Közmédia nap

Bárcsak ittam volna.
A alapgondolat,az ötlet és a cél is nagyon jó volt.De szerintem mégsem az valósult meg,aminek kellett volna.Persze szinte biztos vagyok,hogy óriási sikernek könyvelik el.Bizonyos szinteken az is.De nekem valahogy nem jött át az egész.Amit néha éreztem, az az volt,hogy megy a népbutítás.Délután 4-6-ig azért tisztességesen végigálltam és nyújtóztam a Magyarország szeretleket,de csak Vajk miatt.Amúgy nagyon vontatott volt,a játékosokon azt láttam,hogy semmi kedvük ezt csinálni.Vajk sem volt elemében.Hiányzott a sugárzó mosolygás.De a végén,amikor a kiscsajoknak aláírást osztogatott,akkor végre láttam azt a Vajkot,akit kedvelek.Egyébként Ő legalább olyan népszerű volt,mint  a kürtőskalácsos.Én nem mentem oda hozzá.Aláírásom van,egyébként meg nem tulajdonítok a szignónak nagy jelentőséget,másrészt nem is tudtam volna mit mondani.Vivivel leültünk az első sorba,és csak néztük,hogyan viselkedik az emberekkel.Mindvégig nagyon kedves és közvetlen volt.

     A Magyarország szeretlek produkció alatt azt tapasztaltam,hogy az emberek furák.Nagyon kellemetlen volt,amikor körülöttem mondogatták,hogy "Jajj a játékos ezt meg azt a szót kihagyta'",meg folyamatosan kommentálták az eseményeket.Előttem egy buzgó Nikonos nő fotózgatott,kitakarva minden lehetséges olyan sávot,ahol láthattam volna valamit.Mindenki tolakodott,egy "okos" lány beállt az ülő emberek elé,hogy véletlenül se lássanak.Az emberek miért nem tudnak viselkedni? Ja és egyáltalán nem volt poénos a műsor.Sokan mégis,mint valami gép,nevettek.Ez a fotós csaj is.Pl Csiszár Jenő felemelte a szemöldökét,és már azon nevetett.Vagy azon,hogy pontosan megállapították a néptáncos-botok hosszát.
          Aminek örültem,az az volt,hogy Vajk-Helsinki-Republic fogalomkör összekapcsolódott.Csak a kedves Vajk elkezdte kritizálni a Szállj el kismadár refrénjét...ezt nem kellett volna.Egyszerűen nem illik ennyire nyilvánosan,másrészt nem kérdezte senki a közönségből,se a szereplők közül.Én azért ismerem a Republic dalokat,szövegeket annyira, hogy azt mondhassam: nagyon jók,és érdemes utánanézni,mit kritizál meggondolatlanul az ember.

            Ezek után mentünk az MR2 Szimfonikra.Egy dolog ért valamit: a szimfonikus zenekar.A tömeg óriási volt,mozdulni alig lehetett.A kivetítők alacsonyan voltak,a székekben és asztalokban el lehetett botlani...és megtalált egy-két primitív ember.Pl. beálltunk egy másfél méteres szinte üres helyre,amikor két 180 cm magas nálam fiatalabb csaj beszól nekünk,hogy:"Azért nehogy má' ide álljatok elénk!" Ismétlem: másfél méter szabad hely.Ja és egy fejjel alacsonyabbak voltunk náluk.Kicsit éhes voltam,és nem túl nyugodt.Szívem szerint minimum elküldtem volna melegebb éghajlatra...de konfliktuskerülő vagyok.Emberek,jajj...olyan...furák.
      Sajnos nagyon unalmas lett a koncert ezzel az újfajta hangszereléssel.Teljesen felesleges így megcsinálni a legtöbb dalt,talán csak 2-3-t tudnék mondani,amit nem tett jellegtelenné a változás.Amúgy sem szoktam MR2-t hallgatni.Túl nagy teret kapott az ún. alternatív zene,aminek most már igazán ideje volna valami tisztességes stílusmegjelölő fogalmat alkotni.Mert az alternatív az nem egy stílus, ha helyesen értelmezzük a szavakat.
             Gondoljatok bele: amíg kevés ilyen zenekar volt,azért mondták rájuk,hogy alter,mert semmilyen más stílusba nem lehetett besorolni őket.Tehát minden alternatív,ami nem sorolható be már létező stílusba.Szóval ha én most elkezdem ceruzával csapni az asztalt,és szótagolva aláénekelnék egy atomfizika témájú szöveget,akkor az egy nem létező stílus=alternatív kategóriába sorolt alkotás lenne.
            Az alter egy nagyon tág gyűjtőfogalom.De manapság az "alter bandák" zenéi azonos és hasonló stílusjegyeket hordoznak magukon,akkor miért ne lehetne egy új fogalommal megjelölni őket?Mondjuk: tompa.