kellett fékeznem magam.

     A tisztás alján leültünk pihenni egy Makovecz-féle épület előtt.Nekem nagyon tetszenek az ő általa tervezett építmények,bár sajnos nehezen fenntarthatóak.Itt találkoztunk az első kutyával,akit Fanninak hívtak.
A következő nagyobb pihenőnél összefutottunk az ellentétes irányból érkező másik csoporttal.Szegények akkor még nem tudták,mi vár rájuk.Itt csapódott hozzánk a második kutya,aki egészen a buszmegállóig hűen követett,s terelgetett minket.Nagyon okos eb volt,ha valaki kinyitotta a táskáját,már ott is termett,folyamatosan ellenőrizte a csapatot,hogy megvagyunk-e,és ha megálltunk valamit megnézni,ő leült a tanár mellé,és okosan hallgatta.

Ezt úgy nevezik: térélmény

    A túra második felén kellemes tempóban, emberi lábaknak viszonylag megfelelő terepen mentünk tovább,aztán jött az utolsó rész,ahol lefele mentünk a széttaposott gyökérzeteken, a vizes kövön és faleveleken...2 választás volt ekkor: vagy hagyjuk magunkat a fizika törvényei szerint mozogni,vagy komoly odafigyeléssel, apró,de biztos lépésekkel haladunk lefele.Én kombináltan jártam az utat.De persze hol esik el az ember lánya?Az ösvény egyetlen,kb. 10 fokú lépcsőjének utolsó fokán...:D Mondtam is R.-nak: Figyeld meg,hogy a végén még itt fogok...BUMM...és elestem.Aztán nevettem,mert ez annyira abszurd.:D Ez a hülye lépcső...fából volt kirakva,fényesre volt kopva.Mikor lezúgtam rajta,kapásból eszembe jutott,hogy a korábbi kirándulásom során is szidtam...sebaj,túléltem!!! Mindent,és nagyon jónak tartottam ezt a kiruccanást."Osztálykirándulást" még nem élveztem ennyire.Végre volt egy jó csapat,egy jó cél,és egy kis gravitáció!:D

Metál viszi a diákokat Finnországba!

http://www.cimo.fi/news/101/1/heavy_metal_attracts_students_of_finnish_to_intensive_language_courses_in_finland

Fiskars Village kiállítás,Design hét

    Tegnap ott jártunk az Erzsébet téren,és egészen elragadó volt a kiállítás.Ha figyelmesen akarjuk végigjárni,akkor legalább másfél órát rá kell szánni.Nagyon tetszettek a különleges megoldások,főleg amik az újrafelhasználás jegyében készültek. 

    

    A környezetvédelemben vélhetően az egyik legalapvetőbb elv a 3R elve: Reduce-Reuse-Recycle. Úgy érzem,hogy a Design hét Fiskars Village kiállítás tökéletesen megtestesíti ezt. Követendő példát mutat,és egy mindenkihez szóló, égető problémáról küld üzenetet: Bajban a világ,de kis szemléletmódváltással és kreativitással képesek lehetünk visszafogni a környezet és a természet folyamatos leromlását.

    Sokan persze abszolút nem törődnek ezzel,mert a médiában csak a 2 végletet látják: A nagyon zöldeket és a drasztikus szennyezéseket,mint pl. a vörös iszap-"katasztrófa".Valószínű az emberek egy része azt is gondolja emiatt,hogy ő nem "kártékony" és nem is "védő",hisz amit tesz,az elenyésző.Pedig nem. A sok kicsi sokra megy elv alapján ugyanolyan veszélyes némely átlagos emberi tevékenységünk a természetre,mint amennyire eredményes lenne az összefogás.Tehát arra bíztatok mindenkit,hogy ne folyassa a vizet,és gyűjtse szelektíven a hulladékot,ne dobja a kukába az elemet...stb.

     A legfontosabb,amit a kiállításon tanultam,az az volt,hogy a hulladéknak vélt használaton kívüli termékeket igyekezzünk újra felhasználni. Például: ha van egy kinőtt ruhád,vagy kicsit szakadt,akkor varrj belőle a gyerekeidnek bábot,játékot,vagy akár székre kárpitot. Ilyen egyszerű dolgokra kell gondolni csupán.:)

Ma én leszek a legkékebb

Legszívesebben egy finn zászló mintájú ruhát öltenék magamra,de mivel ilyen még nincs,kreatívan megoldom a jelen forrásból.Sőt még variációim is vannak!És egyáltalán nem zavarna,ha valaki azt mondaná,hogy "Nézd már,ez a csaj finn zászlónak öltözött!":D
Í.-vel hamarosan indulunk a Fiskars Village kiállításra.Egészen izgatott vagyok.És kék.És fehér.Ha lehet,készítek képeket!

Poets Of The Fall - Sleep

Anyááám,ez gyönyörű,ez csodás,szenvedélyes és megható.
S mindezek felett: finn!

Illness

:D:D:D:D:D:D:D:D
Na jó,most már elég.Vissza akarom kapni a hangomat,és énekelni.Meghalok,ha nem énekelhetek.Ráadásul most lakótárs sincs itt,enyém lehetne az egész hét dalolni.A szobában,nappaliban,gép mellett,zuhany alatt,főzés közben,rádiózás közben.A hangomat akarom.Egyébként az előző kirohanásomon sokat segített egy kis feszültséglevezetés és egy jó beszélgetés Gabival.Leültünk a Feneketlen tóhoz(aminek ismerem a történetét a múlt hét óta),és kielemeztük a világot,és neki nem kellett megmagyaráznom a megmagyarázhatatlant,mert amúgy is érti.Olyan jó,hogy itt van!Ezután elmentünk mozogni,élveztem még betegen is a "gyúrást".Kicsit sokan voltak,sok kan.Kicsit feltűnően bámultak ránk,de sebaj.Ha jól esik,tegyék.Majd visszakapják.:D

Bakker-érzés

Most kicsit le kell ülnöm.Valami nincs rendben,útmutatásra van szükségem.Kicsit szédülök,kavarognak a gondolatok a fejemben.Suliban voltam,csodás volt,találkoztam szinte mindenkivel,akit nagyon szeretek,és élveztem is,de most...most a gondolatok,a kérdőjelek fölém tornyosulnak.Döntésképtelen vagyok,és félek mire átgondolnám,kifutok az időből.De egyedül most nem tudok helyesen dönteni.Kell valaki,aki meghallgasson,olyan keszekusza vagyok és szétszórt.Valaki rázzon helyre,rángasson a helyes útra,kell egy támasz,mert akárhogy is erősködöm,nem tudok egyedül mindent megoldani,hiába hiszem ezt makacsul. Bakker-érzés van,de nagyon.Deus ex machina segíthet csak itt.
Képzeld el,hogy a Deák téren állsz,az autóutak csomópontjánál,csak 200X annyi út van,mint a valóságban.Na ilyesmi megy az én fejemben is most.

:D

Csak úgy heccből rákerestem az egyik versecskémre,amit egy erdélyi emberke elkezdett még jó pár évvel ezelőtt megzenésíteni,és egy nagyon nyers verzióban feltette youtubera.Azóta tudtommal nem csinált vele semmit.A lényeg,hogy beírtam a google-ba egy versszakot,és valaki kitette a hotdog profiljára,a barátnőjének küldve.Örülök,hogy másnak is tetszik,és érdemesnek és kifejezőnek találta.

(Itt fellelhető a vers:Éjszaka)

Indulás előtt

Eszembe jutott a múlt heti találkozásunk K.-val.Egészen más ember lett,s miután D.-vel szakítottunk,úgy éreztem,hogy én is megváltoztam.Egy felszínesebb,felelőtlenebb és gátlástalanabb felfogást éreztem a magaménak,és mivel K. is ezt ecsetelte egész este saját magával kapcsolatban,s én az összefüggésekre figyeltem az ő és az én életem közt,bebizonyult a feltevésem:mindkettőnket alaposan kifordított ez a város.
De ma visszagondoltam a verseimre,s rájöttem,hogy én még mindig önmagam vagyok,s míg képes vagyok írni tiszta szívből,míg van bennem szeretet,érdeklődés mások iránt,és hajlam a törődésre,kötődésre,addig nem leszek más.Lehet nem leszek képes úgy szeretni,mint az "igazi szerelmesek",de még embernek érzem magam,tele célokkal,vívódásokkal és örök reménnyel.

Tamás Pál - Mondd, Mit Vársz

Nem tudom,hogy emlékszik-e valaki még erre az úriemberre,hiszen sajnos nagyon eltűnt.Ha jól tudom,az első Megasztárban versenyzett a szintén tehetséges Torres Danival együtt.Volt egy dal,a Sunset Boulevard,amit Pál Tamás énekelt az egyik adásban,akkor kedveltem meg őt,s azóta se hallottam felőle. Szerintem tehetséges,és kár érte,hogy eltűnt a média süllyesztőjében.Ráadásul ez a dal is nagyon jó.Jobban élvezem,mint a mai zenéket.

Úgy írom,mint az önéletrajzot

          Na,megint hazajöttem,ami király,mert meghajthattam a tesóm által feltuningolt kis Yamahánkat.Megy,mint az ökör.:D Nagyon erős a maga 50 ccm-jéhez  viszonyítva,ha hirtelen rántjuk meg a gázt,felkapja az elejét,imádom!:D Még pár dolgot alakít rajta,aztán kész is lesz,végül lehet,hogy eladjuk.Kicsit fájó szívvel válnék meg tőle,mert ezen a Yamin tanultam meg motorozni.

         Tegnap  végre sikerült egy olyan órára bekeverednem 10 perc késéssel,amin idén még nem voltam.Érdekes volt,és kicsit támadható is az,amit a tanár mond,de mindegy.Le kell vizsgázni belőle,nem elhinni.Ezután elrohantam a 18.kerületbe a BKV segítségével egy tökéletes cipellőért,amit már 1 éve vadászok.Sajnos már ritkaság,de egy webshopban rábukkantam.Ez az a cipő,amit az én lábamra találtak ki.Volt már 1 pár belőle,ezért tudom.

          Csütörtökön  ugyanúgy,mint a hét többi napján,csak estefele érkeztem haza. Mostanában akadt egy szaktársam,akivel komoly eszmecseréket szoktunk folytatni,nagyon jó helyeken.:D
Ezen a napon reggel volt egy közös óránk,utána tájtervezésem volt,és megint rajzolni kellett,plusz esszét írni,de most már a Feneketlen tóról.A rajzom most tetszett nekem is,csak túlbuzgó voltam,kiszíneztem,s így elromlott.:D:D:D Kíváncsian várom a tanári értékelést.:D B.-vel még időztünk a büfében,én színezgettem,ő nevetett.Ezután elindultunk a városba,beültünk egy Móriczhoz közeli helyre,és próbáltam B.-be életet lehelni.De én váltam zombivá.
      Aztán a telefonom leesett a 7-esen,és meghalt.Tök nyugodtan felvettem,megpróbáltam párszor bekapcsolni.Semmi.
        Este 6 körül hazaértem,fél 8-ra pedig mentünk egy BME-s spannal Junkiesra.Már hónapokkal ezelőtt megbeszéltünk egy ZP-s bulit,így nem mondhatta le.Neki ez kihívás volt,mert eddig csak electro-house-techno zenéket hallgatott.De megelégedettséggel töltött el,hogy élvezte!
Persze előtte jóízűen elfogyasztottunk egy üveg Kékfrankos félédes Rosét.Nekem elég volt a koncert végéig.:D Olyan jó volt végre hajat rázni,kicsit durvulni,kiadni a gőzt egy ilyen koncerten.A Junkies tipikus ilyen zene.Tele punkkal,rockerrel,és egyéb érdekes lényekkel.Jó volt újra "hazatérni". Egyik nóta alatt annyira beleéltem magam a dologba,hogy lerepült a szemüvegem, amit fél percen belül épségben meg is találtam.Aztán folytattam tovább.Nagyon nagy mákom volt Végül rémet láttam,illetve egy punkot,akit már azelőtt láttam valahol,de nem jutott eszembe.Fekete haja van,elől frufru,utána egy 5-7cm-s kopasz sáv(mintha hajpánt lenne rajta),ezután pedig mégtöbb haj.Az arca pedig olyan,mint egy semleges szoboré.Sem korábban,sem most nem tudtam eldönteni,hogy fiú-e vagy lány.Bocsi.:D

      Szerdán lehullott az eső,de igazából vártam ezt a napot,nagyon.Ugyanis este K.-val volt találkozóm.
Reggel szintén 8-ra mentünk,gyakorlaton hangnyomásmérővel tudományos vizsgálatot folyattunk a Villányi úton.4 fős csapatokban mértük le a 61-es villamos bizonyos szakaszok közötti SPL-jét.Nekem ez nagyon tetszett,ráadásul tanárbá az én kezembe nyomta az eszközt,szóval nekem kellett mérni is,amit nagyon élveztem.Ezután következett a szakirányos tárgy,amit nagyon szeretek,és végre volt értelme is bent lenni,hiszen a vidékfejlesztésről tanultunk.
     B.-vel éhségünk csillapítása érdekében bűnöztünk egy kicsit.(Két olyan emberről írok,akik elítélik a gyors kaját:) Bementem a mekibe egy sajtburgerért,mert én KFC-s cuccuokat nem vagyok hajlandó enni,aztán mivel  B. a ott akart enni valamit,ezért beültünk oda,elfogyasztottam a konkurens gyorsétteremben vásárolt nem különösebben egészséges táplálékot. Ezután a szeles-esős időben sétálgattunk Budán,s Pesten,bölcselkedtünk,majd megmutatta a Trafó nevű helyet.Olyan csendes,bájos és nyugodt,egy hétvégi házra emlékeztet,vagy egy balatoni nyaralóra.Aztán megint csak jó későn értem haza,tán 7 körül.És zuhogott az eső,és én megáztam.
        A kedvem elment mindennemű emberi tevékenységtől,de ott volt még egy találka K.-val.Az pedig mindig úgy van,hogy most,vagy soha.20:45-ig vártam,hátha ír,hogy lemondja,de nem!!! Végül erőt vettem magamon,és olyan pontosan késtem el,ahogy ő.Eltöltöttünk másfél órát együtt.Pedig csak 1-et terveztem.:D Tud ez az ember még meglepetéseket okozni!

    Kedd: a nap,amikor ha rúgnak, sem megyek el suliba.Nagyon jól elvoltam délig,aztán estefele Sz.-szel találkoztam,akivel mellesleg nem sűrűn szoktam,mert lehúzza kedvemet.De most annyira nem volt mondanivalónk egymásnak,hogy egészen jól elvoltunk.Ezután egy szaktársam szülinapjára mentünk el Rékával.Az a szaktárs,akit imádok alázni,és marjuk egymást,ahogy lehet.És élvezzük.:D Nem akartunk időben odaérni,ezért a Nemzeti Múzeum lépcsőjén elmélkedtünk az életünk nagy dolgain,és néztük,hogy milyen kényszerszerűen pózol 1 órán át egy ifjú pár.8 után csatlakoztunk az Andersenben a már ittas állapotban lévő társasághoz.A srácok persze métersört kértek,de nekünk nem volt hozzá kedvünk,így Muskotályt ittunk.Nekem tényleg elég lett volna egy pohárral,de Réka unszolására ittam még egyet.Azt hiszem túl rég került kapcsolatba a szervezetem alkohollal,ugyanis ettől a 2 pohártól kibújt belőlem a kisördög,ráadásul másnap reggel is szédült volt a világ.Vagyis én. Meg is jegyezték a srácok,hogy jócskán félreismertek,hiszen ők eddig a szende,padban csendesen elücsörgő mosolygós kis csajszit látták bennem.Igazából nagyon szeretem megdöbbenteni az embereket.(Persze csakis pozitívan.)Furcsa perverzió ez,és nagyon élvezetes!:D

   Hétfő: Unalmas,és bosszantó nap.Suli,angol, fitnesz,ami nagyon jól esett,és rengeteg energiát felszabadított bennem.Aztán hazatérve még mehetnékem volt,de mindenki,akit hívtam,begubózott.Ez szerintem aggasztó dolog.  Í. barátnémmal szerettem volna sétálgatni,hisz oly ritkán tudunk találkozni,erre a pasija kb."nem engedte el".Na ne.Ennyire nem szabad társfüggőnek és irányíthatónak lenni.Szóval lakásban kuksolással ment el az egyik utolsó szép,viszonylag meleg őszi est.

Örül a fejének

Olléé, múltkori Tájtervezés rajz és esszé eredményei megérkeztek!Összesen 3 rajzra adtak csak 5-öst a kb. 80 fős csoportból,és az egyik az enyém.Juhé!:D Az esszé csak 4-es lett sajnos.De túlélem.:D

Házi Cola

...vagy valami olyasmi.
Málnaszörpbe kis svédcsepp kell,aztán tessék felhígítani kb 2dl vízzel.:D

New Song Mysteria - The Rasmus

Khm ....EZ MI EZ??? Mindegy.Nem tudom,milyen stílus,és hogy miért a Rasmus neve alatt jelent meg,és nem Lauri már amúgy éles stílusváltású szólólemezén.Első hallásra olyan,mintha ....olyan semmilyen.Se pozitív,se negatív.Illetve annyi,hogy mint ős-Rasmusos,szívem szerint nem tolerálnám.Persze ők a zenészek,itt látszik,hogy magukért csinálják az egészet,és belenyúlnak mindenféle stílusba.Ami nem gáz,mert hát kell a változatosság.Csak nem tudom,kinek fog ez a dal tetszeni.Most már elmondhatják,hogy nem lehet egy stílusba beskatulyázni őket,hiszen volt már chill,reggae,pop,pop-rock,rock,techno...ki tudja még mi vár!:D

If you loose everything

      Volt egy ember,csak megszületett és felnőtt,de meghalni nem tudott.Bölcsen szemlélte a világot,és mindig helyesen cselekedett,senkivel sem beszélt,senkit sem bántott,sosem nevetett,és sosem sírt.Meg sem fordult a fejében,hogy egy másik emberi lénnyel kapcsolatba lépjen.Nagyon boldog volt,mindennel elégedett.

       Ez az ember nagyon szeretett alkotni.Földből és légből, vízből és tűzből csodás dolgokat készített.Némelyik tudott mozogni,dalolni,fütyörészni,fényleni,csilingelni,járni,repülni,vagy olyan alakot felvenni,amit az ember óhajtott.Egy dolgot nem tudott egyik sem: válaszolni.Amikor alkotójuk feltett egy kérdést,mind megállt,s elnémult,s az ember látva,hogy nem tökéletes a világa,nagyon szomorú lett.

     Miután sokadik próbálkozásra sem sikerült szót adni teremtményeinek,megunta minden játékát,s egy nagy zsákba pakolta őket,majd elvitte egy távoli völgy legmélyebb és legsötétebb zugába.A szíve nem fájt értük,hiszen csak tárgyaknak tekintette őket.
     Aztán beköszöntött a tél. A föld elszürkült,meddővé vált,a szél feltámadt,és a havat rombolásra kényszerítette,a víz megdermedt,s már soha többé nem akart táplálékot adni,a tűz pedig elgyengült,s csak akkor pislákolt kicsit,ha az ember a házába vitte.Zord idő volt,s ahogy sötétedett,az ember napról napra bánatosabbnak érezte magát.Akkor is szomorú volt,amikor a napfény olykor megcsillant a szemében.Arca elkezdett öregedni,erőtlenné vált,s beteg lett.Nem tudta,mi történik vele,hiszen ilyet még nem tapasztalt egész életében.
    A tél legsötétebb és legszomorúbb napján eszébe jutottak játékai.Először,mióta megvált tőlük. Mindegyiket pontosan felelevenítette képzeletében,sorjában.Kezei között érezte a formát,emlékeiben még éltek a hangok,zajok,színek és a fények.Aztán teljesen új és idegen érzések kerítették őt hatalmukba:az aggodalom,a hiányérzet és a magány.Ráncos arcáról könnyek peregtek.
      Mivel nem tudott megbirkózni ezekkel a nyomasztó új érzésekkel,arra gondolt,megoldást csak műveiben találhat.Másnap elindult felkutatni az alkotásait,s legnagyobb örömére ott voltak,ahol hagyta őket.Hátára vette a zsákot,s szívében óriási örömmel és megnyugvással tért haza.Egyenként letisztogatta és helyükre tette őket,s régi fényükben pompáztak mind.Végül az ember boldogan nyugovóra tért.Azon az estén már nem fázott,hiszen a tűz vidáman lobogott.Másnap reggelre megenyhült az idő: az víz csobogott, a szél lágyan fújdogált,s a hó már csak szigetként fedte az ébredező anyaföldet.

Életem legjobb szakítása

Tegnap este találkoztunk Danival 2 hét után.Elég elfoglaltak voltunk mind a ketten.Aztán megbeszéltük,amit meg kellett,ami mindkettőnkben már megfogalmazódott: nem illünk egymáshoz,és nem a korkülönbség miatt,hanem mert 2 teljesen különböző személyiség vagyunk.
Nagyon örültem,hogy ő hozta fel a témát,mert én egy ideig nem mertem volna,csak azt tudtam:nem vagyok szerelmes,és egy darabig nem is leszek az.Ja és aggasztott,hogy teljesen tartalom nélküli ez a kapcsolatnak fémjelzett valami.Szóval felszabadítottuk egymást,és tök jól érzem magam!:D

Közmédia nap

Bárcsak ittam volna.
A alapgondolat,az ötlet és a cél is nagyon jó volt.De szerintem mégsem az valósult meg,aminek kellett volna.Persze szinte biztos vagyok,hogy óriási sikernek könyvelik el.Bizonyos szinteken az is.De nekem valahogy nem jött át az egész.Amit néha éreztem, az az volt,hogy megy a népbutítás.Délután 4-6-ig azért tisztességesen végigálltam és nyújtóztam a Magyarország szeretleket,de csak Vajk miatt.Amúgy nagyon vontatott volt,a játékosokon azt láttam,hogy semmi kedvük ezt csinálni.Vajk sem volt elemében.Hiányzott a sugárzó mosolygás.De a végén,amikor a kiscsajoknak aláírást osztogatott,akkor végre láttam azt a Vajkot,akit kedvelek.Egyébként Ő legalább olyan népszerű volt,mint  a kürtőskalácsos.Én nem mentem oda hozzá.Aláírásom van,egyébként meg nem tulajdonítok a szignónak nagy jelentőséget,másrészt nem is tudtam volna mit mondani.Vivivel leültünk az első sorba,és csak néztük,hogyan viselkedik az emberekkel.Mindvégig nagyon kedves és közvetlen volt.

     A Magyarország szeretlek produkció alatt azt tapasztaltam,hogy az emberek furák.Nagyon kellemetlen volt,amikor körülöttem mondogatták,hogy "Jajj a játékos ezt meg azt a szót kihagyta'",meg folyamatosan kommentálták az eseményeket.Előttem egy buzgó Nikonos nő fotózgatott,kitakarva minden lehetséges olyan sávot,ahol láthattam volna valamit.Mindenki tolakodott,egy "okos" lány beállt az ülő emberek elé,hogy véletlenül se lássanak.Az emberek miért nem tudnak viselkedni? Ja és egyáltalán nem volt poénos a műsor.Sokan mégis,mint valami gép,nevettek.Ez a fotós csaj is.Pl Csiszár Jenő felemelte a szemöldökét,és már azon nevetett.Vagy azon,hogy pontosan megállapították a néptáncos-botok hosszát.
          Aminek örültem,az az volt,hogy Vajk-Helsinki-Republic fogalomkör összekapcsolódott.Csak a kedves Vajk elkezdte kritizálni a Szállj el kismadár refrénjét...ezt nem kellett volna.Egyszerűen nem illik ennyire nyilvánosan,másrészt nem kérdezte senki a közönségből,se a szereplők közül.Én azért ismerem a Republic dalokat,szövegeket annyira, hogy azt mondhassam: nagyon jók,és érdemes utánanézni,mit kritizál meggondolatlanul az ember.

            Ezek után mentünk az MR2 Szimfonikra.Egy dolog ért valamit: a szimfonikus zenekar.A tömeg óriási volt,mozdulni alig lehetett.A kivetítők alacsonyan voltak,a székekben és asztalokban el lehetett botlani...és megtalált egy-két primitív ember.Pl. beálltunk egy másfél méteres szinte üres helyre,amikor két 180 cm magas nálam fiatalabb csaj beszól nekünk,hogy:"Azért nehogy má' ide álljatok elénk!" Ismétlem: másfél méter szabad hely.Ja és egy fejjel alacsonyabbak voltunk náluk.Kicsit éhes voltam,és nem túl nyugodt.Szívem szerint minimum elküldtem volna melegebb éghajlatra...de konfliktuskerülő vagyok.Emberek,jajj...olyan...furák.
      Sajnos nagyon unalmas lett a koncert ezzel az újfajta hangszereléssel.Teljesen felesleges így megcsinálni a legtöbb dalt,talán csak 2-3-t tudnék mondani,amit nem tett jellegtelenné a változás.Amúgy sem szoktam MR2-t hallgatni.Túl nagy teret kapott az ún. alternatív zene,aminek most már igazán ideje volna valami tisztességes stílusmegjelölő fogalmat alkotni.Mert az alternatív az nem egy stílus, ha helyesen értelmezzük a szavakat.
             Gondoljatok bele: amíg kevés ilyen zenekar volt,azért mondták rájuk,hogy alter,mert semmilyen más stílusba nem lehetett besorolni őket.Tehát minden alternatív,ami nem sorolható be már létező stílusba.Szóval ha én most elkezdem ceruzával csapni az asztalt,és szótagolva aláénekelnék egy atomfizika témájú szöveget,akkor az egy nem létező stílus=alternatív kategóriába sorolt alkotás lenne.
            Az alter egy nagyon tág gyűjtőfogalom.De manapság az "alter bandák" zenéi azonos és hasonló stílusjegyeket hordoznak magukon,akkor miért ne lehetne egy új fogalommal megjelölni őket?Mondjuk: tompa.

Pörgés

     Végre élvezem azt a pillanatot,amikor a párnára hajthatom a fejem.Szerda óta olyan szinten pörög az életem,hogy abszolút nincs megállás.Őszintén szólva nagyon jó ez nekem,nincs időm unatkozni,és ebből kifolyólag hülyeségeken agyalni. Szerdán 8-tól suli,rögtön utána este 7-ig diákmelós megbeszélés,utána fél9-től 11-ig szakest.
    Csütörtök szintén 8-kor indult be,délután haza,fél óra itthon,majd 2 óra edzés.A mai napon is órára kellett volna menni,de ellógtam,mert beadandót kellett készíteni,szóval 2-kor leadás,fél 4-ig találka,go haza edzőcuccért,5-re beestünk az aerobikra,utána még egy órát erősítettünk,és mindjárt csinálok egy kis házimunkát,mert se holnap,se utána nem lesz időm.
     Jó ez.Holnap még utoljára elmegyek pályázatírásra,az a délután közepéig kitart,utána pedig Vajkocskázni szeretnék a Millenárison.Remélem összejön.Ha sikerül 6-ig mindezt elintéznem,akkor pedig társaságtól függően  koncertre megyek.Másnap délelőtt jönnek szüleim,majd fél 2-től este 8-ig dolgozom.Black Berryvel. A "lidiben"...előre félek attól a munkától,jaj ne.Szóval aki meg akar ölni,az vasárnap jöjjön el az egyik pesti "lidibe",és legyen kegyes hozzám.:D
Azt bánom igazán,hogy amikor szüleim feljönnek,nem lehetek velük eleget.


Ja amúgy megint a házam táján láttam Magyar Bálintot.Asszem' bele kell nyugodnom,hogy a környéken lakik.:P

Hope you find it...

Kezdenek sokkolni a dolgok.Ma írta Jamie Winchester,hogy elköltözik Írországba.Ő az egyik olyan zenész a kevés közül itthon,aki tényleg ér valamit.Teljesen megértem,hogy elmegy.Mennék én is.
Tegnap egyébként csoportbuli volt,nem valami nagy dolog.Se jól,se rosszul nem éreztem magam.Ma pedig Tájtervezésen egy bosszantó,de érdekes feladatot kaptunk.Esszét és rajzot kell alkotni az arborétumról.Holnapig.:D

Annyira,de annyira...

Komolyan annyira unatkozom,hogyha belém rúgnak, még azt is élvezem.
Ami meg is történt,szóval holnap lesz életem legizgalmasabb napja ebben a tanévben.FIGHT!
Annyira brutális diplomáciai vitát fogunk holnap folytatni! 2 ember érdeke a 13 ellen.Kemény lesz.

Szerelmes vagyok Mattiba

Eddig nem csináltam semmit annak érdekében,hogy az Erasmusos ügyek rendben legyenek.Nem írtam cégeknek,nem vettem fel senkivel a kapcsolatot, DE MA!Ma rájöttem,miután írta szaktárs,hogy Helsinkiben vidul,hogy ha nem lépek,megint mások teljesítik be az általam eltervezett nagyszerű dolgokat.Ezt nem hagyhatom,részesülnöm kell ebből a jóból,így hát felvettem a kapcsolatot a Helsinki Egyetem Mattijával.Megnéztem a tanszéki dolgozókat,kép alapján ő volt szimpatikus.Először egy professzornak akartam írni,de Magyarországon se szeretik,ha hülyeségekkel zaklatják őket.Remélem Matti aranyos,és tud tanácsot adni.:)

most nem úgy,mint eddig

Ma szépnek tart a világ,
Sok indulatot kivált
Rám köszön egy kedves idegen,
Ő csak bámul,és én ridegen
Kapkodom város szagú rímeim,
S átsuhanok az utca színein.

Láttam arcát,olyan szelíd,
Ifjúságból erőt merít
Válaszra várt,de csak rohantam tova,
Mégis megőrzi őt e versnek sora.

Emberek - Száz út

A dalt szeretem,de az ilyen "lopjunk össze képeket a netről,és rakosgassuk érzelmesen egymás mögé"  hangulatvideóknak nem vagyok híve.Pláne nem annak,hogy sokan,akik ilyet készítenek,különleges tehetséget igénylő szakmának tekintik a fent említett ténykedést.

Miért jó ez a dal? Mert vidám!A szövege viszont komoly,és nem különösebben kellemes dolgokat hoz fel.Ügyes párosítás.Miller Zoltán hangját nagyon szerettem már kicsiként.Vicces,hogy régen kevertem Ákossal.Akkor még nem volt net,túl sok zenei ismerettel sem rendelkeztem...a klipeket meg mindig elkapcsolták...pedig ha lopva néztem őket,ámultam és bámultam.De érdekes volt akkoriban gyereknek lenni!És mennyire más most,egy nyitottabb,fejlettebb világban álomra hajtani a fejem.Még nem tartok ott,hogy visszavágyjak a gyerekkoromba,mert annyira nem volt jó.Arra ez érzésre tisztán emlékszem,hogy korlátok közé voltam szorítva,és nehezen viseltem.Persze,szót kellett fogadni a szülőknek,és egyéb feljebbvalóknak,csak néha túlzásba vitték a követelőzést.Itt,ebben az országban nem cél az individuum fejlődésének támogatása.Itt szürke ,"homogén" tömeget akarnak csinálni.Sikerül is nekik.Grat.

Meg akarok tanulni finnül énekelni

Keresgéltem néhány finn zenét.Ez egész jó.Vidám is,erőteljes is.Szeretem bővíteni a tudásom a szép Finnországról.Ez értelmes mondat volt?Este már nem megy a fogalmazás.
Olyan vidám vagyok!Zolival társalogtam,aki részeg volt,és olyan őrültségeket tud beszélni.:D Most majdnem kopasz...ááá...majd visszanő,addig meg nem nézek rá!:D

Amúgy ma zombi üzemmódban éltem át fél napot,de a pizza finom volt.Majdnem írtam egy verset valamiért,de aztán elmaradt.Azért én még el fogom csípni az ihlet lábát...nem párologhat csak úgy el!:)

Eviitaa:“Egy csitri hogyan lett Szupersztár?"

       Evita.Tegnap este.Szombathely. Teltház.Főszereplők: Egyházi Géza,Miller Zoltán,Varró Gábor,Baranyai Anna.(Koós Réka nem tudta vállalni a szerepet hangszálgyulladás miatt.) Tomi megkapta Che Guevara cover szerepét.Miközben hallgattam Miller Zoltánt,néha azt hittem,Tomit hallom.=)
Nagy-nagy izgalommal vetettem bele magam az előadásba.
     Ugyebár ez Szombathely,Pesthez képest vidéken elhelyezkedő város. Ami szembetűnt élősként,hogy itt egészen más a közönség.Mindenki elegánsan érkezett,szemben egy pesti színházzal,ahol lazán bemennek akár egy vasárnapi előadásra is farmerban,pólóban,sportcipőben.
      Nekem szokatlan volt,hogy szabadtéren nézek egy produkciót.Egészen más a hangulata,a hangzása,minden.(Eva történetét most nem írom le,akit érdekel,úgyis utána néz,vagy tudja.)
Inkább a megvalósításról írnék pár szót.
    A bejutás alatt több embertől hallottam,hogy azt ecsetelik: nem a legjobb választás az Evitát előadni.Nem értettem miért.Aztán rájöttem,hogy igazuk volt.Szép volt,tele volt energiával,és nagyon tehetséges előadókkal,de valami mégsem stimmelt.Kezdjük ott,hogy a dél-amerikai dallamok nem feltétlenül fekszenek egy átlag magyarnak,és nem illettek bele az Iseum római kort idéző díszletébe-bár ez lehetett a legkisebb gond.

      Másrészt a fordítás néhol elég suta volt.Nem simult a dallamhoz a szó,néha túl tömör,olykor pedig"átláthatatlanul" tagolt volt a szöveg. Megjelentek olyan dallamok is,amiket abszolút nem neveznék kellemesnek,sem jónak. Illetve helyet kaptak olyan dialógusok, amelyek bizonyára szebben hangzottak volna beszédben,mint énekelve.Nem hiába nem ez Webber legjobb és legelterjedtebb alkotása.
       Az első felvonás végére már érezhető volt,hogy mind a színészek,mind a közönség belerázódott a "megfelelő állapotba". Rengeteg szereplő sorakozott fel,profi táncosok, válogatott színészgárda Budapestről és Szombathelyről...és a fent említett húzónevek.Nekem nagyon tetszett,ahogy a Che Guevarát alakító Miller Zoltán tulajdonképpen mint narrátor kísérte végig a darabot.Résztvevője volt az eseményeknek,és mégsem.Egyházi Gézát egyszerűen öröm volt látni és hallgatni.Róla elhittem,hogy az,akit játszik.S ugyanez a véleményem Varró Gáborról.
     Baranyai Anna- egy-két hibát leszámítva- szépen játszott,és azt gondolom,hogy megérdemelte a főszerepet.Persze én egy egyszerű musicalkedvelőként mondom mindezt.De bárcsak tudnék úgy énekelni,mint Baranyai Anna!:)
  A második felvonás már sokkal jobban tetszett mind zeneileg,mind a cselekményét tekintve.Evita a magasba szállt,nagy lett,szerették,és gyűlölték,majd meghalt.

Kicsit más:A Don't cry for me Argentina alatti tűzijáték telitalálat volt.Az épület tetején álló doboson kicsit nevetnem kellett,mert a Belga-Szerelmes vagyok egyik kigyúrt szereplőjére emlékeztetett.S ezt még fokozta a közeli-távoli kameraállás is,amit kivetítőn láthattunk.

Összegzésként: ez egy olyan előadás volt,ami vidéken elmegy,talán sikert is arat,de a budapesti nagyérdeműnek én már nem merném bemutatni.

Még ilyet!

Most olvastam,hogy Vajkocska már nem lesz többé a Hacktionben.Kár érte,mert szerintem azért elég ügyes volt.Dehát az ilyen dolgok kérész-éltűek.Ami szép meg jó,azt meg kell változtatni.Valószínű nem a szereplők miatt volt alacsony a nézettsége...csak úgy megsúgom.No mindegy, legalább ezt sem nézem többet.Úgyis lesz jobb dolgom.:)

A kommunizmus szilánkjai

Szilánk...miért pont ez?Mert az idők során valami,ami eleve egységesnek rendeltetett, az emberi ostobaság miatt darabokra hullott.Az évek múlásával előbukkannak ezek a maradványok itt-ott,főleg akkor,amikor nem is számítanánk rá.Csonka családok,emigrált magyarok,erőszakkal félbeszakított tervek...ez mind megtörtént, tagadhatatlanul,és talán sohasem gyógyulnak be a sebek.

Egy ilyen élettörténet fültanúja lehettem az egyik vonatutam alatt.
             Ott álltam a peronon,amikor egy kedves hölgy odalépett hozzám,és elveszetten kérdezgette,hogy hova fog állni a vonat,és biztos,hogy ott,és hogy hogyan vannak számozva a vágányok...igyekeztem megnyugtatni,hogy másik vonat úgysem indul,nem fog eltévedni.De ő mégis csak tovább aggódott.Nagyon furcsa volt,gondoltam pesti.
        A vonaton szemközt velem egy unszimpatikus,kissé sznob idős házaspár ült,és titkon azt kívántam,bárcsak az izgulós néni kerülne a helyükre.Végül kiderült,hogy a házaspárnak máshová szólt a jegye,és kívánságom valóra vált.Onnantól pedig egy nagyon érdekes utazás vette kezdetét.
      Ez a hölgy soproni származású,de 40 éve nem járt itt.Édesapja,aki elismert orvos volt, építtette a soproni Gyermek Szívszanatóriumot.Csakhogy a szocializmus idején nem akartak belépni a pártba,így dönteniük kellett: vagy emigrálnak,vagy nem mehet a gyerekük egyetemre.Így hát kiköltöztek Németországba, itt hagyva mindent.Barátokat,rokonokat,karriert,a hazát...eltelt 40 év,az orvos idén nyáron halt meg.A lánya pedig hazajött,hogy megnézze azt a helyet,ahonnan elindult.

      Érdekes  volt hallgatni őt arról,ahogy Magyarországról vélekedik.A kérdéseiből meg lehetett tudni,mit gondol,vagy mit nem tud.Odavolt a falusi kis házakért,tetszett az neki,hogy sok kukorica-, és napraforgóföldet lát.Az volt a legkedvesebb megnyilvánulása,amikor megkérdezte,hogy a falukban mi van,itt élnek a parasztok?Abszolút nem volt elképzelése arról,hogy mi történik egy községben.
Talán egész nyugaton ez lehet az általános kép rólunk: elmaradott.
Mesélt egy viccet is,ami Németországban most nagyon menő.
"Mit kérdez a pénztáros a boltban a dalmatájával érkező vevőtől?
-Gyűjti a pontokat?" Nekem ez nagyon megtetszett.Nem azért,mert feltétlenül vicces,hanem azért,mert továbbgondolva egy kritikát fogalmaznak meg benne.A "pontgyűjtő társadalomét."

So excited!

Szombaton részese lehetek egy remélhetőleg nagyszerű előadásnak,az Evitának.Szombathelyen tartják,és ez lesz a 3.,a ráadás,mert az első kettőre elfogytak a jegyek.Tegnap volt a premier.Tegnap még haboztam,hogy elmenjek-e de reggel megláttam a képeket,és teljesen lázba hozott.Szóval mindenképp ott leszek! Eddig úgy néz ki,hogy Rékával megyünk.Szerintem nagyszerű lesz!Az Evita volt tulajdonképpen életem első musical élménye.Persze akkor még nem értettem,hogy mi lehet ez.Több,mint 10 éve láttam a TV-ben egy részletet belőle,és tisztán emlékszem,hogy csodálatosnak tartottam,és olyan valóságosnak tűnt.Aztán elfelejtettem.A címét is, szereplőket is,mindent.Most pedig úgy érzem,mintha minden előjött volna egy csapásra.És csodálatos,hogy minden adott ahhoz,hogy én ezt pótoljam: egy jó barát,akivel szívesen elmegyek,egy hozzám közeli helyszín,egy tehetséges ifjú színész az ismeretségi körömben,aki szerepet kapott benne,és a nagyjából 1 éve lángoló musical szeretetem.Hogy szabadtéri színpadon lesz,az egy külön ráadás.Remélem forró lesz az este.Nem szeretnék vacogni.:D