Ha egyszer véletlenül híres ember lennék,ezt a címet adhatnám az életrajzi regényemnek,bár túl sematikus,szóval biztosan elvetném. De most nem erről van szó,hanem egy,azaz kettő,az életemet nagyban meghatározó eseményről.
Menjünk kicsit vissza az időben: 2005. november 12. Bécs,Planet Music. Ha jól dereng,az volt életem első koncertje,az akkor még számomra a mindent jelentő The Rasmussal. Még emlékszem rá,hogy hogyan éltem meg az egészet,emlékszem az előttem álló 2 méteres osztrák-török lány hajának intenzív tuttifrutti illatára,amitől majdnem elájultam.Emlékszem a levegőtlenségre,és hogy a negyedik sorból a koncert végére a 8.-ba sodródtunk G.-vel,emlékszem a Deep Insgiht finn előzenekar dobosának látványos produkciójára,a varjútollra,ami a kocsiban maradt, az általunk festett Moi! feliratos finn zászló mellett,mert nem akartam bevinni,mert annyira tökéletlen az a zászló,hogy égő lett volna.
Ja és persze az est fénypontja,amikor Lauri hátat fordított nekünk,és fél percen át lefagyva,tenyeremet a tátott szám elé tartva próbáltam összeszedni a gondolataim,ugyanis a világ lehető legtökéletesebb hátsófertályát volt lehetőségem megpillantani.Magamon is meglepődtem,hiszen azelőtt egyáltalán nem foglalkoztam ezzel a kérdéskörrel.:D A koncert végén pedig nagyjából 40 cm választott el,hogy elkapjam Aki dobverőjét...bár akkor sem tulajdonítottam ezeknek a tárgyaknak túl nagy jelentőséget,szóval nem volt nagy törés az életemben,hogy más kaparintotta meg.
Hamarosan pedig eljön a nap,amikor a 7 év és egy nap múltán megismétlődik a "találkozás" rajongó és zenész között.Az összefüggést felismerve egyre izgatottabb vagyok!A legeslegnagyszerűbb pedig az lenne,hogy G.-vel mennénk megint.Fura,hogy ezt már nosztalgiának nevezik.Fura,hogy vagyok már annyi éves,hogy 7 év távlatában konkrét emlékekkel álljak elő,hogy egyáltalán van miről mesélnem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése