A darabot Posta Victorral,Muri Enikővel és Krassy Renátával láttam.Bevallom féltem attól,hogy Enikő mennyire lesz amatőr.De pozitívan csalódtam.Alapvetően Victor sem volt szimpatikus,valahogy nem tudtam beleképzelni semmit a személyiségbe,de ez ma megváltozott.Nagyon jól passzolt arca szigorú vonásaihoz József Attila ádáz küzdelme és komolysága.
Én éreztem,hogy Attila karaktere nagyszerű,és ma rájöttem,hogy mit érezhetett akkor,amikor Illyés Gyulához kezdett vonzódni Flóra.Velem is megtörtént ez,hogy a 2 ember,akiket szerettem-az egyik a legjobb barátnőm,a másik az akkori szerelmem- turbékoltak örömmel.Azt hittem meghalok a fájdalomtól,azt hittem megőrülök.Számomra felfoghatatlan volt ,hogy egyszerre 2 ennyire fontos embert veszítsek el,ráadásul szövetkeztek ellenem.Így foghatta fel Attila is.
Nos,azt kell mondanom: a koreográfia kifogástalan volt.Olvastam olyan véleményt,hogy túl modern.Szerintem nem,pont passzol.Ha lágynak kell lennie,akkor lágy,ha keménynek kell lennie,akkor pedig kellően agresszív volt.Perfekt.
A jelmezek korhűek,mást nem is lehetett volna.A táncosoknál fehér ruhák kompozíciója tetszett nagyon,amikor Flóra megjelent Attila életében.Ami a legjobban tetszett az a fekete jelmezes tánc volt,amikor egy holló vagy varjú is a színre lépett.Egyrészt mert pontosan ábrázolta az elme elborulását,a félelemérzetet, másrészt mert az In the shadows klipjére emlékeztetett(Rasmus).
Az elején nem értettem,hogy miután Attilát elüti a vonat,miért a Mamával folytatták a jelentet.A végén újra a Mamát szavalta...ez egy keretes szerkezet.De akkor sem tudom,miért pont azt a verset tették bele.Erre Vajk igazán válaszolhatna.:D
A zenétől rettenetesen féltem.De Vizy Márton tejesen levett a lábamról.Már az első dalnál beleremegett az egész testem.Olyasmi érzés volt a dalokat hallani ezekkel a sokatmondó,nyomatékos vers-dalszövegekkel,mint amikor a hullámvasúton függőlegesen felfelé megyünk,és a gravitáció "belenyom" a székbe.A csoportterápia zenéje után pedig felüdülés volt.:)
Most már azt is értem,hogy miért Muri Enikő lett Vágó Márta.Egy fiatal,üde,lelkes lányt kellett megformálni,mondhatni bakfist.Egy lányt,akivel nagy dolog történik,múzsája és éltetője lesz egy költőnek.S ettől a mámortól ő is megrészegedik.Ez gyönyörű.Enikőt dicséret illeti,mert mindamellett,hogy jól játszott, nagyon szép hangja van.
Úgy tűnt egyébként,hogy Kozmutza Flórából sokkal kevesebbet kaptunk,mint Mártából.Nem éreztem a 2 felvonás között az egyensúlyt,ráadásul olyan volt,mintha a vége össze lett volna csapva.Nem a színészi játékra gondolok,hanem inkább arra,hogy nem volt annyira érzékelhető a kapcsolat egy-egy jelenet között.Néhány jelenet mintha hiányzott volna.De lehet,hogy nem figyeltem eléggé.Szívesen megnézném újra,de valamelyik első sorból,mert mi most a másodikban ültünk,és az kegyetlen rossz.
Egyébként Krassy Renáta helyett jobb lett volna Polyák Lilla,de igazából Balogh Annának is örültem volna.Olyan furcsa ez a színésznő.Hiteles volt,de valahogy nem illett a képbe.A darabból pedig az sugárzott,hogy Attilát Flóra sosem szerette,csak élvezte,hogy ír neki verseket,kérette magát,majd a kezét szánalomból ígérte neki.Nem lehetett egy erős jellem.Bár lehet,hogy félt attól,hogy Attila az életét áldozza fel,ha nemet mond.Dehát így is meghalt.Jobb,ha ez ember magától jön rá a dolgokra,és a többiek addig is hazudnak neki? Nem tudom,hogy az alkotók ezt akarták-e sugallni.
Kis megjegyzés: Az Ódát Attila elvileg nem Flórának írta.
Egy pontosabb kritikát ajánlanék még,irodalmár szemmel:
http://uj.terasz.hu/main.php?id=egyeb&cikk_id=15753&page=cikk
