Ugyebár szemfülesen időben sikerült a Margó Irodalmi Fesztivál keretében szervezett Szabó Balázs Bandája koncertre jegyet váltanom, melynek eredményeképpen lett egy új kedves dalom.
(És egyébként lett egy Hasonlatok lemezem is, már megjelenés előtt 2 héttel, amire elképesztően büszke vagyok!:D:D:D)
Nekem új csak, mert a Csöndkabát során már előadta Balázs, de ilyen előadáson sosem vettem részt.
Ez a vers pedig a
Vihar előtt
Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért
ifjú asszony alszik, mögötted szakállas
haditettek, vigyázz! kár lenne éltedért
s kár világodért, mit enmagad kapartál
tíz kemény körömmel életed köré, míg
körötted körbe-körbe lengett a halál
és íme újra leng! s lepotyognak a kert
fészkei rémülten a fák tetejéről
s minden összetörik! figyeld az eget, mert
villámlás rengeti már s cibálja a szép
kisdedek ágyát s mint ők oly vékonyan és
sírva sirdogál most az alvó férfinép;
hogy álmára fú a szél, forog; dörmög és
fölriad! s bámul rád, ki ébren üldögélsz
míg szálldos körötted körbe röpke dörgés,
mert takaros csata készül itt, a cifra
szél beszél felőle fennen és a felleg;
jó lesz szerelmed terítni asszonyodra.
1934
Tehát kaptunk egy korongot, rajta 11 megzenésített Radnóti verssel. Mindegyik egy kis csoda.
A koncerten pedig ezzel bűvölték a hallgatóság lelkét a zenészek.
Nagyon szép. Ha a lelkem romokban lesz, ezek a zenék majd segítenek újjáépíteni.
2018. október 23., kedd
2018. október 19., péntek
Mindig meglepődök...
...azon, hogy a drága Lauri milyen jól tud énekelni, ha odafigyel. A dal nem olyan jó, de ő igazán odatette magát. Azt a zakót meg nagyon nem volt értelme egy vérbeli rockerre ráadni.:D
Nem ment
Szórakozottságomban Rasmus koncert előtt megígértem Bandinak, hogyha találkozok a finnekkel, utána normális emberré fogok változni. Nem fogok rajongani többé. Nem hitte el.
Ma nagyon lelkesen indultam Szabó Bazsa koncertjére, és igazán élveztem, és nagyon terveztem is, hogy most beszélek vele. Kitartottam nagyon sokáig úgy is, hogy koncert felénél rosszul lettem.
De ahogy ott álltam a véghajrában, és néztem a többi elvarázsolt rajongót, akik ölelésekkel, átszellemült mosollyal bombázták Balázst, arra jutottam, hogy én nem akarok a 61. ilyen lenni. Nem akarok részese lenni a szétlopásának. (Persze ő jó, udvarias és energikus, így jelét sem lehetett látni annak, amire én asszociáltam.)
Akkor, ott úgy éreztem, hogy én más fajta figyelemre vágyom, nem csak holmi sztenderd udvarias formulára. Némi mérlegelés után fogtam magam, és eljöttem a dedikálásról.
Ma valahogy nem akartam a sokadik elvarázsolt lányka lenni. A koncert után valahogy nem éreztem azt, ami hajt egy fanatikust. Pedig tényleg kevés türelemre lett volna már csak szükség, és már egészen rendbe is sikerült szednem magam.
Különös.
2018. október 17., szerda
Nonstop LOVE
A Rasmus folyamatosan elvarázsolva tart. A találkozás óta egyszerűen agymosott vagyok. Mellesleg ma este ehhez az állapothoz hozzásegít egy pohárnyi jó kis Zinfandel. Ez az idei felfedezettem, a kedvenc borom.
Amúgy véletlen műve, de ez pont Kaliforniából származik. Vinnem kellett volna ilyet Laurinak, vagy hozhatott volna nekem. XD
Annyira összejött most minden, hogy már finnül énekelek.:D
Holnap pedig szintén meetingelek a számomra most number one hazai kedvenc zenészkémmel.
Legyen örökké október, legyen örökké borgőzös! Na jó, én pia nélkül is különös biokémiai folyamatok rabja vagyok, és ez csodálatos. Nagyon jó így. Soha rosszabb élethelyzetet!
Közben dobálják ki az újabb dalokat, amit a Väin elämää kapcsán dolgozott fel Lauri/Rasmus, és elég jól elvagyok velük. Tartják bennem a lelket.
Olyan jó mosolyogni, olyan jó elvonatkoztatni ettől a szarfos, omladozó magyar valóságtól, ahol... bárcsak ne kellene arra kényszerülnöm, hogy gyűlöljem ezt az országot.
Sail away, it's time to leave....
Persze idézhetném Adyt is. Ő is így érzett akkor.
Amúgy véletlen műve, de ez pont Kaliforniából származik. Vinnem kellett volna ilyet Laurinak, vagy hozhatott volna nekem. XD
Annyira összejött most minden, hogy már finnül énekelek.:D
Holnap pedig szintén meetingelek a számomra most number one hazai kedvenc zenészkémmel.
Legyen örökké október, legyen örökké borgőzös! Na jó, én pia nélkül is különös biokémiai folyamatok rabja vagyok, és ez csodálatos. Nagyon jó így. Soha rosszabb élethelyzetet!
Közben dobálják ki az újabb dalokat, amit a Väin elämää kapcsán dolgozott fel Lauri/Rasmus, és elég jól elvagyok velük. Tartják bennem a lelket.
Olyan jó mosolyogni, olyan jó elvonatkoztatni ettől a szarfos, omladozó magyar valóságtól, ahol... bárcsak ne kellene arra kényszerülnöm, hogy gyűlöljem ezt az országot.
Sail away, it's time to leave....
Persze idézhetném Adyt is. Ő is így érzett akkor.
2018. október 12., péntek
Jobb később,mint soha: Drum
A Rasmus ma elérhetővé tette a Japánban kiadott Dark Matters album bónusz dalát.
A Drum itt érhető el, jobb esetben:
http://smarturl.it/DarkMattersBonus
No, és Youtube-ra is felkerült. De június 5-én? Ez tök érdekes.
Kb. egy éves csúsztatással kaptuk meg. Biztos felmérték a koncerteken, hogy megérdemeljük-e. :D Sosem értettem,hogy a japóknak miért adnak ki bónusz dalokat, de ez a Rasmusnál bevett szokás.
Mindegy is, mert a dal egész jó! A legelső albumok hangulatát idézi, még a Dead Letters előtti korszakból. Szóval tök vidám, meg persze ott van benne minden, ami az életük szerves részét képzi.
Ma itthon fetrengek, mert leamortizált a betegség (nem, neem a koncert napján való várakozás segített hozzá,hogy megfázzak, neeeem:D) , de ettől a daltól tuti gyorsabban gyógyulok.
Jöhetne már a következő album is. Persze csak azért, hogy legyen következő koncert is.
The Rasmus "Drum"
In my head I hold magical powers
Make my bed at the top of the tower
And I cry out "Tonight will be ours"
As the sound of my voice will grow louder
I'm unarmed as I march into battle
And my horse has run out with my saddle
Where I'm from I don't need a gun
I go down with the beat, down with the beat, down
As the sun rises outside my door
I have no scars, no signs of war
As the sun rises outside my door
As I walk down the street I imagine
All the things I defeat empty handed
Where I'm from I don't need a gun
Where I'm from I don't need a gun
When I say I will never surrender
This is something that you should remember
Where I'm from I don't need a gun
I go down with the beat, down with the beat, down
As the sun rises outside my door
I have no scars, no signs of war
As the sun rises outside my door
I go down with the beat, down with the beat, down
Where I'm from I don't need a gun
When I say I will never surrender
As the sun rises outside my door
I have no scars, no signs of war
As the sun rises outside my door
I go down with the beat, down with the beat, down
A Drum itt érhető el, jobb esetben:
http://smarturl.it/DarkMattersBonus
No, és Youtube-ra is felkerült. De június 5-én? Ez tök érdekes.
Kb. egy éves csúsztatással kaptuk meg. Biztos felmérték a koncerteken, hogy megérdemeljük-e. :D Sosem értettem,hogy a japóknak miért adnak ki bónusz dalokat, de ez a Rasmusnál bevett szokás.
Mindegy is, mert a dal egész jó! A legelső albumok hangulatát idézi, még a Dead Letters előtti korszakból. Szóval tök vidám, meg persze ott van benne minden, ami az életük szerves részét képzi.
Ma itthon fetrengek, mert leamortizált a betegség (nem, neem a koncert napján való várakozás segített hozzá,hogy megfázzak, neeeem:D) , de ettől a daltól tuti gyorsabban gyógyulok.
Jöhetne már a következő album is. Persze csak azért, hogy legyen következő koncert is.
The Rasmus "Drum"
In my head I hold magical powers
Make my bed at the top of the tower
And I cry out "Tonight will be ours"
As the sound of my voice will grow louder
I'm unarmed as I march into battle
And my horse has run out with my saddle
Where I'm from I don't need a gun
I go down with the beat, down with the beat, down
As the sun rises outside my door
I have no scars, no signs of war
As the sun rises outside my door
As I walk down the street I imagine
All the things I defeat empty handed
Where I'm from I don't need a gun
Where I'm from I don't need a gun
When I say I will never surrender
This is something that you should remember
Where I'm from I don't need a gun
I go down with the beat, down with the beat, down
As the sun rises outside my door
I have no scars, no signs of war
As the sun rises outside my door
I go down with the beat, down with the beat, down
Where I'm from I don't need a gun
When I say I will never surrender
As the sun rises outside my door
I have no scars, no signs of war
As the sun rises outside my door
I go down with the beat, down with the beat, down
Milyen különös az emberi elme
Egy szép, meleg őszi napon elindultam a belvárosba laktózintolerancia tesztet végeztetni. Ami nem is számít, hanem az, hogy a járda pár méteren át vizes volt, fénylett. És én félve léptem rá, hirtelen instabillá vált a járásom, valamiféle ösztönös rettegés fogott el. Pár másodperc alatt leesett, hogy a nyári csúszásos balesetem utózöngéje ez. Ott is vizes betonra lépve szálltam el, és csak kis híján maradtam ép és egész.
Mi lesz így velem télen, jégen. Nagyon remélem, hogy egy idő után ez a reflex-szerű félelem kikopik. Nekem nem kell ez, eddig se volt.
Mi lesz így velem télen, jégen. Nagyon remélem, hogy egy idő után ez a reflex-szerű félelem kikopik. Nekem nem kell ez, eddig se volt.
2018. október 8., hétfő
Lelkek találkozása
Négy nap elmúlt a koncert óta, és még nem bírtam lejönni a Rasmus témáról. Ma valahogy a YouTube a legjobb dalaikat dobálja fel. Aztán látok pár régebbi képet róluk. Mennyire mások voltak, mennyit változtak. Milyen fiatalok voltak. Végső soron az ő fiatalságuk az én fiatalságom is. Kicsit összeszorul a szívem, ha erre gondolok. Na jó, nagyon összeszorul. Olyan, mintha velük együtt változtam volna. Igaz is. :)
Őrület ez a rajongás! Magam sem értem. Azt kívánom, hogy bárcsak lenne egy hús-vér társ az életemben, akit ugyanilyen hévvel tudnék szeretni, mint ezt a zenekart. De valószínűleg a retardált értékrendem és egyéb félelmeim miatt soha nem fogom tudni elengedni magam annyira, hogy egy férfit ennyire imádjak.
Meg persze nehéz eset vagyok én is. Talán nincs is szükségem társra.
Óriási boldogsághullám ért el, amikor Rasmus nálunk járt. Annyira akartam velük találkozni, úgy készítgettem a kis lelkemet a nagy eseményre, mint ahogy a jó vallásos ember Advent alatt készül a Karácsonyra. Minden percét imádtam a várakozásnak. És persze a koncert is nagyszerű volt.
Második sorban álltam, közvetlenül Lauri előtt. Elképzelhetetlennek tartottam még akkor is, amikor ott álltam. Ott. Vele szemben. Vele. És ami a pláne, hogy nem volt kordon- erre sem számítottam. Előttem egy nálam is kisebb termetű mexikói nő állt, így gyakorlatilag egy karnyújtásnyira volt tőlem Lintu. Elképedtem, csodának tartottam az egészet.
Tulajdonképpen nem terveztem, hogy elől fogok állni. Arra se gondoltam, hogy ilyen közel.
"Sajnos" e roppant közelség miatt nem igazán láttam rá a többiekre, csak ha nagyon elfordítottam a fejem. Szóval - ó de sajnálom magam érte:D- el kellett fogadnom, hogy másfél órán át csak Laurit nézhetem. Az embert, aki kihúzott a depressziómból, aki miatt megtanultam angolul, aki megalapozta a finn mániám és a személyiségem fejlődését. Aki megihlet a versírásban, aki életcélt adott és életcéllá, patrónussá, múzsává, lélek- társsá, tanítóvá vált. Hát így esett a mi találkozásunk.
Csak néztem és néztem, és mosolyogtam rá, és bizonyára őrült fény csilloghatott a szemeben. Vagy boldog? Amikor énekelt, néha hosszabban találkozott a tekintetünk. Amit láttam, azt nem tudom elmondani szavakkal igazán pontosan. Néztük egymást, mosolyogva, és békére lelt a lelkem. Kedves volt a tekintete, otthonos, ott biztonságban éreztem magam. Egy nyugalmas, békés, üde zöld finn erdő. Ezentúl az erdők mindig az ő szép lelkére fognak emlékeztetni. Nem akarom ezt a pillanatot sohasem elfelejteni. Mert azzal nekem adott valamit, amit más sosem kaphat meg.
Ha holnap tán meghalnék, boldogan lépnék tovább, mert megtaláltam, amit kerestem, amit vágytam.
Közben azért igyekeztem a többieket is figyelemmel kísérni. Pauli gitártechnikáját is megcsodálhattam. Egy darabig úgy voltam vele, hogy eljátszom a konszolidált, zeneértő embert, és elkerülöm a zenészek tekintetét, mert az frusztráló lehet, ha valaki nagyon néz. Aztán elég hamar arra jutottam, hogy a francokat leszek udvarias, itt és most van az alkalom, hogy "kontaktáljak" velük.
Szerencse, hogy így döntöttem, mert amikor egyszer Paulival is összeakadt a tekintetünk, olyan széles, kedves mosolyra görbült a szája. Annyira aranyos volt. És azt a mosolyt én kaptam. Láttam, hogy nem tud tovább nem mosolyogni, kicsikartam belőle. Győzeleeem! :D
Mondtam már, hogy mennyire szeretem őket?
Elég nagy volt a pára, kis, zárt tér lévén. Akit hátul már nem igazán lehetett látni. Eero pedig egy dal erejéig odatért középre, míg Lauri pihentette kicsit a hangszálait.
A Wonderman-nél megőrült a tömeg. Jó sok Dead letters-es dalt hoztak el, azok alatt is őrültek voltunk. :D Játszották az Empire-t, amire nagyon kíváncsi voltam. Koncerten szerencsére nincs benne az a nyomorék effekt. Ez a dal azért fontos, mert Lauri utóbbi éveinek legnagyobb drámájáról szól: élete első szerelmétől és a fia anyjától, valamint szülőhazájától való elszakadását fogalja össze. Azóta új birodalmat épített Kaliforniában.
Aztán jött a Holy Grail. Lauri itt nagyon koncentrált. Megkedveltem azt a dalt. Rólunk szól, a fanokról. Aztán koncert után, amikor láttam, hogy "a sok idegen a sarokról nyerte meg a szent grált", megértettem, miről dalol benne Lauri. De legalább én ott lehettem vele végig, nem csak egy fotó erejéig.
Koncert után újdonsült ismerőseimmel és még vagy 70 emberrel vártuk őket. Nagyon türelmesen. De elsurrantak. Aztán addig fűztük a sofőr bácsit, aki egy nagyon rendes 60-as német úriember volt, míg lebeszélte a fiúkkal, hogy Akit beáldozzák nekünk fotózásra.
Először Lauri surrant be a buszba, állítólag 2 testőrrel. XD Ezt nem láttam. Aztán Pauli surrant be. Majd Eero jött. Eero pont előttem sétált el, és oda is kiáltottam neki a nevét, amire megállt, és figyelni kezdett. Bánom, hogy nem kapcsoltam, oda kellett volna mennem hozzá határozottan. De aztán amikor észrevette, hogy a fanok nyugodtan várnak, és tiszteletben tartják a magánszféráját, nagyon udvariasan elköszönt, és besunnyogott ő is a buszba. Mi mindent megtettünk azért, hogy találkozzunk velük. Ebből ennyi tellett. Erőszakosodni meg nem lehet. Amúgy nagyon élveztem a várakozást. A busz körül álltunk mi, kőkemény fanok, és igazán jó közösség alakult ki. Annyit nevettünk, olyan jókat viccelődtünk. Jó volt velük, jó csapat, megkedveltem őket. Volt egy erős jellemű, kék hajú lány. Miután elment, kicsit úgy éreztem, hogy a figyelem középpontjába én kerültem. Annyira jól esett, hogy figyelnek a szavaimra, hogy még a szélnek eresztett kérdés is válaszra lelt, hogy egyformák voltunk, és hogy végre értették és értékelték a humorom!
Pompás csapat. Talán össze kéne fogni mindenkit, hogy ne kallódjunk el.
Végül Aki Hakala, a drága kis dobosunk megjelent a hátsó kijáratnál. Nem hezitáltunk sokat, mondtam is Kittinek, futás! És rohantunk a busz elejétől a végére. Nem veszíthettük el őt. Őt már nem. Nem sok emberrel fotózkodott, talán 5-7 embernek volt csak mázlija.
Ahogy odaértem a közelébe, volt még időm megfigyelni őt. Apró embereke, ahogy Lintu is.
Nagyon jól áll neki a mostani stílusa. És a bőre...39 éves férfi létére gyönyörű hófehér és hibátlan bőre van. Hihetetlen. Stílusa pedig letisztult. Aki kisugárzása, nos nem túlzok, ha azt mondom: szívmelengetően kellemes. Nagyon kedves volt, végtelen nyugalmat árasztott. Barátságosan fogadta az embereket. Öröm volt ott lenni a közelében. Amikor közelebb értem, udvariasságból megkérdeztem, hogy jöhetek-e én. Erre úgy meglepődött! Aztán kapcsolt, és mondta, hogy persze! Bizonyára nem sokan kérdezik meg, hogy mit lehet, csak letámadják. Amikor elkészült a fotó, azt is megvárta, míg csekkolom, hogy jó-e, és simán kivárt volna még egyet, ha szeretném. Életem fotója lett. Annyira szeretem. Aki Hakala a magyar fanok megmentője. És nem túlzok!
Nagyon örülök, hogy mindez megtörténhetett.
Az egész lényük visszaigazolta azt, amit képzeltem róluk, ahogy megismertem őket az évek során.
Őrület ez a rajongás! Magam sem értem. Azt kívánom, hogy bárcsak lenne egy hús-vér társ az életemben, akit ugyanilyen hévvel tudnék szeretni, mint ezt a zenekart. De valószínűleg a retardált értékrendem és egyéb félelmeim miatt soha nem fogom tudni elengedni magam annyira, hogy egy férfit ennyire imádjak.
Meg persze nehéz eset vagyok én is. Talán nincs is szükségem társra.
Óriási boldogsághullám ért el, amikor Rasmus nálunk járt. Annyira akartam velük találkozni, úgy készítgettem a kis lelkemet a nagy eseményre, mint ahogy a jó vallásos ember Advent alatt készül a Karácsonyra. Minden percét imádtam a várakozásnak. És persze a koncert is nagyszerű volt.
Második sorban álltam, közvetlenül Lauri előtt. Elképzelhetetlennek tartottam még akkor is, amikor ott álltam. Ott. Vele szemben. Vele. És ami a pláne, hogy nem volt kordon- erre sem számítottam. Előttem egy nálam is kisebb termetű mexikói nő állt, így gyakorlatilag egy karnyújtásnyira volt tőlem Lintu. Elképedtem, csodának tartottam az egészet.
Tulajdonképpen nem terveztem, hogy elől fogok állni. Arra se gondoltam, hogy ilyen közel.
"Sajnos" e roppant közelség miatt nem igazán láttam rá a többiekre, csak ha nagyon elfordítottam a fejem. Szóval - ó de sajnálom magam érte:D- el kellett fogadnom, hogy másfél órán át csak Laurit nézhetem. Az embert, aki kihúzott a depressziómból, aki miatt megtanultam angolul, aki megalapozta a finn mániám és a személyiségem fejlődését. Aki megihlet a versírásban, aki életcélt adott és életcéllá, patrónussá, múzsává, lélek- társsá, tanítóvá vált. Hát így esett a mi találkozásunk.
Csak néztem és néztem, és mosolyogtam rá, és bizonyára őrült fény csilloghatott a szemeben. Vagy boldog? Amikor énekelt, néha hosszabban találkozott a tekintetünk. Amit láttam, azt nem tudom elmondani szavakkal igazán pontosan. Néztük egymást, mosolyogva, és békére lelt a lelkem. Kedves volt a tekintete, otthonos, ott biztonságban éreztem magam. Egy nyugalmas, békés, üde zöld finn erdő. Ezentúl az erdők mindig az ő szép lelkére fognak emlékeztetni. Nem akarom ezt a pillanatot sohasem elfelejteni. Mert azzal nekem adott valamit, amit más sosem kaphat meg.
Ha holnap tán meghalnék, boldogan lépnék tovább, mert megtaláltam, amit kerestem, amit vágytam.
Közben azért igyekeztem a többieket is figyelemmel kísérni. Pauli gitártechnikáját is megcsodálhattam. Egy darabig úgy voltam vele, hogy eljátszom a konszolidált, zeneértő embert, és elkerülöm a zenészek tekintetét, mert az frusztráló lehet, ha valaki nagyon néz. Aztán elég hamar arra jutottam, hogy a francokat leszek udvarias, itt és most van az alkalom, hogy "kontaktáljak" velük.
Szerencse, hogy így döntöttem, mert amikor egyszer Paulival is összeakadt a tekintetünk, olyan széles, kedves mosolyra görbült a szája. Annyira aranyos volt. És azt a mosolyt én kaptam. Láttam, hogy nem tud tovább nem mosolyogni, kicsikartam belőle. Győzeleeem! :D
Mondtam már, hogy mennyire szeretem őket?
Elég nagy volt a pára, kis, zárt tér lévén. Akit hátul már nem igazán lehetett látni. Eero pedig egy dal erejéig odatért középre, míg Lauri pihentette kicsit a hangszálait.
A Wonderman-nél megőrült a tömeg. Jó sok Dead letters-es dalt hoztak el, azok alatt is őrültek voltunk. :D Játszották az Empire-t, amire nagyon kíváncsi voltam. Koncerten szerencsére nincs benne az a nyomorék effekt. Ez a dal azért fontos, mert Lauri utóbbi éveinek legnagyobb drámájáról szól: élete első szerelmétől és a fia anyjától, valamint szülőhazájától való elszakadását fogalja össze. Azóta új birodalmat épített Kaliforniában.
Aztán jött a Holy Grail. Lauri itt nagyon koncentrált. Megkedveltem azt a dalt. Rólunk szól, a fanokról. Aztán koncert után, amikor láttam, hogy "a sok idegen a sarokról nyerte meg a szent grált", megértettem, miről dalol benne Lauri. De legalább én ott lehettem vele végig, nem csak egy fotó erejéig.
Koncert után újdonsült ismerőseimmel és még vagy 70 emberrel vártuk őket. Nagyon türelmesen. De elsurrantak. Aztán addig fűztük a sofőr bácsit, aki egy nagyon rendes 60-as német úriember volt, míg lebeszélte a fiúkkal, hogy Akit beáldozzák nekünk fotózásra.
Először Lauri surrant be a buszba, állítólag 2 testőrrel. XD Ezt nem láttam. Aztán Pauli surrant be. Majd Eero jött. Eero pont előttem sétált el, és oda is kiáltottam neki a nevét, amire megállt, és figyelni kezdett. Bánom, hogy nem kapcsoltam, oda kellett volna mennem hozzá határozottan. De aztán amikor észrevette, hogy a fanok nyugodtan várnak, és tiszteletben tartják a magánszféráját, nagyon udvariasan elköszönt, és besunnyogott ő is a buszba. Mi mindent megtettünk azért, hogy találkozzunk velük. Ebből ennyi tellett. Erőszakosodni meg nem lehet. Amúgy nagyon élveztem a várakozást. A busz körül álltunk mi, kőkemény fanok, és igazán jó közösség alakult ki. Annyit nevettünk, olyan jókat viccelődtünk. Jó volt velük, jó csapat, megkedveltem őket. Volt egy erős jellemű, kék hajú lány. Miután elment, kicsit úgy éreztem, hogy a figyelem középpontjába én kerültem. Annyira jól esett, hogy figyelnek a szavaimra, hogy még a szélnek eresztett kérdés is válaszra lelt, hogy egyformák voltunk, és hogy végre értették és értékelték a humorom!
Pompás csapat. Talán össze kéne fogni mindenkit, hogy ne kallódjunk el.
Végül Aki Hakala, a drága kis dobosunk megjelent a hátsó kijáratnál. Nem hezitáltunk sokat, mondtam is Kittinek, futás! És rohantunk a busz elejétől a végére. Nem veszíthettük el őt. Őt már nem. Nem sok emberrel fotózkodott, talán 5-7 embernek volt csak mázlija.
Ahogy odaértem a közelébe, volt még időm megfigyelni őt. Apró embereke, ahogy Lintu is.
Nagyon jól áll neki a mostani stílusa. És a bőre...39 éves férfi létére gyönyörű hófehér és hibátlan bőre van. Hihetetlen. Stílusa pedig letisztult. Aki kisugárzása, nos nem túlzok, ha azt mondom: szívmelengetően kellemes. Nagyon kedves volt, végtelen nyugalmat árasztott. Barátságosan fogadta az embereket. Öröm volt ott lenni a közelében. Amikor közelebb értem, udvariasságból megkérdeztem, hogy jöhetek-e én. Erre úgy meglepődött! Aztán kapcsolt, és mondta, hogy persze! Bizonyára nem sokan kérdezik meg, hogy mit lehet, csak letámadják. Amikor elkészült a fotó, azt is megvárta, míg csekkolom, hogy jó-e, és simán kivárt volna még egyet, ha szeretném. Életem fotója lett. Annyira szeretem. Aki Hakala a magyar fanok megmentője. És nem túlzok!
Nagyon örülök, hogy mindez megtörténhetett.
Az egész lényük visszaigazolta azt, amit képzeltem róluk, ahogy megismertem őket az évek során.
2018. október 5., péntek
Finn nap
Mindig nagyobbat remélek, hátha összejön.
De csak egy kicsit jött össze.
Vagyis mindenkiből kaptam valamit.
Paulival összemosolyogunk és többször integettünk, Eerot én szólítottam meg a tömegből, és erre köszönt el, velem felvéve a szemkontaktust, aztán édes-aranyos cukorfalat Lauri pedig karnyújtásnyira dalolt tőlem, és együtt énekeltünk! Ő meg én! Egymásnak! És nézett azokkal a kis apró szemeivel rám. <3 A végén pedig drága Aki áldozta be magát a fotókhoz. Annyira jó kisugárzása van, olyan természetesen kezelte a helyzetet. És lett fotóm Vele. Ő mentette meg az estet, ez nem vitás.
Szeretem a Rasmust.
De csak egy kicsit jött össze.
Vagyis mindenkiből kaptam valamit.
Paulival összemosolyogunk és többször integettünk, Eerot én szólítottam meg a tömegből, és erre köszönt el, velem felvéve a szemkontaktust, aztán édes-aranyos cukorfalat Lauri pedig karnyújtásnyira dalolt tőlem, és együtt énekeltünk! Ő meg én! Egymásnak! És nézett azokkal a kis apró szemeivel rám. <3 A végén pedig drága Aki áldozta be magát a fotókhoz. Annyira jó kisugárzása van, olyan természetesen kezelte a helyzetet. És lett fotóm Vele. Ő mentette meg az estet, ez nem vitás.
Szeretem a Rasmust.
2018. október 3., szerda
2018. október 1., hétfő
Fene
Ma is elhajtottam egy srácot. Persze a lelkemnek tök jól esett, hogy valaki a kegyeimet keresné, de nem mondhattam igent az ismerkedésre. Nem hagyhattam, hogy az egót és hiúságot simogató csalóka érzés becsapjon.
Többek között azért utasítottam vissza, mert tök fura, hogy valaki Facebookon csajozik.
Kis lelkiismeretfurdalásom van, de nem azért, mert magamat sajnálom. Leginkább ezt a fiút, meg mindet, aki próbál közelíteni.
De ezt a sajnálkozást is el kell hagynom, nem jó semmire. Szóval bekeményítek. Legalább is október elején, aztán vár egy beígért kávézás egy olyan úrral, akivel bizony szívesen kávézgatok.
Ma egyébként igencsak fura volt a portás srác is (egy másik), a melóhelyen. De ártalmatlan, nem tartok tőle, hogy a kis trükkjein túl konkrétan cselekedne. Ezt egyszerűen érzi az ember lánya.
Többek között azért utasítottam vissza, mert tök fura, hogy valaki Facebookon csajozik.
Kis lelkiismeretfurdalásom van, de nem azért, mert magamat sajnálom. Leginkább ezt a fiút, meg mindet, aki próbál közelíteni.
De ezt a sajnálkozást is el kell hagynom, nem jó semmire. Szóval bekeményítek. Legalább is október elején, aztán vár egy beígért kávézás egy olyan úrral, akivel bizony szívesen kávézgatok.
Ma egyébként igencsak fura volt a portás srác is (egy másik), a melóhelyen. De ártalmatlan, nem tartok tőle, hogy a kis trükkjein túl konkrétan cselekedne. Ezt egyszerűen érzi az ember lánya.
"Most nem azért nézek a napba,
hanem csak azért, hogy más is kutassa,
most nem azért szállok a fénynek,
hanem magamért, hogy tudjam, hogy élek."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)