Tegnap este volt szerencsém megtekinteni ezt a műremeket.Már tegnap fogalmazgattam magamban,hogy mit írok majd ide,de nem került sor rá.Egy biztos: boldoggá tett.
Első benyomásom,mikor elhúzták a függönyt:Micsoda jó a díszlet!
Aztán a darab folyamán is megbizonyosodtam párszor,hogy igen,ez kell a nézőnek.:)
Sok apró meglepetéssel is színesítették az estet...mondjuk az a néhány elszólás...a valóságból húzták elő.
Például mikor Lajos elszólta magát,hogy beszorult egyszer egy liftbe...és így történt valóban,s ekkor született meg Vajk fejében az alapötlet.
Szó volt az önzésről,s kikerekedett az,hogy azért színészkedik,hogy más szerepébe bújhasson...Ami számomra meglepő volt,hogy beletették az I.V.O.-t,azaz az infrastruktúra védelmi osztagot a Hacktionből...nem tudom ez mennyire volt tiszta a közönség egy részének.
Azon a részen is nagyot kacagtam,amikor a színházról beszélgettek,és azt boncolgatták,hogy kit és miért tapsolnak meg az emberek.Lajos véleménye szerint azért kap valaki nagy tapsot,mert szereti a közönség,vagy.... őt látják sokat a TV-ben. Annyira találó! És tényleg! A végén Nagy Sándor mellett természetesen Szente Vajkot ünnepelte a leghatalmasabb tapsvihar.
Nem hittem volna,de Jetti jelleme annyira ismerős volt.Megéltem már én is ezt,persze mint depresszió,és az egészen más...de a tünetek igen is egyeznek.Önbizalomhiány!A legrosszabb dolog volt életemben. Aztán még az is eszembe jutott,hogy lehetséges kritika a Madách felől a "konkurenciának" Sziszi jelleme,aki az Opera meleg táncosa....azért az kemény lenne.
Volt egy poén,a "műhibaper",amit ha jól emlékszem,Trixi követett el.Ezen tényleg nem nevetett senki,tulajdonképpen érthető,miért ezt kellett mondania,de hiába vezetett oda a szöveg,felesleges volt.Szerintem.Viszont minden további megnyilvánulása,az agresszív,erős karaktere kitűnően illett a darabba.
Nagyon tetszettek a Sziszi-féle poénok,pl.
Sziszi: (...) szupcsinger!
Lajos: Mi? Szup...???
Sziszi: Csinger!:D
Nagy Sándor nagyon bájosan pöszézett.
A szuperfoszfatikus kifejezés nagyon melengette a szívemet,amit Sanyi szájából többször is hallhattunk,tudniillik a szuperfoszfát műtrágya. Mondjuk Jetti reakciója is vicces volt számomra,amikor a "szuperfoszfátból" a táplálékláncra asszociált...túl nagy a hézag a két fogalom között!:D
A másik rész,ami nagyon belém égett az volt,amikor Sziszi és Trixi vitáztak,és Sziszi azzal fenyegetőzött,hogyha nem lenne rajta egy nagyon vastag farmernaci,akkor rájönne Trixi is,hogy mennyire igazi pasi ő...:D Annyira mókás volt.:D
Örömmel töltött el,hogy Simon Kornéllal és Polyák Lillával láthattam a művet.Simon Kornél hihetetlenül jól játszotta a "zárkózott" szerepét. Nem mellesleg tündéri volt a jelenet,amikor a két testvér egymásra talált.Ott éreztem igazán,hogy Vajk is mindent beleadott,mert addig a darabban keveset láthattunk a tőle megszokott energiabomba-stílusból.
Kiemelném még azt is,amikor Ervin Ivánnak elkezdenek rémleni a dolgok...mindenki megnémul,megáll az idő,megmerevednek az emberek,elsötétedik a háttér,és a fény egyedül rá esett,miközben énekelt...szerintem ez nagyon zseniális,odaillő megoldás volt.
A koreográfiának is voltak szép pillanatai,ezt nem áll módomban túlságosan mélyrehatóan elemezni,ez nem az én kenyerem.:) Nekem úgy tűnt,hogy Dobos Juci mozgott a legtöbbet,na meg Jetti.:D Gratulálok a színészeknek,fizikailag nem semmi teljesítmény lehetett ezt eljátszani,pedig aztán nem is egy Macskák volt.
Néhány szó a jelmezről: igazi,hétköznapi ruhák,bemész egy boltba,megveszed.Sőt mintha Nagy Sándor inge kísértetiesen hasonlítana Szente Vajkéra a Madách TV egyik adásában.
Nagyon tetszett,hogy nem csicsázták túl.Mondjuk a darab is egy "hétköznapi" eseményt játszik el, hétköznapi problémákkal groteszk módon felnagyítva.Na jó,annyira mégsem groteszk.
Egy dologgal azonban nem igazán tudok kibékülni: Lajos ocsmány sárga szerelése.Annyira homogén.De lehet,hogy pont ezért jó!Mert ő egy behatárolt karakter.
(Bár a behatárolt személyiségek nem járnak színjátszó körbe,hisz megfulladnak a saját korlátaiktól.)
A darab alatt rájövünk,hogy magunkat látjuk a színpadon,s magunkon nevetünk.Komikus,szép,találó,érdekes és felettébb igaz.Köszönöm szépen a zsűrinek,hogy életre ítélték a Csoportterápiát!
