Eszembe jutott a múlt heti találkozásunk K.-val.Egészen más ember lett,s miután D.-vel szakítottunk,úgy éreztem,hogy én is megváltoztam.Egy felszínesebb,felelőtlenebb és gátlástalanabb felfogást éreztem a magaménak,és mivel K. is ezt ecsetelte egész este saját magával kapcsolatban,s én az összefüggésekre figyeltem az ő és az én életem közt,bebizonyult a feltevésem:mindkettőnket alaposan kifordított ez a város.
De ma visszagondoltam a verseimre,s rájöttem,hogy én még mindig önmagam vagyok,s míg képes vagyok írni tiszta szívből,míg van bennem szeretet,érdeklődés mások iránt,és hajlam a törődésre,kötődésre,addig nem leszek más.Lehet nem leszek képes úgy szeretni,mint az "igazi szerelmesek",de még embernek érzem magam,tele célokkal,vívódásokkal és örök reménnyel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése