Azon gondolkodom,helyes-e úgy valakivel szorosabb kapcsolatot kialakítani,miközben mást szeret az ember.Közben hiába szereti azt az illetőt,ő nem értékeli,nem is érdekli.Érdemes-e megvárni,míg kimúlik belőlünk,s az érzés hamvait szerte repíti az idő szele?Vagy ha kicsit fáj is,lépjünk tovább,ne várjunk,és kezdjünk bele egy újabb "projektbe",ami talán hathatós gyógyír lesz a sebekre? Nem tudom. Szép magyar leventék...annyian vagytok,tiszta a szemetek,megnyerő a személyiség,de mit tegyek én,ha a szívem csak egyért dobog?Egyért.Kinek arcát,ráncát ismerem, szeretem a szemöldökének ívelését,az orrát,a kicsi,"őszinte" száját,pilláinak minden rebbenését,kezének mozdulatát, a felfogását,s azt,amit megtestesít.Veszendő a lelke,erőtlen és gyenge. Ezt csak én tudom.És fáj,hogy nem tudhatom tovább.Felednem kell.
"We're just two lost souls
Swimming in a fish bowl,
Year after year,
Running over the same old ground.
What have we found?
The same old fears.
Wish you were here."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése