Hoppá,hoppá

Ma itt volt a  kedvenc és egyetlen unokahúgom,reggeltől.Kis energiavámpír,úgy kidőltem utána.Lázasan,betegen is izeg-mozog,de imádom.!:D Tele van szeretettel,gyermeki ártatlansággal.Múlt héten ihletet kaptam tőle.Még alakulóban van a vers,de el fog készülni.

Olyasmit sejtek,sőt tudok, hogy K.-nak új barátnője van.Mondjuk már nem érdekel,mint pasi,de azért enyhén megrázó a hír.Sőt már sem barátként ,sem emberként nem érdekel Eddig tiszteltem,de már nem vagyok rá képes...Teljesen leírta magát a szememben.Nem utálom,dehogy.Csak megbántott.és ő volt az az ember,akiről sosem gondoltam volna,hogy megteszi. Úgy látszik,rossz embereket vonzok be.:D

Olyan szép álmom volt tegnap este!

Egy vándortársulat tagjai léptek fel egy szabadtéri színpadon Párizsban.Gyönyörű szép csillagos nyári éjszaka volt,és ott voltam legjobb barátnőmmel az előadáson.Az első vagy a második sorban.Ismertem is  a színészeket.Rengetegen voltak a nézők.A színpad egy kicsi völgyben helyezkedett el. Az utolsó dalt egy férfi  adta elő,aki kísértetiesen hasonlított külsőre Nagy Sándorra,viselkedésre pedig a Vajkra. Nekem nagyon tetszett,és jó viszonyban is álltunk.Az utolsó dal valami olyan témáról szólhatott,ami engem nagyon érzékenyen érintett,ezért a  vége felé felálltam,és a domb felé vettem az irányt.Éreztem magamon a követő tekintetét,de én csak el akartam tűnni a szeme elől örökre.Aztán hallottam,hogy a dal végét másként énekelte,mint az eredeti verzió...és pont az én eltűnős szituációmhoz illett."Ne menj el,légy enyém"-téma...költőin megfogalmazva.
Visszanéztem a domb tetejéről rá,aztán eltűntem.

Másnap reggel barátnőmmel beszélgettem valami párizsi bazár közepében,és az előző estét boncolgattuk, illetve azt,hogy az a férfi csak szédített-e,vagy tényleg kellettem neki,és miért bántott meg,bla-bla... aztán hirtelen a vásári forgatagban megjelentek a színészek,indultak tovább a következő állomásukra.Észrevettük egymást a sráccal,elém állt,olyan feszült volt a hangulat...Csak néztük egymást, halkan köszöntünk.
-Elmész hát?-kérdeztem.
-Igen,most indulunk.De...
-Szép volt az előadás,gratulálok.-mondtam nyugodtan és félszegen.
-Köszönjük.-szólt a közömbös válasz.
-Látlak-e még valaha?
-Magyarországon tudod,hogy hol találsz meg.
-Akarod,hogy keresselek?
Erre pedig a férfi válasza egy vers első néhány sora volt....
-Ez....ezt honnan ismered? Ez az én versem!-meglepődve
-Komolyan? -csodálkozott tágra nyílt szemekkel a férfi,és közben mosolyogni kezdtünk...

Aztán felébredtem.