Ihlethozó tüzes madarak

Az elmúlt napokban írtam egy új verset,ami nem is vers,inkább dalszöveg,ugyanis dalszövegek ihlették.
Pontosabban Schrott Péter dalszövegei,munkássága,személye.Bizony,most már bekerültem én is az ő bűvkörébe,bár egyáltalán nem állt szándékomban.Nem ismerem Őt,de amit látok belőle,ahogy nyilatkozik,gondolkodik,amit tesz,mind nagyon szimpatikus.Ráadásul amellett áll ki,ami nekem is a szívügyem: a rockzenéért. Azt gondolom,hogy követendő példát mutat,a maga módján amolyan próféta szerepet  tölt be egy olyan ügyért, ami egy adott rétegnek igazán fontos. Több ilyen emberre volna szükség a mai világban. Megfordult a fejemben,hogy elküldöm neki az alkotást,de arra jutottam,hogy nem nyaggathatom a privát szférájában ilyenekkel,bármennyire is jó fej.:D Ha az élet úgy akarja,akkor így is, úgy is eljut hozzá.

Íme Schrott Péter hatására készült legfrissebb irományom:

http://minkaversblogja.blogspot.hu/2013/01/ihlette-schrott-peter.html

The Rasmus: Save me once again magyarul

Összedobtam egy Save me once again fordítást,mert láttam,hogy sokan keresik.
Remélem tetszik nektek.Nem próbáltam túl sok rímet belefaragni,úgyis a jelentés a lényeg.

Save me once again-Ments meg újra

Mint a kő,úgy zuhanok

Túl messze ,hogy megtaláljatok

Nincs menedékem a vihar elől

Az a sok szeretet,amit találtam

sem tudott visszafordítani

Elsodort,egyedül...

Ne mondd,hogy itt a vég

Azt hiszem újra elvesztem

Köszönöm a türelmedet,

A rám áldozott perceidet

Sosem tudtam,azt hiszem,

hogy megmenteni próbálsz engem

Szabadíts meg az árnytól

Mi ott nyugszik a vállaimon

Kérlek, ne mondd,hogy vége,
hogy vége,hogy vége.

Gyenge voltam,besimerem,

Túl mohó volt a szívem

Többet akartam,mint ami kellett

Táncolok a pengeélen

Az ürességtől félve

Ne menj el

Barátom,nagyon kérlek!

Köszönöm a türelmedet,

A rám áldozott perceidet

Sosem tudtam,azt hiszem,

hogy megmenteni próbálsz engem

Szabadíts meg az árnytól

Mi ott nyugszik a vállaimon

Kérlek, ne mondd,hogy vége,
hogy vége,hogy vége.

Ne mondd,hogy itt a vég

Azt hiszem újra elvesztem

Táncolok a pengeélen
Ne hagyj el,

Barátom,nagyon kérlek!

Ments meg újra engem

Megmentenél még egyszer?

The Rasmus -Somewhere

Somewhere

Wake up the world is yours

Get lost,find a new course

I’m gone,it’s easier to close the door

I thought I loved it,but my heart can’t take no more

Stand up,blindfold your eyes

You’ll see,you’ll be surprised
For too long I’ve been the same

Time to explore

I thought I loved it,but my heart can’t take no more

I’m on the road that leads me nowhere

Shattered but I don’t care

I know the truth awaits me out there

Don’t try to reach I’ve gone somewhere

Too late my time is up

And I know you’ll never stop
Always
Until the end
You’ll be my friend

I must admit itt hat my heart can’t take no

I can’t deny it,I cannot fake no

I’m sick and tired and I just can’t wait no more,no more

I know it’s gonna change

I’m on the road that leads me nowhere

Shattered but I don’t care

I know the storm awaits me out there

Don’t try to reach me I’ve gone somewhere

Nagy Sándor- Szavak

Ma tudtam meg,hogy Nagy Sándornak Szente Vajk is írt dalszövegeket.Íme itt az egyik dal.Vajk megírta,Sanyi elénekelte,és kész. Öröm hallgatni.:) Igazából nem gondoltam volna,hogy Vajk tud egész jó szövegeket írni,és mégis,a tartalma elég megfogó.Nagy Sándor Ha a holnap nem jön el

Pilinszky-Szabó Balázs

Szabó Balázs Bandája: Ne félj
Annyira brutálisan fantasztikus ez a szöveg.Nem igazán olvastam eddig Pilinszkyt,de úgy érzem,kell.Ezek után meg pláne.Balázsék pedig nagyon szépen becsomagolták(dallamot adtak neki).Sok verssel kellene ezt tenni,hogy a modern nép gyermekei is be tudják fogadni.

Pilinszky János:Ne félj

Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész.
 

Bár néha félek, hátha eltemet
a torkomig felömlő élvezet,
mi most csak fölkérődző förtelem,
mi lesz, ha egyszer mégis megteszem?

A házatok egy alvó éjszakán,
mi lenne, hogyha rátok gyújtanám?
hogy pusztulj ott és vesszenek veled,
kiket szerettél! Együtt vesszetek.

Előbb örökre megnézném szobád,
elüldögélnék benn egy délutánt,
agyamba venném, ágyad merre van,
a képeket a fal mintáival,

a lépcsőt, mely az ajtódig vezet,
hogy tudjam, mi lesz veled s ellened,
a tűzvész honnan támad és hova
szorít be majd a lázadó szoba?

Mert égni fogsz. Alant az udvaron
a tátott szájjal síró fájdalom
megnyílik érted, nyeldeklő torok.
Hiába tépsz föl ajtót, ablakot.

A túlsó járdán állok és falom:
gyapjat növeszt a füst a tűzfalon,
gyulladt csomóba gyűl és fölfakad,
vérző gubanc a szűk tető alatt!

Mi engem ölt, a forró gyötrelem,
most végig ömlik rajtad, mint a genny,
sötét leszel, behorpadt néma seb,
akár az éj, s az arcom odalent.

Így kellene. De nem lesz semmi sem.
A poklokban is meglazult hitem.
Vigasztalást a játék sem szerez,
az éjszakának legmélyebbje ez.

Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed.
Nem érdekelsz, nem is szerettelek.
Aludj nyugodtan, igyál és egyél,
s ha értenéd is átkaim, - ne félj.