Aki vagyok...

Amikor rossz kedvem van,mindig rájövök,hogy nincs szebb és jobb dolog a finnességen kívül,ami ilyen gyorsan boldoggá tud tenni.Minden más,aminek örülök,csak átmeneti hóbort. De ez az egy,a finn mánia,ez örök és biztos.Egy hete már csak az új Rasmust hallgatom,és úgy rendbe tudja vágni a lelkivilágom,mint 2 nagy pofon.
Annyira megnyugtat,és a legszebb,hogy pont jókor jött az album,a megfelelő szövegekkel.Ez az én drogom,a szenvedélyem.Tegnap este beszélgettem sok idő után az egyik finnemmel,és annyira kivirultam tőle.Egyszerűen vágyom azt a hangulatot,azt az életet,amit Suomi nyújthat.Hiába nem jártam még ott,tudom,hogy szeretném,imádnám.Ez a szerelem.Vakon bízom.Nekem ez jutott.Már 8 éve,hogy elkezdődött,aztán beleégett a személyiségembe.

Aki nem érzi,sose fog megérteni,de ennyi hadd járjon már nekem is ebben az üres világban.:)

Én,József Attila

  A darabot Posta Victorral,Muri Enikővel és Krassy Renátával láttam.Bevallom féltem attól,hogy Enikő mennyire lesz amatőr.De pozitívan csalódtam.Alapvetően Victor sem volt szimpatikus,valahogy nem tudtam beleképzelni semmit a személyiségbe,de ez ma megváltozott.Nagyon jól passzolt arca szigorú vonásaihoz József Attila ádáz küzdelme és komolysága.

Én éreztem,hogy Attila karaktere nagyszerű,és ma rájöttem,hogy mit érezhetett akkor,amikor Illyés Gyulához kezdett vonzódni Flóra.Velem is megtörtént ez,hogy a 2 ember,akiket szerettem-az egyik a legjobb barátnőm,a másik az akkori szerelmem- turbékoltak örömmel.Azt hittem meghalok a fájdalomtól,azt hittem megőrülök.Számomra felfoghatatlan volt ,hogy egyszerre 2 ennyire fontos embert veszítsek el,ráadásul szövetkeztek ellenem.Így foghatta fel Attila is.

Nos,azt kell mondanom: a koreográfia kifogástalan volt.Olvastam olyan véleményt,hogy túl modern.Szerintem nem,pont passzol.Ha lágynak kell lennie,akkor lágy,ha keménynek kell lennie,akkor pedig kellően agresszív volt.Perfekt.

A jelmezek korhűek,mást nem is lehetett volna.A táncosoknál fehér ruhák kompozíciója tetszett nagyon,amikor Flóra megjelent Attila életében.Ami a legjobban tetszett az a fekete jelmezes tánc volt,amikor egy holló vagy varjú is a színre lépett.Egyrészt mert pontosan ábrázolta az elme elborulását,a félelemérzetet, másrészt mert az In the shadows klipjére emlékeztetett(Rasmus).

Az elején nem értettem,hogy miután Attilát elüti a vonat,miért a Mamával folytatták a jelentet.A végén újra a Mamát szavalta...ez egy keretes szerkezet.De akkor sem tudom,miért pont azt a verset tették bele.Erre Vajk igazán válaszolhatna.:D

A zenétől rettenetesen féltem.De Vizy Márton tejesen levett a lábamról.Már az első dalnál beleremegett az egész testem.Olyasmi érzés volt a dalokat hallani ezekkel a sokatmondó,nyomatékos vers-dalszövegekkel,mint amikor a hullámvasúton függőlegesen felfelé megyünk,és a gravitáció "belenyom" a székbe.A csoportterápia zenéje után pedig felüdülés volt.:)

Most már azt is értem,hogy miért Muri Enikő lett Vágó Márta.Egy fiatal,üde,lelkes lányt kellett megformálni,mondhatni bakfist.Egy lányt,akivel nagy dolog történik,múzsája és éltetője lesz egy költőnek.S ettől a mámortól ő is megrészegedik.Ez gyönyörű.Enikőt dicséret illeti,mert mindamellett,hogy jól játszott, nagyon szép hangja van.

Úgy tűnt egyébként,hogy Kozmutza Flórából sokkal kevesebbet kaptunk,mint Mártából.Nem éreztem a 2 felvonás között az egyensúlyt,ráadásul olyan volt,mintha a vége össze lett volna csapva.Nem a színészi játékra gondolok,hanem inkább arra,hogy nem volt annyira érzékelhető a kapcsolat egy-egy jelenet között.Néhány jelenet mintha hiányzott volna.De lehet,hogy nem figyeltem eléggé.Szívesen megnézném újra,de valamelyik első sorból,mert mi most a másodikban ültünk,és az kegyetlen rossz.

Egyébként Krassy Renáta helyett jobb lett volna Polyák Lilla,de igazából Balogh Annának is örültem volna.Olyan furcsa ez a színésznő.Hiteles volt,de valahogy nem illett a képbe.A darabból pedig az sugárzott,hogy Attilát Flóra sosem szerette,csak élvezte,hogy ír neki verseket,kérette magát,majd a kezét szánalomból ígérte neki.Nem lehetett egy erős jellem.Bár lehet,hogy félt attól,hogy Attila az életét áldozza fel,ha nemet mond.Dehát így is meghalt.Jobb,ha ez ember magától jön rá a dolgokra,és a többiek addig is hazudnak neki? Nem tudom,hogy az alkotók ezt akarták-e sugallni.

Kis megjegyzés: Az Ódát Attila elvileg nem Flórának írta.

Egy pontosabb kritikát ajánlanék még,irodalmár szemmel:
http://uj.terasz.hu/main.php?id=egyeb&cikk_id=15753&page=cikk

Szép magyar leventék

Azon gondolkodom,helyes-e úgy valakivel szorosabb kapcsolatot kialakítani,miközben mást szeret az ember.Közben hiába szereti azt az illetőt,ő nem értékeli,nem is érdekli.Érdemes-e megvárni,míg kimúlik belőlünk,s az érzés hamvait szerte repíti az idő szele?Vagy ha kicsit fáj is,lépjünk tovább,ne várjunk,és kezdjünk bele egy újabb "projektbe",ami talán hathatós gyógyír lesz a sebekre? Nem tudom. Szép magyar leventék...annyian vagytok,tiszta a szemetek,megnyerő a személyiség,de mit tegyek én,ha a szívem csak egyért dobog?Egyért.Kinek arcát,ráncát ismerem, szeretem a szemöldökének ívelését,az orrát,a kicsi,"őszinte" száját,pilláinak minden rebbenését,kezének mozdulatát, a felfogását,s azt,amit megtestesít.Veszendő a lelke,erőtlen és gyenge. Ezt csak én tudom.És fáj,hogy nem tudhatom tovább.Felednem kell.

"We're just two lost souls 
Swimming in a fish bowl, 
Year after year, 
Running over the same old ground. 
What have we found? 
The same old fears. 
Wish you were here."

Spamalot-első Madáchos élményem

Madách -Spamalot :Úgy hívjak Lancelot...
Szerelem,szerelem,szerelem!
Táncra perdülnék most nagyon!

Annyira király ez a szám! Már hatodszorra hallgatom újra...előttem a látvány,ahogy az aranyos kis Herbert beénekli magát az erős Lancelot szívébe...és a 6 tangás srác ott táncikál narancsban és sárgában a szintén tangás Lancelot mögött...Istenem,vér profik! Serbán Attilát emiatt a szerep miatt imádom.Annyira ügyes színész,annyira jól énekel,és aranyos!Neki ezek után még azt is elnézném,ha igaziból meleg lenne...Hajdú István is nagyon arat ezzel a szereppel,igazán szórakoztató! Na meg a szövegkönyv,a jelmeztervező,a díszlet...mind-mind zseniális.
Végig figyeltem az én Vajkomat is.Nagyon nagy szerencsém volt,ugyanis a lehető legjobb szereposztást kaptam! Szervét Tibor ,mint Artúr, Szente Vajk,mint Sir Robin, illetve Nagy Sándor,mint Sir Galahad, és Balogh Anna,mint a Tó úrnője...mondjuk azért Szerednyei Béla Artúr alakítását is szívesen megnézném

Vajk kezdte az egészet,vagyis a hangját hallhattuk.Üdvözölte a nézőket,majd gonosz Hókuszpókos hangnemben beledörmögte a mikrofonba,hogy kapcsoljuk ki a telefont. aztán ő volt az egyik várőr is ,az elején majdnem olyan magasan volt,mint én!:D Bal oldalon ültem,és a szerepe szerint folyton ott tevékenykedett.Én pedig tűkön ülve vártam minden egyes megmozdulását.

Sir Robin mindig megijedt és bepisilt, Sir Galahad folyton bolondozott,ugrált és grimaszolt, Serbán Attila pedig mint egy virágszál,úgy tündökölt a sok délceg lovag között.Balogh Anna pedig egyszerűen....varázslatos volt!Gyönyörű hangja van,igazi díva.A legszebb pillanatokat ő hozta a darabba,mondjuk a jelmezei is kifogástalanok voltak. Írnék még,elmesélnék mindent,de naphosszat itt ülnék!

Köszönöm Madách Társulat,örök emlék marad!

Sóhaj-óhaj- le kéne állni

Nem  tudom,miért mondom ezt.De le kell állítanom magam K.-ról.Mielőtt nem késő.Mielőtt a barátságunk elvész.Ma már egész tűrhető állapotban voltam,de most este megláttam a koncertfotóit.Elkezdett kalapálni a szívem.Most meg az ő zenéjük szól a fülesemben.Teljesen behálózott ez a pasi.Vagy csak saját agyam szüleménye ez az egész helyzet?Miért nem vagyok képes elfogadni,hogy én is érző lény vagyok?És miért félek a csalódástól?     = /   Valaki kólintson már fejbe egy nagy kalapáccsal...

Új félév az egyetemen

Csodálatos lesz,most esett le.Mire gondosan felvettem a tárgyaimat,ami 8,és kezdtem örülni,hogy lazább lesz a félévem,benyögték,hogy kell 3 kreditnyi kötelezően szabadon választott tárgy.Ja és persze a görgetett tárgyak.Ja meg terepgyakorlat.

Most így összesítve 12 tárgyam lesz, 10 vizsga minimum,s mindez 34 kreditért fog menni.Én nem akarom minden időmet a tanulásra szánni,de pedig az lesz.Meg akarom csinálni az összes tárgyamat.Túl  kell teljesítenem magamat.

Igazából  már izgatja a fantáziám a sok tantárgy. Kellemes lesz,amikor 3 napon át reggel 8-tól délután 4-5-ig lesznek FOLYAMATOSAN óráim. Valaki azt mondja,ez jó órarend.Szerintem pedig a jó órarend fogalma nem létezik.Úgy szar,ahogy van.Ha lyukas,ha szétszórt,ha tömbös,a sűrű,ha nem. Szóval az érdeklődésem úgy 2-3 hét alatt lelankad,a hónap végére kitapasztalom,hova nem érdemes bejárni,és csinálom a szabadidőt.Aztán jobb esetben csak október közepétől ZH dömping lesz egészen decemberig.Mindegy is,sötét lesz és hideg kinn,ez az idő alkalmas a tanulásra.Majd túlélem valahogy,
És még én akarok pasizni,magamra nem lesz időm basszus....

Amúgy olyan vicces,hogy ma pl. nem tudtam eldönteni,hogy Petrucci miatt olvadok el,vagy attól,hogy róla mindig a jó barátom jut eszembe.Petrucci egy isten.Ez tény.FEZEN óta tudom.Ő az én gitártanárom példaképe.Ráadásul valamennyire hasonlítanak is.

Furcsán érzem magam múlt szombat óta.Akkor K.,az ex- gitártanárom és manapság pedig a bizalmasom elhívott a koncertjükre.Progresszív metált játszanak.Ő írja a dalokat.
Utánuk még volt 4 banda.Ezt az egész koncertet K.szervezte,szóval eléggé elfoglalt volt,folyamatosan futkozott,mint pók a falon.

Csak nekem volt furcsa a helyzet,mert amikor eddig találkoztunk,csak rám figyelt,Most meg hirtelen ott volt minden barátja,ismerőse,sőt még a családját is láttam.Olyan emberek,akikről eddig csak mesélt,és én úgy éreztem,hogy valamelyest ismerem őket.

Azért én is bebiztosítottam magam,2 barátnőmmel mentem,de őszintén szólva szívesebben lettem volna Vele.

És kialakult bennem az a rettenetes érzés: a féltékenység.
Nyugtalan voltam,egyszerűen nem voltam képes szem elől téveszteni a pasit. Frusztrált az egész helyzet,hogy csak kerülgetjük egymást,mint két vadállat az arénában.
 De aztán mikor lenyugodtam,rájöttem,hogy  Ő arany ember,és igazából nagyon is figyelt rám.

Többször is odajött hozzám pár szó erejéig,de aztán sietnie kellett tovább.Meg mikor elment mellettem,2 alkalommal is megbökte a vállamat jelzésképpen.Most mondhatnám,hogy nem édes?:D XD DE igyekszem nem olvadozni,mert még megbánom!

Volt egy olyan furcsa szituációnk,hogy én a koncertteremben álltam barátnőim mellett,s csak bambultam ki a fejemből.Ő pedig szembe jött velem,aztán rám nézett,majd hirtelen lesütötte a szemét,de azon nyomban visszanézett rám,s én elmosolyodtam.Nem tudom,mi volt ez.Érdemes egyáltalán elmélkedni ilyeneken? Azóta az est óta nem tudok másra gondolni,csak Rá.

A különleges hatása az egész helyzetnek,hogy végre írtam egy verset(korábbi bejegyzés). Ilyen nagyon rég nem volt.K. ihletet adott! !!!!!!!!Számomra ez maga a felszabadulás,a gyönyör.Nekem lételemem a versírás,csak valahogy egy éve elapadt,s most ő felszabadított.

Hogy fokozzam a feszültséget,a Herceg vasárnap nálunk járt,fél perc erejéig láttam,mikor lehívtam tesómat hozzá.Hidegen hagyott,egyszerűen nem érdekelt.Benn is maradtam a házban,aztán rá 2 napra meg rám írt Fészbúkon,bő 2 órát beszélgettünk. Soha még nem társalogtam vele ennyit. Vicces volt,elnevetgéltem, de igazán nem volt rám hatással úgy,mint korábban.

Szerda reggel pedig K-val álmodtam.Olyan valóságos volt és jó.Éreztem a testemen,ahogy hozzám simul,mikor megöleltük egymást....

Jövő héten találkozunk.Ha addig nem nyugszom le,akkor ez már talán egy komolyabb érzelem.Nem  csak valami pár hetes hóbort.Reménykedem.:)

Kivirágzok

Jöjj,s hozz új dalt lelkembe
Igaz dalt,új reményt
Vess sugarat szívembe
Hozd el nékem a fényt

S ha megfogod a kezem
A vers új rímeket terem
Megint egész lesz a sor,a szó,
Minden,mi papírra való

Tán Rád vártam e rideg télben
Rímtelenül,meddőségben.
Kivirágzom,tavasz lettem
Maradjunk hát, csak mi ketten.

Hát ez van,nem életem legjobb verse,de így egy év után neki is örülök.Huhh,nagyon jól esik verset írni.Végre.Újra.

Tébolyodás küszöbén 2.

Egész eddigi életemben 1-2 személyt leszámítva,szó szerint menekültem azok elől,akik puszta barátságnál is többet akartak tőlem.
Most is menekülök,csak visszafejlődött ez az tevékenységem az álmok szintjére.
Folyton olyanokat álmodok,amiben a férfiak puszta szexuális játékszerként kezelnek,és hazudják  a szerelmet.Kínoznak,és én rettegve bujkálok előlük.Keresem a menedéket,és azt csak a barátaimnál lelem meg.
 Szerintem ez tökéletes tükörképe annak,amitől valóban félek.Attól rettegek,hogy kihasználnak,majd eldobnak.És hogy ettől mind megóvjam magam,a magányba menekülök.Néha azt érzem,igazán jó volna elmennem egy pszichológushoz,aki adna pár tippet,hogy melyik korlátomon kéne átlépnem,hogy teljes életet élhessek.

Tegyük fel,hogy van egy fiatal lány,nincs párja és csak néha érzi magát magányosnak.Ilyenkor mit kéne tennie?
a.)  Ha van lehetőség egy hosszabb kapcsolat kialakítására, bólintson rá.De közben tudja,hogy nem ő az igazi.
b.)  Várjon arra a férfira,akire igazán szüksége van és jól érzi magát,és szeretik egymást.

És most tegyük fel,hogy ez a fiatal lány én vagyok.Máris bonyolódik a helyzet. :):):):)
"Ezer meg ezre éve keresem az utam,néha keresem a bajt,és keresem azt,aki engem akart..."
Igencsak tudok azonosulni ezzel a dallal.

és már megint  hajnali fél 1 van....

Mostanában egyre jobban érzem,hogy észrevesznek a férfiak.Bókokat kapok, komolyan és kevésbé komolyan is próbálnak közeledni. Bevallom,jól esik.Mert akkor érzi egy nő,hogy igazán az,hogyha az ellenkező nem elismeri. S ezalatt a kis idő alatt is rájöttem valamire.Arra,hogy olyan embereket vonzok be,akiknek a lelke valamikor megsérült.Tény,hogy az enyém sem ép.
Arra akarok kilyukadni,hogy nem érzem azt az erőt,azt a harmóniát,amit egyszer megtapasztalhattam már.
Sajnos vagy nem sajnos ez így van.
Engem megtalálnak,de én nem találok rá.
Okoltam magam( s még most is megteszem),hogy miattam van az egész..Mert nem vagyok képes megbízni az emberekben.De közben azt is érzem,ha valami nem fog működni.Most is van egy srác,de a szimpátián kívül semmit sem érzek.Az ösztöneimet pedig nem hagyom,hogy vezessenek,mert akkor úgy élnék,mint az állatok.Egy civilizált világban nem is szabadna már ezt hagyni.

Aztán amikor mindig így elrendezem magamban a gondolataimat,felmerül az örök kérdés:Miért kell várakoznom ilyen sokat?