Kedd reggel egy borongós nap vette kezdetét.A köd vastag szürke és átláthatatlan takarót fektetett a város minden szegletére, s közben lágyan szemerkélt az eső.Botond sietve lépte át kettesével a lépcsőfokokat a 4. emelet felé.A buszmegállóban jutott eszébe,hogy valamit otthon hagyott. Amint felért,kapkodva vette elő első látásra rendszer nélküli kulcscsomóját,de hamar megtalálta azt,ami a zárat nyitotta. Halkan belépett az ajtón,levette a vizes cipőjét,és kotorászni kezdett a nappali fiókjában.
-Ki az?-riadt fel Klára az álmából.Ránézett az órájára: 7:20. Ez biztos nem Botond,neki már rég el kellett mennie.Klára nem volt az az ijedős fajta,de most mégis megborzongott attól a gondolattól,hogy egy idegen van a lakásukban,és lehet,hogy veszélyes.Szinte minden nesz nélkül felkelt ágyából, majd körülnézett,hogy van-e valami nagy és kemény eszköz a szobában,amivel esetleg támadni is lehet.
-Papucs? Nem,az nem jó. Esetleg ez a váza?-s kiemelte a névnapjára kapott fekete rózsacsokrot belőle,de ugyanazzal a mozdulattal vissza is tette.Hirtelen megakadt a szeme Botond vívótőrén.-Igen,ez az!- gondolta, és magához vette a fegyvert,majd kilépett a nappaliba.
- Jó reggelt drágám!Nézd,hét ágra süt a nap!-és közelebb lépett Klárához.
- Úr isten,Botond, hát te vagy az??-mosolygott most már megkönnyebbülve a lány.
- Látom,megijedtél.-nevetett a fiú megpillantva a tőrt a pizsamás és kócos lány kezében, aki hirtelen Botond mellkasára szegezte azt.
- Á dehogy,csak móresre akartam tanítani az illetéktelen behatolót,aki hajnalok hajnalán merészelt felkelteni engem,de ami azt illeti, most te is megfelelsz a célra!- fenyegetőzött a lány rideg arckifejezéssel. Botond persze tudta,hogy lehet kicselezni a nőt,és egy pillanatig sem érezte magát matthelyzetben.
- Mit szólnál hozzá,ha ma este elmennénk megnézni azt a kiállítást?- tette fel ajánlatát a férfi.
-A csontvázasat? Ez komoly,Drágám?
-Ha ez az ára annak,hogy meg ne ölj,akkor nagyon komoly!
-Nos,rendben!-eresztette le fölényesen a fegyvert tartó karját a lány,és átölelte kedvesét.-De most indulj Édes,mert sosem érsz be!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése