Günther új gazdira lelt

Nagyon brutál rohangálásba kellett kezdenem a minap.
Miután csütörtökre fel kellett jönnöm ZH-zni,úgy döntöttem személyes szabadságomnak hódolva itt töltök néhány napot még Budapesten.Eredetileg úgy volt,hogy hétvégére jön Rékám,de végül családi okok miatt le kellett fújnia. Tehát a szombatomat átszerveztem: elindultam piros nadrágot hajkurászni-nem túl nagy sikerrel.
       Mintha valami felsőbb erő sugallta volna,mindenképpen délelőtt akartam lerendezni ezt-habár tudtam, hogy a délutánom is rászánhatnám-,aztán 14:12- kor ,miután hazaértem,és kezdtem éhségem oltani, megláttam a fészen,hogy Schroti állatokat védeni invitálja a népet. Egy baj volt vele,hogy a mai napon kezdődött 14:00-kor.Eddig a pillanatig egy demotivált élőhalott voltam,aztán hirtelen egy atomerőműnyi energia kezdett el bennem keringeni.Gyors döntést kellett hoznom abban a kérdésben,hogy megmossam-e a hajam,vagy sem.    

 Úgy döntöttem igen,pláne,hogy a tökéletes metálos hajkorona megtestesítőjét készültem "megkörnyékezni". Minka Peti szeme elé nem megy csúnya hajjal,SOSE.:D:D Aztán nem tudom,hogyan,de hajmosással,"börtönrács"-zárással, utazással együtt 14:34-kor a Bazilikánál voltam.No ,de ott se színpad,se tömeg! Egészen nyugodtan elővettem a telefonom,és harcolva a tavaszi napsugarak táncával a kijelzőmön, megnéztem az esemény pontos leírását,és a végállomás a Hősök tere volt.

Oké,fogtam magam, kisföldalattival száguldottam a Hősök terére,bízva abban,hogy még nincs vége a dolognak. (A metrón utazva észrevettem magamon,hogy fokozatosan görbül a szám egy olyan mosolyra,amit senki se érthetett az utasok közül. Ha nem volnék ily gátlásos,tán még dúdolgattam is volna,és tánclépsekkel haladtam volna tovább.:D) A feljáróból láttam egy kisebb színpadot,de a turistákon kívül nem sok ember volt. Próba cseresznye,gondoltam,és elindultam a tér felé.

A zebránál várakozva láttam egy embert a távoli színpadnál,aki dobálta a haját,majd összekötötte.Kétségtelen volt már,hogy az csak Peti lehetett. A téren egy darabig lézengtem,mint ahogy a skinheadek szoktak a Moszkván,vagy mint legyecske az étel körül. Fotózgattam,mászkáltam,nézelődtem, szemlélődtem,felmértem a terepet. Aztán elővettem Günthert,hogy ne legyek oly egyedül,és igyekeztem lehervasztani az arcomról azt az elvarázsolt ábrázatot.:D:D:D

Végül meghallottam,hogy az egyik fellépő HIM-et énekelget,aztán közelebb merészkedtem.Ó de hallgattam volna tovább! " In joy and sorrow my home's in your arms..."  Ezután csakhamar megjelent a tömeg eleje az Andrássy úton,ekkor úgy döntöttem,gyorsan odamegyek Petihez,aki éppen pakolgatott valamit. Kezébe nyomtam Günthert,elmondtam neki,hogy most ő a háziállatom,szerencsecsibém,míg nincs kutyám.És mától az ő gondjaira bízom. Peti kedvesen és türelemmel hallgatta az abnormális módba kapcsoló énemet, még váltottunk pár szót,aztán elpárologtam mellőle. Igazából ezt a lépést április 19-én akartam megtenni,de azt gondolom,hogy addigra túlvariáltam volna a dolgot. Na meg ez az esemény sokkalta alkalmasabb volt rá,hiszen az állatok érdekében gyűltünk össze.:D:D:D Ez így jó,mert Günther,a pici tűzmadár jó kezekben van.:)

Elvonultam,a tömeg része lettem,s együtt hallgattuk a kutyusokkal,emberekkel a felszólalókat,ott volt Falusi Mariann is,Karai Anna,egy másik srác,aki HIM-et énekelt,de nem tudom,hogy hívják,mert nem néztem a Voicet,na és Schroti. Négy dalt adtak elő,külön egyet-egyet,és a Holnapfényt együtt. Klassz volt.:)

Mintha kicseréltek volna, úgy indultam hazafele. Arcomon nyugodt, elvarázsolt mosoly,lépteimben lendület. Így akarom élni  minden áldott napomat. Nagyon jól éreztem magam,ráadásul minden pillanatban ebecskék vettek körül,és sok-sok állatszerető ember.:)

Ő Günther,arany csibém,a pici tűzmadár,aki egynegyed sváb,idén március 29-én született Sopronban, és  mától Schroti a gazdája:)