Hoppá,hoppá

Ma itt volt a  kedvenc és egyetlen unokahúgom,reggeltől.Kis energiavámpír,úgy kidőltem utána.Lázasan,betegen is izeg-mozog,de imádom.!:D Tele van szeretettel,gyermeki ártatlansággal.Múlt héten ihletet kaptam tőle.Még alakulóban van a vers,de el fog készülni.

Olyasmit sejtek,sőt tudok, hogy K.-nak új barátnője van.Mondjuk már nem érdekel,mint pasi,de azért enyhén megrázó a hír.Sőt már sem barátként ,sem emberként nem érdekel Eddig tiszteltem,de már nem vagyok rá képes...Teljesen leírta magát a szememben.Nem utálom,dehogy.Csak megbántott.és ő volt az az ember,akiről sosem gondoltam volna,hogy megteszi. Úgy látszik,rossz embereket vonzok be.:D

Olyan szép álmom volt tegnap este!

Egy vándortársulat tagjai léptek fel egy szabadtéri színpadon Párizsban.Gyönyörű szép csillagos nyári éjszaka volt,és ott voltam legjobb barátnőmmel az előadáson.Az első vagy a második sorban.Ismertem is  a színészeket.Rengetegen voltak a nézők.A színpad egy kicsi völgyben helyezkedett el. Az utolsó dalt egy férfi  adta elő,aki kísértetiesen hasonlított külsőre Nagy Sándorra,viselkedésre pedig a Vajkra. Nekem nagyon tetszett,és jó viszonyban is álltunk.Az utolsó dal valami olyan témáról szólhatott,ami engem nagyon érzékenyen érintett,ezért a  vége felé felálltam,és a domb felé vettem az irányt.Éreztem magamon a követő tekintetét,de én csak el akartam tűnni a szeme elől örökre.Aztán hallottam,hogy a dal végét másként énekelte,mint az eredeti verzió...és pont az én eltűnős szituációmhoz illett."Ne menj el,légy enyém"-téma...költőin megfogalmazva.
Visszanéztem a domb tetejéről rá,aztán eltűntem.

Másnap reggel barátnőmmel beszélgettem valami párizsi bazár közepében,és az előző estét boncolgattuk, illetve azt,hogy az a férfi csak szédített-e,vagy tényleg kellettem neki,és miért bántott meg,bla-bla... aztán hirtelen a vásári forgatagban megjelentek a színészek,indultak tovább a következő állomásukra.Észrevettük egymást a sráccal,elém állt,olyan feszült volt a hangulat...Csak néztük egymást, halkan köszöntünk.
-Elmész hát?-kérdeztem.
-Igen,most indulunk.De...
-Szép volt az előadás,gratulálok.-mondtam nyugodtan és félszegen.
-Köszönjük.-szólt a közömbös válasz.
-Látlak-e még valaha?
-Magyarországon tudod,hogy hol találsz meg.
-Akarod,hogy keresselek?
Erre pedig a férfi válasza egy vers első néhány sora volt....
-Ez....ezt honnan ismered? Ez az én versem!-meglepődve
-Komolyan? -csodálkozott tágra nyílt szemekkel a férfi,és közben mosolyogni kezdtünk...

Aztán felébredtem.

Leszokok

Tegnap éjjel elhatároztam,hogy leszokok a Vajkról.Mert félek,betegessé konvertálódik át a jelenlegi állapot.
Elhatároztam,elaludtam. Aztán az Operaház fantomjával kergetőztünk,na meg valami vámpírral ,és Gyűrűk urás tornyon másztunk,mégsem volt félelmetes.Csak a vaslépcső,ami a torony oldalán vezetett felfelé.Ezután sok rovar,csótány,meg egyéb gusztustalanságok másztak körülöttünk,aztán úgy döntöttem,hogy visszafordulok.Találkoztam lenn egy nagy téren Lauri Ylönennel,és arról áradozott,hogy van egy barna hajú nő,aki élete szerelme,és elmesélte,hogyan ismerkedett meg vele.Közben én a munkájáról faggattam őt.

Ez volt a kellemes része a dolognak.:D

Reggel viszont édesanyám hangjára keltem,s egy bizonyos név hangzott el: Vajk.Azt hittem félrehallok,aztán gondoltam,biztos TV-ben van.Ám nem.Anyu bejött,és egy féloldalas cikket nyomott a friss újságból a kezembe.A főcím pont az volt,amit előző este egy !Szegedi! lap hírportálján olvastam.Csakhogy a mi újságunk a Kisalföld... No,mondom hát jó,ha Vajk,akkor elolvasom.De igazából nem akartam.Persze végig nevettem az egészet.:D Mégis egy kis árnyat vetett a napomra.De szabadulni akarok,és el is fogok szabadulni tőle.Csak idő kell.

Ma este pedig több olyan emberrel beszélgettem hosszasan,akikkel már régen,de kedvelem őket.Hajjaj,ezek a fiúk.Feldobták az estémet!:)

Szóval igyekszem holnap új lendületet venni,elfeledni a múltat,és a kreativitásnak és a nyelvtanulásnak élni.
Meg kell terveznem a mikro-gyógynövény ültetvényemet.Citromfű,édeskömény, szurokfű, kakukkfű... mennyei lesz!:D

Új félév az egyetemen

Csodálatos lesz,most esett le.Mire gondosan felvettem a tárgyaimat,ami 8,és kezdtem örülni,hogy lazább lesz a félévem,benyögték,hogy kell 3 kreditnyi kötelezően szabadon választott tárgy.Ja és persze a görgetett tárgyak.Ja meg terepgyakorlat.

Most így összesítve 12 tárgyam lesz, 10 vizsga minimum,s mindez 34 kreditért fog menni.Én nem akarom minden időmet a tanulásra szánni,de pedig az lesz.Meg akarom csinálni az összes tárgyamat.Túl  kell teljesítenem magamat.

Igazából  már izgatja a fantáziám a sok tantárgy. Kellemes lesz,amikor 3 napon át reggel 8-tól délután 4-5-ig lesznek FOLYAMATOSAN óráim. Valaki azt mondja,ez jó órarend.Szerintem pedig a jó órarend fogalma nem létezik.Úgy szar,ahogy van.Ha lyukas,ha szétszórt,ha tömbös,a sűrű,ha nem. Szóval az érdeklődésem úgy 2-3 hét alatt lelankad,a hónap végére kitapasztalom,hova nem érdemes bejárni,és csinálom a szabadidőt.Aztán jobb esetben csak október közepétől ZH dömping lesz egészen decemberig.Mindegy is,sötét lesz és hideg kinn,ez az idő alkalmas a tanulásra.Majd túlélem valahogy,
És még én akarok pasizni,magamra nem lesz időm basszus....

Amúgy olyan vicces,hogy ma pl. nem tudtam eldönteni,hogy Petrucci miatt olvadok el,vagy attól,hogy róla mindig a jó barátom jut eszembe.Petrucci egy isten.Ez tény.FEZEN óta tudom.Ő az én gitártanárom példaképe.Ráadásul valamennyire hasonlítanak is.

Furcsán érzem magam múlt szombat óta.Akkor K.,az ex- gitártanárom és manapság pedig a bizalmasom elhívott a koncertjükre.Progresszív metált játszanak.Ő írja a dalokat.
Utánuk még volt 4 banda.Ezt az egész koncertet K.szervezte,szóval eléggé elfoglalt volt,folyamatosan futkozott,mint pók a falon.

Csak nekem volt furcsa a helyzet,mert amikor eddig találkoztunk,csak rám figyelt,Most meg hirtelen ott volt minden barátja,ismerőse,sőt még a családját is láttam.Olyan emberek,akikről eddig csak mesélt,és én úgy éreztem,hogy valamelyest ismerem őket.

Azért én is bebiztosítottam magam,2 barátnőmmel mentem,de őszintén szólva szívesebben lettem volna Vele.

És kialakult bennem az a rettenetes érzés: a féltékenység.
Nyugtalan voltam,egyszerűen nem voltam képes szem elől téveszteni a pasit. Frusztrált az egész helyzet,hogy csak kerülgetjük egymást,mint két vadállat az arénában.
 De aztán mikor lenyugodtam,rájöttem,hogy  Ő arany ember,és igazából nagyon is figyelt rám.

Többször is odajött hozzám pár szó erejéig,de aztán sietnie kellett tovább.Meg mikor elment mellettem,2 alkalommal is megbökte a vállamat jelzésképpen.Most mondhatnám,hogy nem édes?:D XD DE igyekszem nem olvadozni,mert még megbánom!

Volt egy olyan furcsa szituációnk,hogy én a koncertteremben álltam barátnőim mellett,s csak bambultam ki a fejemből.Ő pedig szembe jött velem,aztán rám nézett,majd hirtelen lesütötte a szemét,de azon nyomban visszanézett rám,s én elmosolyodtam.Nem tudom,mi volt ez.Érdemes egyáltalán elmélkedni ilyeneken? Azóta az est óta nem tudok másra gondolni,csak Rá.

A különleges hatása az egész helyzetnek,hogy végre írtam egy verset(korábbi bejegyzés). Ilyen nagyon rég nem volt.K. ihletet adott! !!!!!!!!Számomra ez maga a felszabadulás,a gyönyör.Nekem lételemem a versírás,csak valahogy egy éve elapadt,s most ő felszabadított.

Hogy fokozzam a feszültséget,a Herceg vasárnap nálunk járt,fél perc erejéig láttam,mikor lehívtam tesómat hozzá.Hidegen hagyott,egyszerűen nem érdekelt.Benn is maradtam a házban,aztán rá 2 napra meg rám írt Fészbúkon,bő 2 órát beszélgettünk. Soha még nem társalogtam vele ennyit. Vicces volt,elnevetgéltem, de igazán nem volt rám hatással úgy,mint korábban.

Szerda reggel pedig K-val álmodtam.Olyan valóságos volt és jó.Éreztem a testemen,ahogy hozzám simul,mikor megöleltük egymást....

Jövő héten találkozunk.Ha addig nem nyugszom le,akkor ez már talán egy komolyabb érzelem.Nem  csak valami pár hetes hóbort.Reménykedem.:)