Arról,ami jó (színház,Miss Saigon és egyebek)

    Múlt héten Török Tomi egy,vagyis több nagyszerű hírrel lepett meg!:):):)
Szerepet kapott a Sakk című musicalben,ahol ő lesz a Bíró. Ez a darab a Győri Nemzeti Színházban lesz látható jelen információim szerint 2013 valamely utolsó hónapjában. Továbbá volt még egy "apróság",amit említett,de még nem hivatalos. A lényeg,hogyha neki és egy másik- számomra fontos- személynek is sikerül a dolog,akkor én duplán boldog leszek,és az átlagosnál is jobban és többet fogok vigyorogni,örülni...huhúúú,mi lesz itt!:D Minka-mennyország!

    Ha már a színházas témánál tartok,megemlíteném,hogy februárban volt szerencsém egy kedves ismerősömmel, Dáviddal megtekinteni a Miss Saigont az Operettszínházban. ( Később vettem észre,hogy hamarosan le fogják venni a műsorról.)
    Első Operettes élményem volt,és ugye az "elsők" meghatározóak szoktak lenni. Nos,nem csalódtam. Amilyen élénk kép élt bennem az Operettről,pont olyat tapasztaltam a valóságban is. Már majdnem teltház volt,amikor megrendeltük a jegyet,és a félemelet bal szélének két legelső széke jutott nekünk. Ennek mi mindketten nagyon örültünk,hiszen nincs annál jobb,mint belátni a kulisszák közé!
Persze néha pont nem láttunk néhány mozzanatot...sebaj!
A darabról annyit,hogy szerintem jó, mozgalmas, a figyelmem sosem lankadt, érdemes megnézni,bárkinek. A szereplők játéka igazán kellemes volt. Mi Vágó Zsuzsival ,Mészáros Árpád Zsolttal, Kerényi Miklós Mátéval és György- Rózsa Sándorral láttuk.
    Pozitívan csalódtam MÁZS-ban,olyan nagyszerűen alakította a szerepét,hogyha csak ő lett volna a darabban, úgy is nagyon élveztem volna minden percét. Ráadásul az ő dalai rockosabbak voltak,és ezzel engem könnyedén le lehetett kenyerezni.Szóval meg kell,hogy mondjam, MÁZS nagyszerű, megemelem nem létező kalapom előtte,és ő  olyan személlyé avanzsált,aki miatt biztosan megnéznék bármilyen darabot. György -Rózsa Sándor játéka is nagyon tetszett,de leginkább a kisugárzása miatt most már az övé is egy olyan név,amire fel fogom kapni a fejem,ha hallom.:) Kerényi M. Máté Chris-produkciójával volt egy kicsi problémám, mivel ő abszolút nem katonaalkat,talán túl fiatal is ahhoz,hogy egy ilyen szerepben hitelesen játszhasson. De ez csak az én egyéni véleményem.
     Mivel közel ültünk a színpadhoz, jól látszott,hogy a tapsnál a művészek mit tesznek,és nekem kicsit furcsa volt,hogy a mellékszereplők néhánya a színpad szélén állva forgolódott,magánbeszélgetéseket folytatott, fészkelődött. Tudom,hogy ők is emberek,de addig a pár percig,míg rájuk figyelnek a nézők,igazán kitarthatnának. A Madáchban ilyen esettel nem találkoztam soha.
   Volt még egy meglepetés, a tánckarban egy ismerős arcra leltem, Karsai J. Andráséra,akit korábban egy pantomim előadáson láttam már!:)
 Összegzésként: A Miss Saigon remek alkotás,remek színpadképpel,történettel. Amikor vége lett,nem akartam elhinni,hiszen annyira élveztem,hogy tovább néztem volna még az így is 3 órás színművet.Aki teheti,nézze meg!:)

Furcsán népszerű

     Nem tudom szó nélkül hagyni az Eurovíziós Dalfeszt körül kialakult információrengeteget, pedig nagyon próbáltam. Először szombat este ( vagy mikor is volt a döntő?),na szóval akkor becsüccsentem jó szüleim mellé,hogy kicsit beszélgessek velük,és ők ED döntőjét nézték éppen.Engem nem érdekelt az egész, mert egyszer hallgattam bele 10-15 induló dalába korábban,de mindegyik olyan élvezhetetlen volt,színtelen és minden eredetiséget mellőző,hogy úgy döntöttem,nem foglalkozom vele tovább.
      Amúgy is, a Finnországban rendezett ED után már kezdtem rájönni,hogy nem a tehetségről szól ez,hanem inkább az országok közti szimpatizálásról. Aztán láttam,hogy Vajk is elment vidámkodni egyet,ami felüdülés volt számomra, aztán jobb dolgom is akadt,mint a TV előtt ülni...
        Viszont vasárnap egy olyan esemény történt,amire én sem számítottam.Meg voltam győződve arról,hogy Vastag Tomi nyeri a versenyt,mert a bátyjához,esetleg Szente Vajkhoz( ő írta a dalszöveget), és a Madáchhoz kapcsolódó egyéb rajongótábor nagy eséllyel rá szavaz,már ha szavaz. Aztán ott volt egy srác,aki totálisan kilógott a sorból. Azt hiszem az olyan szemeknek,amelyek nem a főváros forgatagát látják nap mint nap,egészen furcsa lehetett. Ezt leginkább szüleimen tapasztaltam,mert egy darabig nagyon furcsállták az öltözékét,a külsejét. Aztán megnyugtattam őket,hogy ez manapság normális dolog.:)
         Végül ő, a többi versenyzőhöz képest különös jelenség,aki egy szál gitárral állt ki a végtelenül egyszerű dalával a többiekkel szemben, megnyerte a versenyt.Aztán elkezdtem nevetni,leginkább azon,hogy mekkora sokkhatás érhetett néhány embert,hogy végre nem a jól berögzült nevek villognak a reflektorfényben.(Egyikükkel sincs problémám egyébként.)
Másnap elkezdtem olvasgatni,hogy ki ez a srác,honnan jött,mit csinált eddig,és egyre szimpatikusabb lett.Egy  laza, az egyszerűségétől bonyolult lélek, akit annyira nem érdekelnek a klisék,a bizonyos társadalmi normák, hogy az már tiszteletre méltó.Olyan,mintha csendben lázadna valami ellen,és ez nekem nagyon tetszik.
          Azt hiszem felesleges támadni őt bárkinek is,pedig sokan nekiugrottak.Nem szegénykézem le,mert elég jól kezeli ezeket a beszólásokat,ami megint csak sok jó pontot jelent.
          Engem leginkább az zavar,hogy az emberek olyan dolgokon vesznek össze(akár még ismeretlennel is), amik rohadtul nem fontosak az életben.Ha ő megy Svédországba,vagy ha éppen más,akkor mi lesz? Semmi különös. Ezen vitázni kell? Minek? A kommentekben, cikkekben,blogokban véleményt nyilvánító embereken úgysem múlik semmi( ahogy rajtam sem). Nem értem,mi haszna van abból Marcsinak,hogy egy-két hónapon  át vitázik az Alex -rajongó Kendével arról,hogy neki nem tetszik Alex dala és az arcszőrzete.Azt javasolnám a Kendéknek,hogy bátorítsák és szeressék ByeAlexet,mert valószínű,hogy ez neki nagyon jól esik, a  Marcsiknak meg azt,hogy csináljanak inkább valami olyat,amiben örömüket lelik. Elmúlik pár hónap,év, és úgysem fog számítani,hogy melyik táborba tartoznak,ugyanúgy ahogy ma sem számít már az,hogy ki volt Bonanzás,Metallicás DepecheMode-os és ki nem. Abbahagyom a karakterszaporításom én is. Ámen.:D:D:D:D

Szürkés,nyakkendős,árnyalatos könyv

Ugyebár manapság egy érdekes könyv hódít,A szürke ötven árnyalata. Eddig még sosem olvastam bestsellert,mert ez a szó számomra olyan sötét jelentéssel bír,mint az emo,vagy a celeb,és hasonló társaik.
Viszont most erőt vettem magamon és engedtem a kíváncsiságomnak. Nos,a sejtésem beigazolódott. Ez egy borzadály.Egy abnormális, se füle se farka, átgondolatlan pornográf (nem erotikus) tartalmakkal dúsított tákolmány. Nem értem,hogy lett ez ilyen népszerű? Annyira igénytelen,hogy az már fáj.Talán az olvasóközönség is ilyen igénytelen volna? Elgondolkodtam azon,hogy  talán csak a magyar fordítással lehet probléma,de rá kellett jönnöm,hogy az egész történet taszít. Ez a könyv nem teszi boldoggá az olvasót,csak aggodalmakat és nem létező képzeteket ébreszt benne. Ha hozzám hozták volna be,mint kiadóhoz  a könyvet,biztosan nem adtam volna hozzá a nevem.
Ez volt életem legborzalmasabb,legkellemetlenebb könyvélménye.

Egyszerháromnéhanégy,ahogy én láttam:)

           A vasárnapi színházi élményem szeretném megosztani veletek.Kicsit nehéz írni róla,mert egészen máson jár az agyam,de azért megpróbálom.:)
       Amikor leültünk,már izegve-mozogva vártam a kezdést.Annyira vártam már az estet,hogy az a pár perc késés már örökkévalóságnak tűnt.Végül a fények kihunytak,a függönyt elhúzták,és mégnagyobb izgalommal vettettem magam bele a történetbe.Olyan jó volt,hogy az egész nézőközönség is úgy mosolygott,mintha érezné előre a darab vidám hangulatát. Valahogy most a körülöttem lévők is szimpatikusnak tűntek.:D
          Mellettem egy fiatal srác volt,és meg is kérdezte,hogy jól látom-e színpadot,nincs-e útban.Szerencsére az első sorban ültünk,szóval amíg csak lehetett,én előre hajoltam.:D
A darabról:
 Először is szeretném elhessegetni azokat a híreket,miszerint a második felvonás lapos volt az elsőhöz képest.Nekem mind a kettő egyformán tetszett,lényeges különbséget nem véltem felfedezni köztük.Az állandóság megvolt,akit jelen pillanatban Nagy Sándornak hívok.
   Az elején nagyon megtetszett Magyar Attila bajkeverő karaktere.Tulajdonképpen ő volt a kísértő kisördög.A bűntárs,a minden szabályt áthágó inas.Közben mégis szerethető volt a személyisége.Benne láttam a legtöbb Vajk-hatást.Hirtelen mozdulatok,gyors,frappáns válaszok...de lehet,hogy a valóságban is ilyen a művész úr.
      Székhelyi József a megfáradt,ám a drága nedűért(konyak) minden trükköt bevető Jonathan Hardcastle szerepét kapta.Egy szó,mint száz,teljesen elhittem,hogy ő az,akit játszik.:) Az is zseniális volt,hogy gyakorlatilag minden nála lévő eszközből képes volt elővarázsolni valamit,ami elengedhetetlen a jó kis alkoholos hatás eléréséért.Nem csoda,hisz volt egy defektes lánya(Cynthia),és egy vénlány húga(Amy).
    Olyan kritikát is olvastam,hogy Balla Eszter "gyengébb egy árnyalattal a többieknél".Ezt is meg kell,hogy cáfoljam.Hihetően alakította az önmagától és alkotásaitól elvakult,tényleges célok nélküli (élet)művészt,az elkényeztetett egykét,aki nem fogja fel,hogy jobb lenne,ha nem festene többé. Az ő udvarlója volt a kedvenc szereplőm: Sándor Dávid.Fantasztikusat alakított,számomra ő volt a legmókásabb szereplő.Azok a mozdulatok,az a mimika,az a rendellenes beszédstílus...hihetetlen üdítő jelenség!:D Imádtam a lila öltönyét is...:D
   Aztán megjelent a színen az álügyvéd Charlie (Szerednyey Béla),aki szobafestő,és a félkegyelmű,egyetlennek vélt örökös,Billy(Nagy Sándor).Összesen 4 iker volt,mindegyik teljesen más karakter.Az egyik nagyon emlékeztetett a Csoportterápiás Sziszire.De a legszimpatikusabb Hickory Wood, a legnegatívabb testvér volt,az 'Ír kutya". Amolyan igazi aljas,szemét ember,aki az anyját is eladná 5 fontért.Az még csavart egyet a történeten,hogy az ír eljátszotta valamelyik testvérét.Nagy Sándor bravúrosan alakított.Néha,két nagy nevetés közepette eszembe jutott,hogy hiába vannak dublőrjei,rengeteget kellett futkoznia szegénynek.Volt egy-két rész,ami nem tetszett. Például amikor sok kutyás-ebes közhelyet pakoltak egymás mellé.Túl sok.Illetve szerintem lehetett volna csűrni-csavarni a női álruhás jelenetet.De persze így is nagyon vicces volt.
        Az est csúcspontja mégis a festmény elkészítése volt,amit Amyről festett Nagy Sándor és Szerednyey Béla.Szinte megállás nélkül kacagott az egész közönség.Ezeket a csodás képeket elpasszolhatnák egy-egy kedves nézőnek,biztos örök emlék maradna nekik.:D
  Ami még nagyon tetszett,az a parlagias Winnie "terhes vagyok"elmutogatása volt.Hihetetlen,mit tudott nyávogni.Oroszlán Szonját sokféle szerepben láttam,de ilyenben még nem.Szóval most vált szimpatikussá.:D
Köszönetet érdemel Ray Cooney,hogy Winniet is hozzáadta a történethez.
   Nagyon figyeltem arra,hogy Nagy Sándorral mikor és hol cserél helyet valamelyik dublőr.Kettő eset kivételével észrevettem mindet.Az egyik olyan hirtelen történt,nem is számítottam rá.Néző-kézről bal oldalt a könyvtárba zárták be Sándort,de mindig kicsapta az ajtót folyamatosan egymás után.Az első kinyitásnyál még ott volt,a másodiknál pedig a színpad jobb oldalról lépegetett be.Ez engem teljesen elvarázsolt!Ekkor nyugtáztam magamban,hogy Vajk,Sanyi,és Tomiék is zsenik. A másik eset a vége felé történt.Jobb oldalt Winnie és Billy nagyban ölelgették egymást,mialatt a bal oldalon az "öregek" tanakodtak.Az a jelenet annyira elterelte a figyelmem,hogy észre se vettem,amikor Winnie és Billy kisétáltak az erkélyre,és egy másik srác jött vissza.Aztán hirtelen megint megjelent Sanyi egy teljesen váratlan helyről.Annyira nagyszerűen megoldották az egészet!A tapsrendnél a legjobban azt vártam,hogy Tomiék is  megmutassák magukat.Úgy jöttek elő,hogy egy-egy Nagy Sanyi maszkot tettek maguk elé,majd felfedték valódi arcukat nagy örömömre!=)
     A vastaps nem igazán akart összejönni,de nem is baj.Minden egyes mosolyban,nevetésben és eltévedt tapsütemben ott volt a megelégedés,a szeretet,amit a boldog közönség tiszta szívből "adott" a művészeknek.Akinek kedve van,nézze meg.Napokra szóló feltöltődést ígér a darab.:)

Én,József Attila

  A darabot Posta Victorral,Muri Enikővel és Krassy Renátával láttam.Bevallom féltem attól,hogy Enikő mennyire lesz amatőr.De pozitívan csalódtam.Alapvetően Victor sem volt szimpatikus,valahogy nem tudtam beleképzelni semmit a személyiségbe,de ez ma megváltozott.Nagyon jól passzolt arca szigorú vonásaihoz József Attila ádáz küzdelme és komolysága.

Én éreztem,hogy Attila karaktere nagyszerű,és ma rájöttem,hogy mit érezhetett akkor,amikor Illyés Gyulához kezdett vonzódni Flóra.Velem is megtörtént ez,hogy a 2 ember,akiket szerettem-az egyik a legjobb barátnőm,a másik az akkori szerelmem- turbékoltak örömmel.Azt hittem meghalok a fájdalomtól,azt hittem megőrülök.Számomra felfoghatatlan volt ,hogy egyszerre 2 ennyire fontos embert veszítsek el,ráadásul szövetkeztek ellenem.Így foghatta fel Attila is.

Nos,azt kell mondanom: a koreográfia kifogástalan volt.Olvastam olyan véleményt,hogy túl modern.Szerintem nem,pont passzol.Ha lágynak kell lennie,akkor lágy,ha keménynek kell lennie,akkor pedig kellően agresszív volt.Perfekt.

A jelmezek korhűek,mást nem is lehetett volna.A táncosoknál fehér ruhák kompozíciója tetszett nagyon,amikor Flóra megjelent Attila életében.Ami a legjobban tetszett az a fekete jelmezes tánc volt,amikor egy holló vagy varjú is a színre lépett.Egyrészt mert pontosan ábrázolta az elme elborulását,a félelemérzetet, másrészt mert az In the shadows klipjére emlékeztetett(Rasmus).

Az elején nem értettem,hogy miután Attilát elüti a vonat,miért a Mamával folytatták a jelentet.A végén újra a Mamát szavalta...ez egy keretes szerkezet.De akkor sem tudom,miért pont azt a verset tették bele.Erre Vajk igazán válaszolhatna.:D

A zenétől rettenetesen féltem.De Vizy Márton tejesen levett a lábamról.Már az első dalnál beleremegett az egész testem.Olyasmi érzés volt a dalokat hallani ezekkel a sokatmondó,nyomatékos vers-dalszövegekkel,mint amikor a hullámvasúton függőlegesen felfelé megyünk,és a gravitáció "belenyom" a székbe.A csoportterápia zenéje után pedig felüdülés volt.:)

Most már azt is értem,hogy miért Muri Enikő lett Vágó Márta.Egy fiatal,üde,lelkes lányt kellett megformálni,mondhatni bakfist.Egy lányt,akivel nagy dolog történik,múzsája és éltetője lesz egy költőnek.S ettől a mámortól ő is megrészegedik.Ez gyönyörű.Enikőt dicséret illeti,mert mindamellett,hogy jól játszott, nagyon szép hangja van.

Úgy tűnt egyébként,hogy Kozmutza Flórából sokkal kevesebbet kaptunk,mint Mártából.Nem éreztem a 2 felvonás között az egyensúlyt,ráadásul olyan volt,mintha a vége össze lett volna csapva.Nem a színészi játékra gondolok,hanem inkább arra,hogy nem volt annyira érzékelhető a kapcsolat egy-egy jelenet között.Néhány jelenet mintha hiányzott volna.De lehet,hogy nem figyeltem eléggé.Szívesen megnézném újra,de valamelyik első sorból,mert mi most a másodikban ültünk,és az kegyetlen rossz.

Egyébként Krassy Renáta helyett jobb lett volna Polyák Lilla,de igazából Balogh Annának is örültem volna.Olyan furcsa ez a színésznő.Hiteles volt,de valahogy nem illett a képbe.A darabból pedig az sugárzott,hogy Attilát Flóra sosem szerette,csak élvezte,hogy ír neki verseket,kérette magát,majd a kezét szánalomból ígérte neki.Nem lehetett egy erős jellem.Bár lehet,hogy félt attól,hogy Attila az életét áldozza fel,ha nemet mond.Dehát így is meghalt.Jobb,ha ez ember magától jön rá a dolgokra,és a többiek addig is hazudnak neki? Nem tudom,hogy az alkotók ezt akarták-e sugallni.

Kis megjegyzés: Az Ódát Attila elvileg nem Flórának írta.

Egy pontosabb kritikát ajánlanék még,irodalmár szemmel:
http://uj.terasz.hu/main.php?id=egyeb&cikk_id=15753&page=cikk

The Rasmus újratöltve!

Egész héten,de ma kifejezetten be voltam zsongva,s teljes szívemből vártam ezt a pillanatot.Úgy éreztem,hogy valami jó fog történni ezen az estén,és nem kell csalódnom majd a kedvenc zenekaromban.

Nos, finn idő szerint 9-kor,magyar idő szerint 8-kor meghallgattam a számot élő adásban.   I'm a mess.

Akadozott a közvetítés,mondjuk Finnországból idáig elküldeni valamit nem egyszerű dolog.
Uram atyám,meglepően jól sikerült a dal! Ilyen érzés már rég futott végi rajtam Rasmussal kapcsolatban.Meghallottam,és elsőre tetszett!Még a könnyeim is kijöttek a pozitív csalódástól. Olyan nagy öröm ez nekem.A zene a mindenem,a Rasmus pedig egy olyan tényező,ami évek óta "kísér".Olyan,mint másnak a motorja,vagy a kedvenc sportja.Nekem a Rasmus a hóbortom,egy "tulajdonságom". Nincs olyan ember az ismeretségi körömben,aki ne fűzné a bandát hozzám.:):) Pedig évek óta  meg sem említem őket.

Most úgy érzem,visszatértek.Nagyon-nagyon szívmelengető érzés volt ezen új dallamokat hallani tőlük.Olyan...barátságos,közeledő,fülbemászó,nekem való dallam volt.Alig várom,hogy ronggyá hallgathassam.Köszi srácok,hogy önmagatok vagytok újra.:)

Gondolatok Csoprotterápia után-életre ítélve

Tegnap este volt szerencsém megtekinteni ezt a műremeket.Már tegnap fogalmazgattam magamban,hogy mit írok majd ide,de nem került sor rá.Egy biztos: boldoggá tett.

Első benyomásom,mikor elhúzták a függönyt:Micsoda jó a díszlet!
Aztán a darab folyamán is megbizonyosodtam párszor,hogy igen,ez kell a nézőnek.:)

Sok apró meglepetéssel is színesítették az estet...mondjuk az a néhány elszólás...a valóságból húzták elő.

Például mikor Lajos elszólta magát,hogy beszorult egyszer egy liftbe...és így történt valóban,s ekkor született meg Vajk fejében az alapötlet.
Szó volt az önzésről,s kikerekedett az,hogy azért színészkedik,hogy más szerepébe bújhasson...Ami számomra meglepő volt,hogy beletették az I.V.O.-t,azaz az infrastruktúra védelmi osztagot a Hacktionből...nem tudom ez mennyire volt tiszta a közönség egy részének.

Azon a részen is nagyot kacagtam,amikor a színházról beszélgettek,és azt boncolgatták,hogy kit és miért tapsolnak meg az emberek.Lajos véleménye szerint azért kap valaki nagy tapsot,mert szereti a közönség,vagy.... őt látják sokat a TV-ben. Annyira találó! És tényleg! A végén Nagy Sándor mellett természetesen Szente Vajkot ünnepelte a leghatalmasabb tapsvihar.

 Nem hittem volna,de Jetti jelleme annyira ismerős volt.Megéltem már én is ezt,persze mint depresszió,és az egészen más...de a tünetek igen is egyeznek.Önbizalomhiány!A legrosszabb dolog volt életemben. Aztán még az is eszembe jutott,hogy lehetséges kritika a Madách felől a "konkurenciának" Sziszi jelleme,aki az Opera meleg táncosa....azért az kemény lenne.

Volt egy poén,a "műhibaper",amit ha jól emlékszem,Trixi követett el.Ezen tényleg nem nevetett senki,tulajdonképpen érthető,miért  ezt kellett mondania,de hiába vezetett oda a szöveg,felesleges volt.Szerintem.Viszont minden további megnyilvánulása,az agresszív,erős karaktere kitűnően illett a darabba.

Nagyon tetszettek a Sziszi-féle poénok,pl.
Sziszi: (...) szupcsinger!
Lajos: Mi? Szup...???
Sziszi: Csinger!:D
Nagy Sándor nagyon bájosan pöszézett.

A szuperfoszfatikus kifejezés nagyon melengette a szívemet,amit Sanyi szájából többször is hallhattunk,tudniillik a szuperfoszfát műtrágya. Mondjuk Jetti reakciója is vicces volt számomra,amikor a "szuperfoszfátból"  a táplálékláncra asszociált...túl nagy a hézag a két fogalom között!:D

A másik rész,ami nagyon belém égett az volt,amikor Sziszi és Trixi vitáztak,és Sziszi azzal fenyegetőzött,hogyha nem lenne rajta egy nagyon vastag farmernaci,akkor rájönne Trixi is,hogy mennyire igazi pasi ő...:D Annyira mókás volt.:D

Örömmel töltött el,hogy Simon Kornéllal és Polyák Lillával láthattam a művet.Simon Kornél hihetetlenül jól játszotta a "zárkózott" szerepét. Nem mellesleg tündéri volt a jelenet,amikor a két testvér egymásra talált.Ott éreztem igazán,hogy Vajk is mindent beleadott,mert addig a darabban keveset láthattunk a tőle megszokott energiabomba-stílusból.

Kiemelném még azt is,amikor Ervin Ivánnak elkezdenek rémleni a dolgok...mindenki megnémul,megáll az idő,megmerevednek az emberek,elsötétedik a háttér,és a fény egyedül rá esett,miközben énekelt...szerintem ez nagyon zseniális,odaillő megoldás volt.

A koreográfiának is voltak szép pillanatai,ezt nem áll módomban túlságosan mélyrehatóan elemezni,ez nem az én kenyerem.:) Nekem úgy tűnt,hogy Dobos Juci mozgott a legtöbbet,na meg Jetti.:D Gratulálok a színészeknek,fizikailag nem semmi teljesítmény lehetett ezt eljátszani,pedig aztán nem is egy Macskák volt.

Néhány szó a jelmezről: igazi,hétköznapi ruhák,bemész egy boltba,megveszed.Sőt mintha Nagy Sándor inge kísértetiesen hasonlítana  Szente Vajkéra a Madách TV egyik adásában.
Nagyon tetszett,hogy nem csicsázták túl.Mondjuk a darab is egy "hétköznapi" eseményt játszik el, hétköznapi problémákkal groteszk módon felnagyítva.Na jó,annyira mégsem groteszk.

Egy dologgal azonban nem igazán tudok kibékülni: Lajos ocsmány sárga szerelése.Annyira homogén.De lehet,hogy pont ezért jó!Mert ő egy behatárolt karakter.
(Bár a behatárolt személyiségek nem járnak színjátszó körbe,hisz megfulladnak a saját korlátaiktól.)

A darab alatt rájövünk,hogy magunkat látjuk a színpadon,s magunkon nevetünk.Komikus,szép,találó,érdekes és felettébb igaz.Köszönöm szépen a zsűrinek,hogy életre ítélték a Csoportterápiát!

2012: Az új év

Szóval ma úgy fél 9 körül ébredtem,kellemesen éreztem magam.Nem is piáltam be olyan durván!
Ébredésem utáni első gondolatom na vajon ki volt? Természetesen Szente Vajk.Egyre jobban imádom.Múltkor megfogalmaztam,hogy ő nem egy jó pasi,hanem egy kis tündérmazsola.Még mindig ezt tartom.

Most pedig nézem a tegnapi m1-es Maradj  talpon!-t,amiben ő szerepel.Annyira aranyos benne,hogy fél!:D Fél az eséstől...és leesett,mert nem tudta a Belga-Boros dalszövegét.Ajjajj,pedig az alapmű!:D
Print Screeneltem is egy képet,hogy megörökítsem a sokszínű mimikájának és félelmének egy pillanatát.

Amúgy rájöttem,nagyon szépen kihasználja az adottságait.Alacsony,nagy szemei vannak,mosolygós, harsány és okos...és jól áll neki.Ezt ő tudja. Tanulnom kéne tőle ezt a művészetet,hogy elfogadjam magam,és a nem feltétlenül előnyös tulajdonságaimból is profitálni tudjak..Engem megnyert.

Sőt az egész m1 TV-csatorna is megnyert magának,hisz futtatják a Vajkot.Nem mellesleg ki kell jelentenem,hogy a Hacktion egészen jó mű.Nem nézhetetlenül szar.És már akkor szimpatikus volt,amikor még fel se tűnt benne a színen Vajk,akit sajnos a 9. részben kinyírtak...vagy a 8.-ban...:( Kedvelem Hujber Feri játékát is,és a többiek is jól alakítanak.Jó a sztori is,szépen meg van oldva minden,végre nem az a szar,és nézhetetlen kameratechnika van,amikor rángatják,és lehetetlen állásokból filmeznek,mint a Tűzvonalban.Végre nem Stohl András feszít...mondjuk Oroszlán Szonja se a szívem csücske.

De azt kell mondanom,hogy jó a sorozat,és gratulálok a készítőknek.


Szóval jól indult a reggelem,s ez a rajongás egyre nő bennem....Lefoglalom magam vele,élvezem.Tán utoljára a Rasmussal voltam ilyen közeli viszonyban...vagy az Apocalypticával...már nem tudom!


BÚÉK!:D:D:D::D:D:D:D:D