Ez a mai nap szimplán semleges,de ma ünnepelek,tehát a sok szeretet ,ami körülvett,bennem mégis egy szép érzést indított meg.Az egész napom kellemes volt,úton-útfélen találkoztam társakkal,barátokkal,és mosollyal fogadtam őket. Bár reggel a kedves kis pantomim barátom azt mondta,most egy kicsit letörtnek tűnök,de igazából nincs olyan nap,amikor ne lennék vidám. Tény, keveset aludtam,azt is megszakítással,de igyekeztem azt mutatni,amit igazán érzek.Néha olyan furcsa,amikor látom,hogy szürke a világ,mégis én színesnek érzékelem.Megnézek az utcán,a metrón minden arcot,néha szemkontaktusba kerülök egy idegennel...figyelem a rezzenésüket,a tekintetüket,és ha látom,mennyi megtört,bánatos, elveszett ember van ebben a városban,akkor megvizsgálom,hogy én mit érzek.Gyakran rájövök,hogy az én gondjaim eltörpülnek az övéik mellett,és ráeszmélek,hogy nincs okom szomorkodni.Ilyenkor elmosolyodom: egyrészt azért,hogy bennem is kialakuljon a jó kedélyállapot, másrészt azért,mert tudom,hogy néhány embert ez kihúzhat a szürkeségből.Egy mosoly,és semmi más.
Ma angol után elmentünk Zumbára,ahol annyira jól éreztük magunkat,hogy a következő órára is ott maradtunk.A második óra nagyon hamar elrepült,és én nagyon el is fáradtam. Amint hazaértem, muszáj volt felnéznem a Fészre,hogy megbeszéljük a holnapi programot egyik ismerősömmel. Szívem szerint a gépet sem kapcsoltam volna be.Aztán kaptam egy SMS-t egy idegen telefonszámról,és úgy gondoltam,hogy K. írhatta.Meg akartam nézni az adatlapján,de ehelyett olyan dolgokat láttam,amit nem kellett volna,és nagyon elkeserítettek.Aztán átváltottam némán szenvedő üzemmódba,végül elmenekültem a Fészről. Végül a tekintetem megakadt egy gyorsító tárban lévő blogon,és rákattintottam.Amit olvastam,az a legszebb dolog volt,amit eddig egy baráttól hallhattam. Egy villamoson induló gondolatkavalkád végére kikristályosult a végszó,az igaz barátság felismerése.G. írta ezeket a sorokat saját magáról és rólam,és minden szava igaz.Már
lassan 21éve... szóval nagyon köszönöm!:)
Aztán eszembe jutott,hogy milyen buta voltam,hogy míg egy halott és elkorcsosult barátság miatt szomorkodtam, nem vettem észre azt,ami igazán szép és örök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése